Fő

570

Elérhetőség

+3620 257 2318 (18-20 óra között)

Budapest belvárosi praxisom családi okok miatt eladó. Kártyaszám 570. Kérem, keressen 18-20 óra között az alábbi telefonszámon : +3620 257 2318

Mi okozza a bárányhimlőt?

A bárányhimlőt az un. varicella-zooster vírus okozza, ugyanaz a vírus, amely a felnőttek övsömöréért is felelős. A DNS tartalmú herpesz vírusok közé tartozik, és a légutakon keresztül, tehát cseppfertőzéssel terjed. Lappangási ideje 10-21 nap, de már 1-2 nappal a jellegzetes kiütés megjelenése előtt fertőz. A kiütések beszáradása után, rendszerint 5-6 nap elteltével a fertőzőképesség megszűnik. Nagyon ragályos betegség, az emberek többsége ezért már kora gyermekkorban átesik rajta, és csak igen ritka, hogy valaki felnőttkorban betegszik meg bárányhimlőben. Az egyszeri megbetegedés élethosszig tartó immunitást okoz, de a szervezetben lappangó vírus a későbbiekben övsömör képében újra megjelenhet.

Kikre veszélyes a bárányhimlő?

Bár a varicella többnyire ártalmatlan betegség, immunhiányos állapotban, újszülöttekben súlyos szövődményeket, magas lázat, máj- és tüdőgyulladást, agyvelőgyulladást okozhat. A különösen veszélyeztetettek közé tartoznak az 1 hónap alatti csecsemők, a koraszülöttek, a nagy dózisú szteroiddal vagy valamilyen gyermekkori malignitás, különösen a leukémia miatt kezeltek és a terhes anyák.

Mik a bárányhimlő tünetei?

A bárányhimlő legjellegzetesebb tünete a rá jellemző, hólyagos, viszkető kiütés. Többnyire a hajas fejbőrön, arcon jelenik meg először néhány vörös folt, amelyből előbb papula, majd folyadékkal telt hólyag keletkezik, amely a vakarás következtében kisebesedhet, majd beszárad, és nyom nélkül gyógyul. Az első kiütés megjelenését követő néhány napban a kiütés tovább terjed a törzsre, a végtagok felső részére és néha a nyálkahártyákra is. A kiütések száma igen változatos, néha csak 1-2 hólyag – amelyet talán észre sem vesznek – jelzi a megbetegedést, máskor több száz kiütés, intenzív viszketés kíséretében nehezíti a gyerek és szülők életét. Jellemző, hogy a kiütések különböző stádiumúak, egyesek még csak a keletkezés állapotában vannak, mások már gyógyulnak. Ha a kiütés környezete kivörösödik, esetleg fájdalmas, az bakteriális felülfertőzésre utalhat, ami nem ritka. A kiütés megjelenését megelőző egy-két napban hőemelkedés, rossz közérzet észlelhető, majd a kiütés megjelenése után fejfájás, néha hasi fájdalom, nátha, torokfájás jelenik meg. Az anamnézisben többnyire szerepel egy bárányhimlős gyerekkel való találkozás.

Hogy kell a bárányhimlőt kezelni?

Miután enyhe lefolyású vírusbetegségről van szó, különösebb kezelésre nincs szükség. Láz esetén lázcsillapítók adhatók (de aszpirin tartalmút az un. Reye-szindróma veszélye miatt tilos adni!), a viszketés ellen pedig lokálisan recept nélküli szerek vagy szájon át antihisztaminok adhatók. Langyos fürdő, gyakori zuhanyozás, a gyermek körmének rövidre vágása, esetleg éjszakára kesztyű viselése megakadályozhatja, hogy a kiütéseket a beteg elvakarja. A veszélyeztetett populációt speciális, a varicella vírus ellen kifejlesztett igen hatásos gyógyszerekkel (acyclovir és annak származékai) lehet kezelni, de az egészséges gyerekek bárányhimlője nem igényel ilyen terápiát.

Meg lehet-e előzni a bárányhimlőt?

Igen, a bárányhimlő elleni védőoltás már néhány éve hazánkban is kapható. A védőoltás élő, gyengített vírust tartalmaz, 1 éves kor körül lehet beadni, majd néhány hét múlva ismételni kell. Ezzel az adagolással az oltottak kb. 90%-t lehet megvédeni a betegségtől, és a súlyos lefolyású bárányhimlőt szinte teljesen kivédi. A védőoltás nagyon biztonságos, enyhe mellékhatás is csak ritkán fordul elő. Elsősorban olyanokat érdemes beoltani, akik valamilyen okból veszélyeztetettek, pl. olyan fiatal nő, aki gyermeket szeretne, de még nem volt bárányhimlője, bármilyen okból immunhiányos gyermek, vagy például súlyos ekcéma esetén. Természetesen nem kell azokat beoltani, akik már átestek varicellán, hiszen ők tartós immunitással rendelkeznek. Az Egyesült Államokból származó adatok szerint – ahol 1995 óta használják, és minden gyermek számára javasolják az oltást – 80%-os átoltottság esetén a bárányhimlő előfordulása a nem oltottak között 75-80 %-kal csökkent. A bárányhimlő elleni védőoltás azonban nem véd a később esetleg kialakuló övsömör ellen. Ha a kisgyermek bárányhimlőt kap, annak esélye, hogy a környezetében élő, bárányhimlőn még nem átesett személyek megfertőződnek, szinte 100 %, ezért őket el kell különíteni tőle. Ha nincs lehetőség védőoltás adására, pl. leukémiás kezelés alatt, un. passzív immunizálással, bárányhimlőn átesett személyek véréből készült immunglobulinnal is védelmet biztosíthatunk.

Mi a bárányhimlő prognózisa?

Egyébként egészséges gyerekek között a komplikációk nem ritkák, általában 1:50 arányban fordulnak elő. A leggyakoribb a hólyagok elfertőződése, sokkal ritkább a vírus okozta tüdőgyulladás vagy agyvelőgyulladás. A veszélyeztetettek között sokkal nagyobb a komplikációk előfordulása, sőt a halálozás is. Az újszülöttek bárányhimlőjének halálozása a 30%-t is elérheti, míg ha a terhesség korai szakaszában következik be fertőzés a magzati károsodások esélye nagyon nagy, a végtaghiánytól a vakságig terjedhet. Leukémiás gyermekek varicella halálozása még a mai korszerű kezeléssel is 7% körül van. Ugyancsak sokkal súlyosabb, és több komplikációval jár a felnőttek megbetegedése.

Kétféle herpes simplex törzset ismerünk, amelyek a szervezet különböző helyein okoznak tüneteket.

