Felfázás, húgyúti fertőzés

A húgyúti rendszer a vesékből, a vesevezetékekből, a húgyhólyagból és a húgycsőből álló komplex szisztéma, amelynek bármelyik részében előfordulhat gyulladás.  Ezek baktériumok vagy ritkábban vírusok, paraziták, gombák által okozott megbetegedését nevezzük húgyúti fertőzésnek. Az orvosi nyelvben szeretjük megkülönböztetni az egyes részek megbetegedését, így a húgycső gyulladását, vagyis latinul az uretritiszt, a húgyhólyag gyulladását, másképp a hólyaghurutot, latinul cisztitiszt, vagy a vesék, vesemedencék gyulladását, a nefritiszt.  A köznyelv az alsó húgyutak, vagyis a húgycső és húgyhólyag gyulladását sokszor – tévesen – felfázásnak nevezi, de ennek a megbetegedésnek a felfázáshoz kevés köze van. A húgyutak gyulladása együtt járhat a közeli nemi szervek, a hüvely vagy a prosztata gyulladásával, de ezek nem tartoznak a húgyúti rendszerhez, nem keverendők össze velük.
Az alsó húgyutak gyulladása nagyon gyakori – különösen nőknél – míg a sokkal veszélyesebb vesegyulladás szerencsére sokkal ritkább.

Mi a húgyúti fertőzések oka?

A gáton a végbél és a húgycső – és nőknél a hüvely nyílása – igen közel fekszik egymáshoz, ezért a vastagbélben természetesen jelenlevő baktériumok – elsősorban az un. E.coli baktérium – könnyen juthatnak a húgycsőbe, az ottani steril környezetben elszaporodhatnak, és un. felszálló fertőzést, vagyis a magasabban levő részekbe eljutó fertőzést is okozhatnak. A vastagbélben, végbélben természetesen más baktériumok (pl. Klebsiella, Proteus, Enterobacter és még sok más) és sokféle gomba, elsősorban a különböző Candida fajok is jelen vannak. Ezek mindegyike okozhat húgyúti fertőzést, éppen úgy, mint néhány vírus vagy parazita. A fertőzések egy része szexuális eredetű és fertőző, olyan kórokozók, mint pl. a Clamydia okozhatja, amely elsősorban a nemi szerveket betegíti meg. A húgycső és a felsőbb húgyutak megbetegedését azonban legtöbbször mégis az E.coli baktérium okozza. A fertőzés nőknél gyakoribb, elsősorban az anatómia szituáció miatt, de azért is, mert a rövidebb női húgycsövön könnyebben és hamarabb jutnak fel a kórokozók a felsőbb húgyutakba. A húgycső és húgyhólyag gyulladása szexuálisan aktív nőknél, és például partnerváltás esetén is gyakoribb.

A fertőzéseket elősegíti az is, ha a normális vizelet kiválasztás valamilyen okból zavart, például a prosztata megnagyobbodása, vesekő, a húgycső szűkülete miatt.  Ilyenkor a pangó vizeletben elszaporodhatnak az egyébként a vizelettel gyorsan kiürülő kórokozók. Egyes szerzők szerint a terhesség is fokozza a húgyúti fertőzések esélyét, az biztos, hogy terhes nőknél az ártalmatlanabb hólyagfertőzés sokkal gyakrabban terjed rá a vesékre és okoz komoly problémákat.

Bizonyos állapotokban, pl. immungyengeség, veleszületett vagy szerzett immunhiány, cukorbetegség esetén is gyakrabban alakul ki húgyúti fertőzés.

Kisbabáknál a csecsemőköri gyulladások nagy része valamilyen veleszületett fejlődési rendellenességre, például a vesemedence tágulatára, kettős húgyvezetékre, a húgycső veleszületett szűkületére, vagy a leggyakrabban előforduló un. vesico-ureterális refluxra (VUR), amikor a hólyag és a vesevezeték közötti záróizom elégtelensége miatt a vizelet visszafolyik a vesék felé, vezethető vissza, ezért az ő esetükben mindig részletes, képalkotó módszerekkel is kiegészített kivizsgálás szükséges.

Mik a húgyúti fertőzés tünetei?

A gyulladás tünetei a beteg életkora, a megbetegedett szerv és a kórokozó fajtája szerint különbözőek lehetnek. A húgycső vagy hólyag gyulladása sokszor alig okoz tüneteket, és néhány napon belül magától is elmúlik. Az alsó húgyutak gyulladásának legjellemzőbb tünete a gyakori vizelési inger, fájdalom, égő érzés vizeléskor, esetleg hőemelkedés, rossz közérzet. Előfordul alhasi fájdalom, teltségérzet, és a vizelet zavaros, kellemetlen szagú, esetleg véres.

Kisgyerekeknél, csecsemőknél azonban sokszor hiányoznak ezek a jellegzetes tünetek, és általános panaszok, étvágytalanság, nyugtalanság, hányás, láz, hasmenés hívhatják fel a figyelmet a fertőzésre.

A felsőbb húgyutak megbetegedése esetén a vizelés nem szokott fájdalmas lenni, viszont magas láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, igen rossz közérzet jellemzi.  Szerencsére igen ritka, de azért – főleg kisgyermekkorban – előfordul, hogy a húgyúti fertőzés gyorsan átterjed az egész szervezetre és vérmérgezést, szepszist okoz.

Hogyan diagnosztizálható a húgyúti fertőzés?