Herpes simplex vírus 1 típus (HSV-1)

A HSV-1 fertőzés helye az ajkak, száj esetleg az arc. Az első fertőzés rendszerint gyermekkorban történik, a felnőttek 30-90%-a HSV-1 ellenes antitesttel rendelkezik, vagyis átesett már ilyen infekción. A betegség megjelenhet a száj belsejében is, megbetegítheti a szemet (a kötőhártyát vagy a szaruhártyát) és ritkán az agyhártyák és az agyvelő gyulladását is diagnosztizálják. A HSV-1 fertőzés tünetei az élet folyamán ismétlődhetnek. A vírus a nyállal terjed, és így jelenhetnek meg a hólyagos kiütések például az egészségügyi dolgozók ujjain, akik fertőzött nyállal kerülnek érintkezésbe.

Herpes simplex vírus 2 típus (HSV-2)

Szexuális úton terjedő vírus, amely a genitáliákon okoz hólyagokat vagy fekélyeket. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a felnőttek 30%-ban HSV-2 elleni antitesteket lehet kimutatni, nem mindenki számol be megbetegedésről, tehát tünetmentesen is át lehet a betegségen esni. A HSV-2 megbetegedés az életben többször is előfordul, van olyan, akinél évente 2-3 alkalommal is megjelennek a tünetek.

A HSV-2 fertőzés a magzatokat is megbetegítheti, és fejlődési rendellenességet okozhat. Az újonnan fertőzött anya újszülöttje is megbetegedhet, különösen akkor, ha hüvelyi úton születik, ezért ilyen esetben császármetszést szoktak végezni. Reaktiválódó fertőzés esetén az újszülöttek megbetegedésének esélye sokkal kisebb. Megfelelő tünetek esetén az újszülöttkori HSV fertőzésre sajnos azonban akkor is gondolni kell, ha az anyánál a betegségre utaló semmilyen jel nincs.

A HSV fertőzés a szájban, ajkakon, a fogínyen vagy a genitáliákon megjelenő fájdalmas hólyagok és kis fekélyek alakjában jelenik meg. Ezek a hólyagok összefolyhatnak, kifakadhatnak, nedveznek, majd néhány nap múlva pörkösödnek, és a pörk lehullása után rendszerint nyomtalanul gyógyulnak. A betegséget kísérheti a nyirokcsomók megnagyobbodása az adott régióban, és ritkán, de láz is jelentkezhet. A hólyagok megjelenése előtt prodromális tünetek is gyakran jelentkeznek, zsibbadás, bizsergés vagy fájdalom, ezek a tünetek néhány órával esetleg nappal előzhetik meg a hólyagok kialakulását.

A betegség általában már ránézésre is diagnosztizálható, ennél többre (vérvizsgálatra vagy vírustenyésztésre) csak ritkán van szükség. Kezelés sem szükséges minden esetben, de súlyos, ismétlődő, vagy hosszan tartó betegség esetén hatásos antivirális szerek állnak rendelkezésre. Az ajkakon megjelenő HSV ellen lokálisan alkalmazható krémek, szájrúzs, a súlyosabb megbetegedésre tabletták vagy injekció is adható. Nagyon gyakran kiújuló HSV fertőzés esetén ezeket a gyógyszereket tartósan, megelőzésre is lehet adni. A gyógyszerek nem gyógyítják meg a betegséget, mert a vírus az idegsejtekben továbbra is ott lapul, de csökkentik a betegség tartamát és a tünetek súlyosságát, valamint a vírusok szaporodását.

A betegség tünetei 7-10 napon belül rendszerint elmúlnak, csak a valamilyen okból immunhiányban szenvedőknél tart tovább. A fertőzésnek szövődményei is lehetnek, például tüdőgyulladás, agyvelő- és agyhártyagyulladás, a szem megbetegedése vagy kiterjedt, a bőr nagy területére lokalizálódó hólyagok. Ezek a szövődmények elsősorban az immunrendszer gyengébb működése esetén lépnek fel, például újszülötteknél, daganatos betegeknél vagy citosztatikummal kezelteknél.

A HSV fertőzést nehéz megelőzni, mert sokszor olyanok terjesztik, akiknek nincsenek, vagy alig vannak tüneteik. A hólyagokkal való közvetlen érintkezést kerülni kell, vonatkozik ez elsősorban a genitális herpeszre. Különösen óvatosnak kell lenni a hólyagok fennállása alatt az újszülöttekkel, daganatos betegekkel, ekcémásokkal. Ez utóbbiaknál a HSV fertőzés az un. ekcéma herpetikumot okozhatja, amikor a kiütések az ekcémás területekre terjednek ki, és súlyos tüneteket okoznak. A HSV elleni védőoltás kifejlesztés alatt áll.

De mik a tények?

Ismert, hogy a kisgyermekek jól érzik magukat a vízben, de ennek legalább 32-34 C°-nak kell lennie, hiszen a csecsemők testfelülete méretükhöz képest nagyobb, és hőszabályozásuk fejletlen, így a kihűlés veszélye nagyobb. A kisgyermekek bőre nagyon érzékeny, kémiai anyagok hamar irritációt okoznak. Kis mennyiségű víz lenyelése nem okozhat problémát, de nagyobb mennyiség vízmérgezést okozhat. A fertőzések bekövetkezésének esélye ugyan kicsi, de a víz nem megfelelő tisztítása esetén előfordul.

A gyerekek szellemi és testi tulajdonságaik miatt csak négy éves koruk után válnak alkalmassá arra, hogy meg tanuljanak úszni, vagyis hogy formális úszásoktatásban részesüljenek. Bár a kisgyermekek, akár már egy éves koruk körül is, képesek úszó mozdulatokat tenni, de ezek nem a tradicionális úszó mozgások, hanem inkább az állatok, pl. a kiskutyák „evező” mozdulataira emlékeztetnek. Tévedés, hogy ez a korai kezdés megkönnyíti a későbbi úszástanulást.

A vízbefúlás a gyermekkori halálozás egyik vezető oka. Az Egyesült Államokban a vízbefulladás az egy és két éves közötti korosztályban fordul elő leggyakrabban. Függetlenül a babaúszó program minőségétől vagy az oktatók szakképzettségétől, ezek a tanfolyamok alkalmatlanok arra, hogy a kisgyerekeket biztos úszókká tegyék, vagy, hogy megértessék velük a víz veszélyeit. Nincs olyan statisztika, amely azt mutatná, hogy ezek a tanfolyamok csökkentenék a vízbefúlás esélyét a későbbi életkorban. A korai úszásoktatás résztvevőinek szülei nem ringathatják magukat abban a hitben, hogy gyermekük megtanult úszni, és nem fulladhat vízbe. A kisgyermekek vízközelben mindig állandó, szoros felügyeletre szorulnak. A babaúszásban résztvevők szüleinek mindig érintési távolságban kell maradniuk gyermeküktől, és tisztában kell lenniük az esetleges veszélyekkel.

Vannak-e veszélyei a babaúszásnak?

A válasz nem egyértelmű, ennek egyik oka, hogy eddig csak kevesen tanulmányozták a kérdést. Az alsó légúti fertőzések, az asztmás légzés és a középfülgyulladás előfordulása az egy év alatti, babaúszásban résztvevők között egyes vizsgálatok szerint magasabb, mint a többi csecsemő körében, más vizsgálatok ezt nem erősítik meg.  Két éves kor alatt a klórozott vízben való fürdés, pancsolás egyes vizsgálatok szerint növelheti a bronchiolitis, a kis hörgök gyulladásának esélyét, ez pedig fokozza későbbi életkorban előforduló asztma rizikóját, de erre vonatkozólag még kevés adat áll rendelkezésre.

Ami a vízzel terjedő fertőzéseket illeti, ezek a vonatkozó higiéniás rendszabályok alkalmazásával elkerülhetők, és csak ezek hiányában okozhatnak problémát. Az utóbbi években egyre emelkedő mértékben fordulnak elő norovírusok (calicivirus) okozta, ennél jelentősen kisebb számban más, az adeno-, echo-, hepatitis A és coxsackievírus által okozott uszodai járványok. Az uszodai járványok nem elhanyagolható részét baktériumok és paraziták okozzák. Az egyik legnagyobb járványt, egy a széklettel terjedő parazita, a Criptosporidium hominis okozta az Egyesült Államokban. A kórokozó, amely nedves környezetben akár 6 hónapig is életképes marad, többé-kevésbé ellenáll a klórnak, csak ultraibolya fénnyel vagy ózonnal pusztítható el biztonságosan. Jellemző az uszodai fertőzésekre, hogy a gyermekek arányaiknál nagyobb számban betegednek meg, ezért éretlen immunrendszerük is felelős. A kisgyermekek hamarabb megkapják a fertőzéseket, és ezek súlyosabb tüneteket is okoznak, például a hányás, hasmenés miatt hamarabb kiszáradnak. Szerepet játszik az is, hogy a kisgyermekek gyakrabban nyelnek vizet, a gyomrukban pedig a kórokozók kevésbé pusztulnak el. A higiéniás rendszabályok rigorózus betartása azonban az uszodai fertőzéseket elkerülhetővé teszi.

A babaúszás nem csak a kicsiknek jelent örömet, hanem a szülőknek is. Ez egy újabb alkalom arra, hogy együtt legyen, és közös élményeket szerezzen a család, miközben a mozgás mindannyiuknak egészségükre válik. A babaúszás pozitív hatással van a szülő–gyermek kapcsolatra. Az úszófoglalkozások a baba egészségi állapotát is javíthatják. A rendszeres mozgás során megerősödnek a légzőszervek, fokozódik a vérkeringés, edződik a test. A baba jobban tud alkalmazkodni a hőmérséklet-változásokhoz, ezáltal erősödik az immunrendszere.

Jelenlegi ismereteink szerint nem sok adat szól a babaúszás ellen. Fontos, hogy a szabályokat betartsuk – beleértve a higiénés rendszabályokat is -, ne gondoljuk, hogy ezzel megúszható a későbbi úszásoktatás, és hogy a kisgyermeket nem fenyegeti a vízbefulladás veszélye, de a gyermek-szülő kapcsolat erősítésére, a kisgyermekek víztől való félelmének megelőzésére, a mozgásfejlődés elősegítésére e programok alkalmasnak tűnnek.

Az antibiotikumok vagy elölik a kórokozókat, vagy meggátolják szaporodásukat, és így a szervezet saját védekező mechanizmusa küzdi le a fertőzést. Felfedezésük előtt emberek milliói haltak meg ma már könnyen kezelhető betegségekben. Ugyanakkor az antibiotikumokkal sok kárt is lehet okozni, ha nem helyes módon alkalmazzuk őket. Az alábbiakban néhány gyakorlati kérdést foglalok össze az antibiotikum használattal kapcsolatban.

Használhatók-e az antibiotikumok minden fertőzés ellen?

Nem. Az antibiotikumok a baktériumok, néhány parazita és kivételesen egy-egy gomba okozta megbetegedést gyógyítanak, de nem alkalmasak vírusok okozta fertőzések kezelésére. A legtöbb megfázás, köhögés, torokfájás, sőt hasmenés oka is vírusfertőzés.

Milyen antibiotikumokat ismerünk?

Az antibiotikumokat kémiai szerkezük alapján számos nagy csoportba lehet osztani. A múlt század harmincas éveiben az angol Fleming által elsőnek felfedezett penicillin mellett ebbe a csoportba sok más, félszintetikus, szélesebb hatásspektrumú penicillin származék tartozik. Ismerjük a cephalosporinok több generációját, az aminoglykozidákat, az fluoroquinolonokat, a tetracyclineket, a makrolid csoportba tartozókat vagy például a szulfonamidokat, és még sok mást. Jellemző ezekre a csoportokra, hogy hatásspektrumuk, mellékhatásaik különböznek, és meghatározott felhasználási területük van.

Hogyan lehet kiválasztani a megfelelő antibiotikumot?

Az egyes antibiotikumok csak a baktériumok vagy más kórokozók bizonyos csoportjai, törzsei ellen hatásosak. A baktériumokról általában ismert, hogy mely antibiotikumra érzékenyek (vagyis hat ellenük a szer) és az orvos általában ennek megfelelően választja ki az adandó szert. Ez történhet tenyésztés alapján (súlyosabb, komplikáltabb esetekben) vagy empirikusan, a gyakorlati tapasztalat alapján. A vérből, vizeletből, torokváladékból, székletből kitenyészett kórokozó laboratóriumi körülmények között érzékeny lehet valamilyen antibiotikumra (vagyis a gyógyszer elpusztítja) de ez sajnos nem mindig jelenti azt, hogy a gyógyszer „in vivo”, vagyis a betegben is hatásos. Ennek oka a többek között a gyógyszerek felszívódásában, a betegség helyéhez való eljutásban és a kiürülés, lebontás gyorsaságában keresendő, melyekben jelentős egyéni különbségek vannak.

Mit jelent az antibiotikum rezisztencia?