A biztos diagnózishoz vizeletvizsgálat szükséges. Gyulladás esetén a vizeletben nagy számban jelennek meg fehérvérsejtek, esetleg fehérje és vörösvérsejtek is találhatók. A kórokozó kimutatása elsősorban baktériumok okozta gyulladás esetén lehetséges, a vírusokat és egyéb kórokozókat csak ritkán keressük. Ahhoz, hogy a vizsgálat megbízható eredményt adjon, steril mintára van szükség. Míg a felnőtteknél igen egyszerű un. középsugár vizeletet nyerni, kisbabáknál ez sokszor nem lehetséges, ilyenkor katéterrel nyernek „tiszta”, tehát széklettel, a gáton levő mikrobákkal nem szennyezett vizeletet. Sajnos a húgycső kimeneti nyílására applikált zacskók, még előzetes alapos lemosás után is, sokszor nem alkalmasak steril vizelet nyerésére. Amennyiben a vizeletből baktérium tenyészik ki, a laboratóriumban mindjárt meghatározzák azok antibiotikum érzékenységét is, hiszen bizonyos antibiotikumok csak bizonyos baktériumokat pusztítanak el, más és más az antibiotikum érzékenységük. Az un. nitrit teszt csak a fertőzés gyanúját keltheti fel, nem alkalmas a diagnózis felállítására.

Míg egyszeri alsóbb húgyúti fertőzés esetén további vizsgálat nem szükséges, ismétlődő fertőzés, vesemedence gyulladás vagy a csecsemőkori húgyúti fertőzések esetén az anatómiai eltérések kizárására további – ultrahanggal, esetleg CT-vel, intravénás kontrasztanyaggal vagy izotóppal végzett – vizsgálatra is szükség lehet.

Hogyan kezelhetők a húgyúti fertőzések?

A kezelés attól függ, hogy mi a kórokozó, mik a panaszok és persze attól, hogy hová lokalizálódik a fertőzés. A vesemedence gyulladása többnyire intravénás antibiotikus kezelést és sokszor kórházi felvételt igényel, különösen kisgyerekek esetén. Miután a húgyúti fertőzések legnagyobb részét az un. Gram negatív baktériumok okozzák (melyeknek legjellegzetesebb képviselője az említett E.coli), panaszok esetén még a tenyésztés eredménye előtt rendszerint elkezdik a szájon át adott antibiotikumot. Tudni kell azonban, hogy az antibiotikum megkezdése után (és erre már egyetlen adag is elegendő) a tenyésztés sokszor már nem eredményes, nem mutatható ki a kórokozó, gyakran még akkor sem, ha a panaszok nem szűnnek meg a kezelés hatására.

Antibiotikumot ezért soha ne kezdjünk az előtt, hogy orvossal konzultáltunk, különösen gyerekek, terhes anyák esetén ne! Ha a baktérium érzékenységének megfelelő antibiotikumot kap a beteg, a tünetek gyorsan szűnnek, de ez esetben is az előírt ideig és mennyiségben kell szedni a gyógyszert.

A patikában sok recept nélküli szert, gyógyteát, vizeletfertőtlenítőket is árulnak „felfázás” esetére, ezek egy részét nyugodtan kipróbálhatjuk, de ha egy-két napon belül nem javulnak a tünetek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Az otthoni hasznos praktikák közé tartozik húgycsőgyulladás vagy hólyaghurut esetén a bő folyadékfogyasztás, amely mintegy kimossa a kórokozókat a szervezetből. A C-vitamin savanyítja a vizeletet, és ezzel a kórokozók szaporodását gátolja, és jó hatású a tőzegáfonya vagy vörös áfonya (lé) fogyasztása, amely szintén segíthet a gyulladás leküzdésében. Terhes anya, kisgyerek, csecsemők panaszai esetén, valamint vesemedence gyulladására utaló tünetek esetén azonban mindenképpen gyorsan orvoshoz kell fordulni, ne kísérletezzünk házi módszerekkel!

Hogyan előzhetők meg a húgyúti fertőzések?

Bár a felfázás, vagyis a hideg, nem oka a fertőzésnek, de a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását, ezért öltözzünk mindig az időjárásnak megfelelően. A székelés után a terület gondos tisztítása (ne feledjük, főleg a nőknek mindig a húgycsőtől a végbél felé, hátrafelé kell tisztálkodni!), férfiaknál az előbőr hátrahúzása vizelés előtt, csökkenti a fertőzés veszélyét. Ne tartsuk vissza a vizeletet, vizelési inger esetén irány a WC! Pamut, természetes anyagú alsóneműk viselése, a szoros ruhadarabok kerülése is fontos. A székrekedés is hajlamosító tényező, ezért ennek megelőzése, kezelési is javasolt.  Az utóbbi időben egyre több közlemény jelenik meg arról is, hogy probiotikumok adása meggátolhatja – elsősorban a visszatérő – húgyúti infekciókat.

Mi a húgyúti fertőzések veszélye és prognózisa?

A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és nyomtalanul gyógyul. Néha azonban a fertőzés krónikussá válik, ennek következménye a vesék károsodása, veseelégtelenség, magas vérnyomás lehet, főleg, ha a felső húgyutak gyulladását elégtelenül kezelik. A terhesek fertőzései különösen veszélyesek, mert a magzat elhalásához, koraszüléshez is vezethetnek. A visszatérő gyulladások szintén súlyos vesekárosodást okozhatnak, ismétlődés esetén – a nők szimpla „felfázását” kivéve – mindenképpen kivizsgálás, szükség esetén műtét, vagy hosszan tartó megelőző gyógyszeres kezelés szükséges.

A kisgyerekek, csecsemők húgyúti fertőzését mindenképpen komolyan kell venni, már az első, ártalmatlannak tűnő hólyaghurut esetén is forduljunk gyermekgyógyászhoz!