Antibiotikum rezisztenciáról akkor beszélünk, ha a gyógyszer „in vitro” vagyis laboratóriumi körülmények között sem képes elpusztítani a baktériumot. Ennek oka többnyire az, hogy a baktérium a gyakori antibiotikum használat, vagy az alacsony dózisok miatt mintegy „hozzászokik” a gyógyszerhez, és ezt a tulajdonságát továbbadja a következő generációknak. Ez nem jelenti persze azt, hogy egy másik antibiotikum nem hatásos a baktérium ellen, de egyre több olyan baktérium törzzsel találkozunk, amely nagyon sok antibiotikumra rezisztens, sőt, ritkán ugyan, de akadnak olyanok is, amelyek ellen egyáltalán nem találunk hatásos szert.

Hogyan előzhetjük meg az antibiotikum rezisztenciát?

Nagyon fontos, hogy csak akkor használjunk antibiotikumot, ha erre tényleg szükség van. A legtöbb felső légúti hurutot, náthát vírus okozza, ilyenkor az antibiotikum használata felesleges, sőt káros. Ha viszont tényleg szükség van rájuk, akkor addig és abban az adagban kell használni őket, ahogy az orvos előírja. Az antibiotikumokat általában 5-7-10 napig kell szedni, még akkor is, ha a tünetek előbb megszűnnek. Az antibiotikumokat csak orvosi előírásra használjuk, soha ne tegyük meg önkéntesen, hogy az otthon „elfekvő készlet”-ből saját belátásunk szerint szedjük őket. Fontos, hogy betartsuk az utasításokat, például hogy naponta hányszor szedjük, éhgyomorra vagy éppen evés közben, milyen adagban (gyerekek!), és hogy milyen más gyógyszerrel szedhető vagy nem szedhető együtt.

Mellékhatások, allergia

Az antibiotikumoknak, mint szinte minden gyógyszernek, számos mellékhatása van. A leggyakoribb, majdnem mindegyikre jellemző mellékhatás a gyomor-bélrendszeri panaszok megjelenése, hasi fájdalom, hasmenés, émelygés. A tünetek oka rendszerint a bél baktériumflórájának megváltozása. Ismert, hogy a szervezet egészséges működéséhez szükség van a bélbaktériumokra, amelyek a szervezet védekezőképességének kialakításától, számos tápanyag emésztésén keresztül a vitamintermelésig nagyon sok funkciót töltenek be. Ha ezek a baktériumok károsodnak, – mert az antibiotikumok ezek egy részét is elölik – különböző, néha súlyos tünetek, esetleg betegség is felléphet.

Probiotikumok („hasznos” baktériumokat tartalmazó készítmények) adása az antibiotikus kezelés mellé segíthet ezeknek a tüneteknek a megelőzésében. Más típusú, súlyosabb mellékhatások is ismertek, máj-, vese-, csontvelő-károsodás, de ezek szerencsére ritkák.

Gyakran hallani az antibiotikumok okozta allergiáról. Bár ez előfordul, gyakorisága valószínűleg sokkal kisebb, mint ahányan ezt hiszik magukról. Az antibiotikumok adása vírusfertőzés esetén például okozhatja, hogy a vírus okozta kiütést összetévesztik az antibiotikumra adott allergiás reakcióval. Súlyos, igazi allergiás reakció is előfordul persze, ez az un. anafilaxiás reakció, vérnyomáseséssel, a torok és a gége duzzanatával, nehézlégzéssel. Ez az állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel, de szerencsére igen ritka. Általában elmondható, hogy enyhe allergiás tünetek, viszketés, bőrkiütés esetén továbbra is szedhető az antibiotikum, de kétség esetén jobb az allergia kivizsgálása.

Az otitis media a középfül gyulladása. Gyakran a torokfájást, köhögést, megfázást okozó kórokozó, ez lehet vírus vagy baktérium, megtelepszik a középfülben is. Hároméves korukig a gyermekek mintegy háromnegyede legalább egyszer átesik középfülgyulladáson, de közülük sokan háromszor, négyszer is megbetegszenek. Az otitis media elsősorban a csecsemők és kisgyermekek betegsége, de felnőtteket is érinthet.

Hogyan hallunk?

A fül három nagyobb részből áll, a külső-, a közép- és a belsőfülből. A külsőfül látható része a fülkagyló és a füljárat, ez utóbbi a dobhártyáig terjed. A dobhártya választja el a külső fület a középfültől. A középfül egy levegővel töltött üreg, amelyben három kis csont, a kalapács, az üllő és a kengyel található, amely a hangokat a dobhártyáról a felső fül felé közvetíti. A belsőfülben helyezkedik el a csiga, a hallásért felelős szerv, amely a hangokat olyan impulzusokká alakítja, amelyeket a hallóideg az agyba továbbít, ahol végül a hang érzete kialakul. Ugyancsak a belsőfülben található az egyensúlyért felelős szerv.

Miért gyakoribb a középfülgyulladás gyermekeknél, mint felnőtteknél?

Ennek több oka is van. Az első, hogy a gyermekek fejletlenebb immunrendszere nehezebben küzd meg az infekciókkal.

A másik ok az un. Eustach-kürtben, magyarul hallókürtben keresendő. A hallókürt a garatot köti össze a középfüllel, és gyermekekben rövidebb, keskenyebb és egyenesebben fut, mint felnőttekben. A hallókürt rendszerint zárt, de időről időre kinyílik, hogy szellőztesse a középfület. Ez felelős azért is, hogy a középfül nyomását a környezeti nyomással kiegyenlítse, ami a dobhártya optimális működéséhez szükséges.  Amikor valaki megfázik, a hallókürt nyálkahártyája megduzzad, a járat elzáródik, a középfül nem tud szellőzni. Az elzárt középfülben folyadék halmozódik fel, amely a zárt hallókürtön keresztül nem tud kiürülni.

A harmadik ok, hogy a gyermekek adenoidja, vagyis az orrmandula nagyobb, mint a felnőtteké. Az adenoid nagyrészt nyirokszövetből áll, és a benne levő fehérvérsejtek, a lymphocyták, segítenek a fertőzések leküzdésében. Az orrmandula a fülkürt garati nyílása közelében helyezkedik el, és amikor gyulladás miatt megnagyobbodik, elzárja azt.

Ráadásul az orrmandula gyulladása ráterjedhet a középfülre is: a gyulladást okozó baktériumok vagy vírusok a fülkürtön keresztül elérik a középfület, annak gyulladását okozzák. A kórokozók ellen harcoló fehérvérsejtek itt összegyűlnek, és miközben küzdenek a fertőzés ellen, maguk is meghalnak. Az elhalt fehérvérsejtek, az elpusztult baktériumok és szövettörmelék alkotja a gennyet, ezt a sárgásfehér, nyúlós anyagot. Ahogy a folyadék mennyisége a középfülben nő, úgy romlik a hallás, mert a dobhártya és a hallócsontocskák nem tudnak szabadon mozogni. Amikor a középfülben levő folyadék elér egy bizonyos mennyiséget, megjelenik a fájdalom, amit a dobhártya feszülése okoz, és ha a folyadék még több, át is törheti a dobhártyát. A dobhártya áttörésekor a fájdalom hirtelen enyhül, és megjelenik a hallójáratban a folyadék vagy genny, a fül „folyik”.

Miért veszélyes a középfülgyulladás?

Az otitis media nemcsak fájdalmas, de szövődményekhez is vezethet. A középfül gyulladása ráterjedhet az agyhártyákra, és agyhártyagyulladást okozhat. Az otitis media okozta halláscsökkenés rendszerint átmeneti, de ha nem kezeljük a gyulladást és krónikussá válik, a halláskárosodás végleges is lehet. A krónikus otitis media a gyermek beszédtanulását is hátráltathatja, ha abban az időszakban alakul ki, amikor a gyermek beszélni kezd.

Mik a középfülgyulladás tünetei?

Sokszor nehéz megállapítani, hogy a gyermek otitis mediában szenved, hiszen gyakran olyan életkorban alakul ki, amikor a kicsi még nem tud beszélni. Néhány specifikus jel lehet:

- a gyermek ingerlékeny
- rosszul alszik
- piszkálja, húzogatja a fülét
- lázas
- „folyik” a füle
- egyensúlyzavarai vannak
- rosszul hall, nem figyel, ha megszólítják, hangosabban beszél, túl közel ül a TV-hez stb.

Hogyan lehet a középfülgyulladást megelőzni?

Ismert, hogy azok a gyermekek, akik korán közösségbe kerülnek, illetve, akiknek szülei dohányoznak, gyakrabban betegszenek meg. Az anyatejjel táplált csecsemőknél ritkább a középfülgyulladás. A megfázást okozó és a középfülre terjedő vírus infekciók ellen sajnos nincs védőoltás, és gyógyszerekkel sem lehet megelőzni őket. A baktériumok közül a pneumococcus-nak nevezett baktérium a középfülgyulladások leggyakoribb oka, a megbetegedések mintegy harmadáért felelős. Szerencsére e kórokozó ellen már van védőoltás, a Prevenar, mely hazánkban is hozzáférhető.

Hogyan diagnosztizálja az orvos a középfülgyulladást?

A legegyszerűbb módszer belenézni a gyermek fülébe egy speciális eszközzel, az otoszkóppal. Ez a világító eszköz lehetővé teszi a dobhártya szemrevételezését. A gyulladt dobhártya piros, duzzadt, esetleg elődomborodik. Ha a dobhártyára levegőt fújunk, az megmozdul, amennyiben ez nem történik meg, a középfülben valószínűleg folyadék halmozódott fel. Szükség esetén sor kerülhet a hallás vizsgálatára is.

Hogyan kezelik az akut otitis mediát?

A gennyes, baktériumok okozta középfülgyulladást antibiotikummal kell kezelni. A középfülgyulladások nagy részét azonban vírusok okozzák, és ez magától is néhány nap alatt meggyógyul. Ilyenkor elegendő a fájdalom és láz csillapítása. Sajnos gyakran adnak olyan esetben is antibiotikumot, amikor a megbetegedést vírus okozza. Ilyen esetekben az antibiotikum nem hatásos, de a későbbiekben ellenállóvá, rezisztenssé teheti a baktériumokat. Az antibiotikumot, ha egyszer elkezdték, az előírt ideig kell szedni. Antihisztaminok, vagyis allergia elleni szerek és decongesztánsok vagyis az orrdugulás ellen felnőttekben használt spray-k és orrcseppek nem segítik a középfülgyulladás gyógyulását, feleslegesek.

A gyulladás elmúltával a középfülben steril folyadék még hosszabb ideig, 3-6 hétig is megmaradhat, és csak lassan szívódik fel. Ez idő alatt a gyermek hallása csak lassan javul. Amennyiben a folyadék három hónapnál hosszabb ideig perzisztál és halláscsökkenést okoz, sor kerülhet tubus behelyezésére. Ez egy kisebb operáció, melynek során a dobhártyán keresztül egy kis csövet vezetnek be a középfülbe, amely az ott levő folyadékot levezeti, és a nyomást kiegyenlíti. A tubus fél-egy évig is bent maradhat, ez után gyakran magától kiesik.

Amíg a tubus a helyén van, kerülni kell, hogy víz kerüljön a fülbe.

A vér sejtes elemekből és plazmából áll. A sejtes elemek közül a vörösvérsejtek az oxigén szállításáért felelősek, a fehérvérsejtek a fertőzések elleni védelmet látják el, a vérlemezkék (trombociták) pedig a véralvadásban vesznek részt. A vörösvérsejtek oxigénszállító képességét a benne levő hemoglobin teszi lehetővé.

Vérszegénységről, latin szóval anémiáról, akkor beszélünk, ha a vörösvérsejtek száma, vagy azok oxigén szállító képessége bármilyen okból csökken. A vörösvérsejtek a csontvelőben naponta milliószámra képződnek, élettartamuk kb. 120 nap. A vörösvérsejtek termeléséhez elsősorban vasra, valamint vitaminokra, folsavra és a B12 vitaminra van szükség. Ha ezek bármelyikéből kevés van, hiányanémiáról beszélünk. Bár a vashiány a vérszegénység leggyakoribb oka, még nagyon sok más kórkép is okozhat vérszegénységet. Előfordul az, hogy a vörösvérsejtek valamilyen okból hamarabb pusztulnak el, vagy hibásak, az utóbbi rendszerint veleszületett betegség következtében fordul elő. Ritkán teljesen leáll a csontvelőben a vörösvérsejtek és a többi sejtes elem képzése, ez az un. aplasztikus anémia. Viszonylag gyakran fordul elő az is, hogy a csontvelői sejtek helyét más sejtek foglalják el, ennek oka rosszindulatú betegség, pl. daganat vagy leukémia, lehet.

Vérszegénység esetén a következő tüneteket észleljük: sápadtság, fáradság, gyengeség, szívdobogás vagy gyorsabb szívritmus, fejfájás. Ezek általános tünetek, melyekhez a vérszegénység fajtájáról függően más szimptómák is társulhatnak.

Normális vörösvérsejtek

Vashiány

A vérszegénység leggyakoribb fajtája a vashiány okozta anémia. Ennek több oka lehet, elégtelen vasbevitel (diétahiba), fokozott vasszükséglet (terhesség), fokozott vesztés (menstruációs vagy más eredetű vérzés) vagy a vasfelszívódás zavara (egyes gyomor-bél betegségek). A vashiány esetenként igen súlyos vérszegénységet okoz, amikor tipikus tünetek is megjelennek, ilyen a körmök törékenysége, a szájnyálkahártya és a nyelv gyulladása, az ajkak berepedezése, hajhullás, sőt gyerekeknél tanulási és magatartási problémák is. A vashiányt vas adagolásával lehet kezelni. Magyarországon is sokféle vaskészítmény áll rendelkezésre, de akármelyiket is használjuk, fontos, hogy több hónapig kell szedni, amíg nemcsak a vérszegénység rendeződik, hanem a vasraktárak is feltelődnek.

Folsav és/vagy B12 hiány

A hiány anémiák másik fajtája a folsav és/vagy a B12 vitamin hiánya következtében jelenik meg. Sokszor diétahiba, kevés gyümölcs és zöldség fogyasztása okozza. A vörösvérsejtek ilyenkor a szokásosnál nagyobbak. Az általános tünetek mellett a B12 hiány esetén idegrendszeri tünetek is jelentkezhetnek, izomgyengeség, a kéz- és lábujjak zsibbadása, járási nehézség, súlyos esetben depresszió és zavartság. A folsav hiány terhességben is előfordul, míg a B12 hiányt legtöbbször a gyomor un. intrinsic faktorának csökkent termelése miatti rossz felszívódás okozza. Mindkét vitamint pótolni lehet és kell.

Haemolytikus anémia

Haemolytikus anémiáról akkor beszélünk, ha vörösvérsejtek élettartama valamilyen ok miatt csökken, a sejtek hamarabb elpusztulnak. Ez lehet veleszületett, vagy szerzett betegség következménye. A veleszületett betegségek közé tartozik például a feketékben előforduló sarlósejtes vérszegénység, a főleg a mediterrán vidéken élők thalassémiának nevezett betegsége, vagy más ritka, a vörösvérsejtek sejtfalának vagy a hemoglobinnak veleszületett  hibája.

A mi vidékünkön is viszonylag gyakran diagnosztizálják a szferocitózisnak nevezett kórképet. Ez a vörösvérsejteket határoló sejtfal veleszületett betegsége, amely a sejtek alakváltozását, és e miatt a lépben való gyorsabb pusztulását okozza.

A haemolytikus anémiákra jellemző, hogy a sápadtsághoz sárgás szín is társul, és a lép – a vörösvérsejtek pusztulásának helye – megnagyobbodik. A veleszületett haemolytikus anémiát nem lehet meggyógyítani, de tüneteit, pl. a lép kivételével, vagy gyógyszeresen, enyhíteni lehet.

Néha szerzett haemolytikus anémia is előfordul, ilyenkor a vörösvérsejtek ugyan normálisak, de a szervezett immunrendszere- hibás, un. autoimmun mechanizmus alapján – olyan fehérjéket, antitesteket termel, melyek a vörösvérsejteket megtámadják és tönkreteszik.

Aplasztikus anémia

Ritkán veleszületetten, gyakrabban valamilyen vírusfertőzés vagy toxikus anyag, gyógyszer mellékhatása következtében a csontvelő sejttermelése teljesen leáll. Néha csak a vörösvérsejtképzést érinti a károsító ágens, de többnyire a többi sejtfajta sem termelődik. Ennek megfelelően a vérszegénység mellett, vérzések, infekciók léphetnek fel. Szerencsére a vírus okozta csontvelő leállás rendszerint átmeneti, és a toxikus anyagok, vagy gyógyszer kiürülése után is helyreállhat a vérképzés. Ritkán azonban előfordul, hogy a csontvelő működése véglegesen károsodik. A vérszegénység kezelése ebben az esetben komoly beavatkozást, immunszuppresszív terápiát, néha csontvelő átültetést igényel.

Anémia malignus folyamat következtében

A leukémia, a különböző limfomák, de néha más daganatok sejtjei is letelepednek a csontvelőben, és kiszorítják a normális csontvelői sejteket. A megoldás az alapbetegség kezelése, ha remisszióba kerül a beteg, vagyis a daganat meggyógyul, az egészséges sejtek újra benépesítik a csontvelőt.

A vérszegénységnek számos oka lehet, és ezt az okot mindig meg kell keresni. Vérszegénység tünetei esetén a legvalószínűbb persze a vashiány fennállása, de mint a fentiekből kitűnik, még ezer más oka is lehet az anémiának, ezért mindig kivizsgálásra van szükség, hogy hatásos, oki kezelésre kerülhessen sor.

A kanyarós megbetegedés rendszerint az első négy életévben lép fel, de a nem oltottak bármelyik életkorban megbetegedhetnek. Aki egyszer átesett a fertőzésen egész életére immunis lesz ellene.

A kanyaró elleni védőoltottak számának csökkenésével sajnos a fejlett világban is évről évre kanyarójárványok lépnek fel, pedig a védőoltások segítéségével a kanyarós halálozást, amely a megelőzhető betegségek közül a legmagasabb halálozással jár, szinte teljesen meg lehetne szüntetni.

MMR oltás

A kanyarót meg lehet előzni védőoltással. Erre világszerte három gyengített élő vírust tartalmazó vakcinát (MMR) használnak, mely a kanyaró mellett a mumpsz és a rubeola ellen is védettséget ad. Az oltás igen jó hatásfokkal biztosít védelmet.

Sajnos ennek ellenére az utóbbi években számos fejlett országban, Nyugat-Európában, Izraelben és az USA-ban is kanyarójárványok törtek ki, legutóbb éppen a szomszédos Ausztriában. A járványok oka, hogy számos szülő – a szövődményektől való félelmében, vagy más okból – nem oltatja be gyermekét. A sajtóban megjelent téves, és tudományosan sohasem bizonyított információ, hogy az MMR oltás autizmust okoz, is egyik tényezője ennek. A valóság az, hogy a védőoltás elmaradása, a kanyaró okozta szövődmények – köztük az egyik legfélelmetesebb késői szövődmény, az un. szubakut szklerotizáló pánenkefalitisz (SSPE), vagyis az agyvelőgyulladásnak egy krónikus formája, amely néhány év alatt mindig halálhoz vezet – a védőoltás ritka szövődményeinél sokkal veszélyesebb a gyermek számára.

Mi a kanyaró oka?

A kanyarót, vagy latin nevén morbillit a kanyaró vírus okozza. A vírus az orrba és garatba kerülve ott megtapad, és köhögés, tüsszentés alkalmával a szabadba kerül, ahol még kb. két órán keresztül életben marad. A szervezetben a vírus szaporodásnak indul, bekerül a légutakba, tüdőbe és a bőrbe is. Az inkubációs idő, vagyis az az idő, amely alatt a vírus már a szervezetben szaporodik, de tüneteket még nem okoz, kanyaró esetén 6-21 nap, de általában a tizedik nap körül megjelennek az első tünetek. A betegség továbbadásának veszélye a legnagyobb a kiütés megjelenése előtt 2-4 nappal, és a megjelenés utáni első 5 napon. A kanyarót bárki megkaphatja, aki még nem esett át rajta, vagy nem részesült védőoltásban. Ismételt megbetegedés borzasztó ritka, mert a szervezet a vírus ellen immunissá válik.
A betegség rendkívül fertőző, a közös háztartásban élők 90%-a megfertőződik.

Hogyan lehet a kanyarót diagnosztizálni?

A háziorvos, vagy gyermekorvos, aki már látott kanyarós beteget, vagy tanult róla, a jellegzetes tünetek alapján könnyen felállíthatja a diagnózist. A fertőzés magas lázzal kezdődik, ehhez nátha és a kötőhártya gyulladás társul. A szájüreg belső oldalán levő cseresznyepiros folt, az un. Koplik folt, jellemző korai tünet, de ezt ritkán észlelik. A bőrkiütés is jellegzetes, un. maculo-papulosus (foltos, kissé kiemelkedő) barnás-vörös elváltozás, amely a fejen kezdődik, és gyorsan kiterjed az egész testre.

Kezelés

A kanyaró általában nem igényel kezelést, nincs is rá specifikus gyógyszer. Ágynyugalom, lázcsillapítás, elegendő folyadék bevitele általában elegendő. Ha nem lépnek fel szövődmények a betegség 7-10 nap alatt magától meggyógyul. Köhögéscsillapítók nem használnak, a nagymamák módszerei, langyos folyadék, néhány kanál méz, párologtatás a gyermek szobájában, többet segít.
Antibiotikum használatára csak szövődmények fellépte esetén van szükség, ilyenkor sokszor kórházi felvételre is sor kerül.

Szövődmények

Ezek többnyire akkor lépnek fel, ha a beteg immunrendszere valamilyen ok miatt meggyengült. Ez lehet az ok kisgyermekeknél vagy időseknél, AIDS betegeknél vagy daganat, leukémia miatt kezelteknél, veleszületett immunhiányosoknál. A fejlődő világban a gyermekek alultápláltsága is jelentős szerepet játszik.
A leggyakoribb szövődmények a hasmenés, hányás, a kötőhártya fekélyesedése vagy a gége gyulladása (laryngitis). Viszonylag gyakran lép fel középfülgyulladás is. A súlyosabb szövődmények sokkal ritkábbak. Ilyenek a tüdőgyulladás, májgyulladás, hörghurut és croup, a vérlemezkék számának csökkenése, és a legsúlyosabb, az agyvelőgyulladás, amely halálhoz vezethet. Álmosság, szédülés, hányás, fejfájás lehetnek erre utaló jelek. A kanyaró még évekkel a megbetegedés után is okozhat szövődményt, ez az un. szubakut szklerotizáló panenkefalitis (SSPE), amely minden esetben halálos. Szerencsére nagyon ritka, előfordulása 1:100 000.

Kanyaró és terhesség

Ha a kanyarós megbetegedés a terhesség alatt következik be, a magzat is megbetegszik, és a születendő gyermekben súlyos tüneteket okoz, vagy spontán abortuszhoz, koraszüléshez vezethet. Sajnos az oltás, mivel élő kórokozókat tartalmaz, terhesség alatt nem alkalmazható.

Fő

1100

Elérhetőség

+36303768004

Mi a húgyúti fertőzések oka?

A gáton a végbél és a húgycső – és nőknél a hüvely nyílása – igen közel fekszik egymáshoz, ezért a vastagbélben természetesen jelenlevő baktériumok – elsősorban az un. E.coli baktérium – könnyen juthatnak a húgycsőbe, az ottani steril környezetben elszaporodhatnak, és un. felszálló fertőzést, vagyis a magasabban levő részekbe eljutó fertőzést is okozhatnak. A vastagbélben, végbélben természetesen más baktériumok (pl. Klebsiella, Proteus, Enterobacter és még sok más) és sokféle gomba, elsősorban a különböző Candida fajok is jelen vannak. Ezek mindegyike okozhat húgyúti fertőzést, éppen úgy, mint néhány vírus vagy parazita. A fertőzések egy része szexuális eredetű és fertőző, olyan kórokozók, mint pl. a Clamydia okozhatja, amely elsősorban a nemi szerveket betegíti meg. A húgycső és a felsőbb húgyutak megbetegedését azonban legtöbbször mégis az E.coli baktérium okozza. A fertőzés nőknél gyakoribb, elsősorban az anatómia szituáció miatt, de azért is, mert a rövidebb női húgycsövön könnyebben és hamarabb jutnak fel a kórokozók a felsőbb húgyutakba. A húgycső és húgyhólyag gyulladása szexuálisan aktív nőknél, és például partnerváltás esetén is gyakoribb.

A fertőzéseket elősegíti az is, ha a normális vizelet kiválasztás valamilyen okból zavart, például a prosztata megnagyobbodása, vesekő, a húgycső szűkülete miatt.  Ilyenkor a pangó vizeletben elszaporodhatnak az egyébként a vizelettel gyorsan kiürülő kórokozók. Egyes szerzők szerint a terhesség is fokozza a húgyúti fertőzések esélyét, az biztos, hogy terhes nőknél az ártalmatlanabb hólyagfertőzés sokkal gyakrabban terjed rá a vesékre és okoz komoly problémákat.

Bizonyos állapotokban, pl. immungyengeség, veleszületett vagy szerzett immunhiány, cukorbetegség esetén is gyakrabban alakul ki húgyúti fertőzés.

Kisbabáknál a csecsemőköri gyulladások nagy része valamilyen veleszületett fejlődési rendellenességre, például a vesemedence tágulatára, kettős húgyvezetékre, a húgycső veleszületett szűkületére, vagy a leggyakrabban előforduló un. vesico-ureterális refluxra (VUR), amikor a hólyag és a vesevezeték közötti záróizom elégtelensége miatt a vizelet visszafolyik a vesék felé, vezethető vissza, ezért az ő esetükben mindig részletes, képalkotó módszerekkel is kiegészített kivizsgálás szükséges.

Mik a húgyúti fertőzés tünetei?

A gyulladás tünetei a beteg életkora, a megbetegedett szerv és a kórokozó fajtája szerint különbözőek lehetnek. A húgycső vagy hólyag gyulladása sokszor alig okoz tüneteket, és néhány napon belül magától is elmúlik. Az alsó húgyutak gyulladásának legjellemzőbb tünete a gyakori vizelési inger, fájdalom, égő érzés vizeléskor, esetleg hőemelkedés, rossz közérzet. Előfordul alhasi fájdalom, teltségérzet, és a vizelet zavaros, kellemetlen szagú, esetleg véres.

Kisgyerekeknél, csecsemőknél azonban sokszor hiányoznak ezek a jellegzetes tünetek, és általános panaszok, étvágytalanság, nyugtalanság, hányás, láz, hasmenés hívhatják fel a figyelmet a fertőzésre.

A felsőbb húgyutak megbetegedése esetén a vizelés nem szokott fájdalmas lenni, viszont magas láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, igen rossz közérzet jellemzi.  Szerencsére igen ritka, de azért – főleg kisgyermekkorban – előfordul, hogy a húgyúti fertőzés gyorsan átterjed az egész szervezetre és vérmérgezést, szepszist okoz.

Hogyan diagnosztizálható a húgyúti fertőzés?

A biztos diagnózishoz vizeletvizsgálat szükséges. Gyulladás esetén a vizeletben nagy számban jelennek meg fehérvérsejtek, esetleg fehérje és vörösvérsejtek is találhatók. A kórokozó kimutatása elsősorban baktériumok okozta gyulladás esetén lehetséges, a vírusokat és egyéb kórokozókat csak ritkán keressük. Ahhoz, hogy a vizsgálat megbízható eredményt adjon, steril mintára van szükség. Míg a felnőtteknél igen egyszerű un. középsugár vizeletet nyerni, kisbabáknál ez sokszor nem lehetséges, ilyenkor katéterrel nyernek „tiszta”, tehát széklettel, a gáton levő mikrobákkal nem szennyezett vizeletet. Sajnos a húgycső kimeneti nyílására applikált zacskók, még előzetes alapos lemosás után is, sokszor nem alkalmasak steril vizelet nyerésére. Amennyiben a vizeletből baktérium tenyészik ki, a laboratóriumban mindjárt meghatározzák azok antibiotikum érzékenységét is, hiszen bizonyos antibiotikumok csak bizonyos baktériumokat pusztítanak el, más és más az antibiotikum érzékenységük. Az un. nitrit teszt csak a fertőzés gyanúját keltheti fel, nem alkalmas a diagnózis felállítására.

Míg egyszeri alsóbb húgyúti fertőzés esetén további vizsgálat nem szükséges, ismétlődő fertőzés, vesemedence gyulladás vagy a csecsemőkori húgyúti fertőzések esetén az anatómiai eltérések kizárására további – ultrahanggal, esetleg CT-vel, intravénás kontrasztanyaggal vagy izotóppal végzett – vizsgálatra is szükség lehet.

Hogyan kezelhetők a húgyúti fertőzések?

A kezelés attól függ, hogy mi a kórokozó, mik a panaszok és persze attól, hogy hová lokalizálódik a fertőzés. A vesemedence gyulladása többnyire intravénás antibiotikus kezelést és sokszor kórházi felvételt igényel, különösen kisgyerekek esetén. Miután a húgyúti fertőzések legnagyobb részét az un. Gram negatív baktériumok okozzák (melyeknek legjellegzetesebb képviselője az említett E.coli), panaszok esetén még a tenyésztés eredménye előtt rendszerint elkezdik a szájon át adott antibiotikumot. Tudni kell azonban, hogy az antibiotikum megkezdése után (és erre már egyetlen adag is elegendő) a tenyésztés sokszor már nem eredményes, nem mutatható ki a kórokozó, gyakran még akkor sem, ha a panaszok nem szűnnek meg a kezelés hatására.

Antibiotikumot ezért soha ne kezdjünk az előtt, hogy orvossal konzultáltunk, különösen gyerekek, terhes anyák esetén ne! Ha a baktérium érzékenységének megfelelő antibiotikumot kap a beteg, a tünetek gyorsan szűnnek, de ez esetben is az előírt ideig és mennyiségben kell szedni a gyógyszert.

A patikában sok recept nélküli szert, gyógyteát, vizeletfertőtlenítőket is árulnak „felfázás” esetére, ezek egy részét nyugodtan kipróbálhatjuk, de ha egy-két napon belül nem javulnak a tünetek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Az otthoni hasznos praktikák közé tartozik húgycsőgyulladás vagy hólyaghurut esetén a bő folyadékfogyasztás, amely mintegy kimossa a kórokozókat a szervezetből. A C-vitamin savanyítja a vizeletet, és ezzel a kórokozók szaporodását gátolja, és jó hatású a tőzegáfonya vagy vörös áfonya (lé) fogyasztása, amely szintén segíthet a gyulladás leküzdésében. Terhes anya, kisgyerek, csecsemők panaszai esetén, valamint vesemedence gyulladására utaló tünetek esetén azonban mindenképpen gyorsan orvoshoz kell fordulni, ne kísérletezzünk házi módszerekkel!

Hogyan előzhetők meg a húgyúti fertőzések?

Bár a felfázás, vagyis a hideg, nem oka a fertőzésnek, de a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását, ezért öltözzünk mindig az időjárásnak megfelelően. A székelés után a terület gondos tisztítása (ne feledjük, főleg a nőknek mindig a húgycsőtől a végbél felé, hátrafelé kell tisztálkodni!), férfiaknál az előbőr hátrahúzása vizelés előtt, csökkenti a fertőzés veszélyét. Ne tartsuk vissza a vizeletet, vizelési inger esetén irány a WC! Pamut, természetes anyagú alsóneműk viselése, a szoros ruhadarabok kerülése is fontos. A székrekedés is hajlamosító tényező, ezért ennek megelőzése, kezelési is javasolt.  Az utóbbi időben egyre több közlemény jelenik meg arról is, hogy probiotikumok adása meggátolhatja – elsősorban a visszatérő – húgyúti infekciókat.

Mi a húgyúti fertőzések veszélye és prognózisa?

A legtöbb húgyúti fertőzés szerencsére gyorsan és nyomtalanul gyógyul. Néha azonban a fertőzés krónikussá válik, ennek következménye a vesék károsodása, veseelégtelenség, magas vérnyomás lehet, főleg, ha a felső húgyutak gyulladását elégtelenül kezelik. A terhesek fertőzései különösen veszélyesek, mert a magzat elhalásához, koraszüléshez is vezethetnek. A visszatérő gyulladások szintén súlyos vesekárosodást okozhatnak, ismétlődés esetén – a nők szimpla „felfázását” kivéve – mindenképpen kivizsgálás, szükség esetén műtét, vagy hosszan tartó megelőző gyógyszeres kezelés szükséges.

A kisgyerekek, csecsemők húgyúti fertőzését mindenképpen komolyan kell venni, már az első, ártalmatlannak tűnő hólyaghurut esetén is forduljunk gyermekgyógyászhoz!