NO PARA! Gondolatok a hálapénzmentes gyermekellátásról

A HGYE küldötteinek tavaszi értekezletén elhangzott, hogy bár a tradicionális értelemben vett hálapénz bennünket, házi gyermekorvosokat gyakorlatilag nem érint, minden nyugta vagy számla nélkül kapott pénz paraszolvenciának minősül. Kérhetünk-e pénzt úgynevezett kényelmi szolgáltatásokért, mennyit, és adjunk-e róla számlát? Hallgassunk a témáról és menjen minden tovább ahogy eddig volt, vagy próbáljuk meg tisztába tenni a kérdéseket? Győri József kollégánkat, küldöttértekezletünk előadóját kértük fel a probléma kifejtésére.


Kihí­vásnak, ugyanakkor nagy felelősségnek is érzem a paraszolvencia/hálapénz problematikájával való foglalkozást. Évtizedek óta izgat, hogy miként változhatna a helyzet, ha”¦

Nem vállalkozom pontos, átfogó elemzések ismertetésére, mindenki számára megnyugtató definí­ciók, szabályozások részletes bemutatására, vagy éppen az egyetlen, igazi, „tuti” megoldás kinyilatkoztatására. Nem vállalkozom, mert egyrészt ebben a terjedelemben ez lehetetlen volna, másrészt sajnos nem is vagyok képzett szakembere a témának, és hát a bölcsek köve sincs a birtokomban”¦

Egy olyan gyermekorvos gondolatait olvashatja a tisztelt olvasó, aki a szakmai ismeretek, irányelvek (EBM - tényeken alapuló orvoslás) és a törvényi/rendeleti szabályozás szerinti működésre törekszik; holisztikus szemléletű, azaz a páciensek és családjaik fizikális, pszichés, szociális és spirituális jólléte a célja; 2004 óta deklaráltan hálapénzmentes praxist vezet úgy, hogy közben igyekszik magának és családjának normális, egészséges, anyagilag is stabil életet biztosí­tani.

Miért gondolom aktuálisnak azt, hogy foglalkozzunk a kérdéssel? Mert „helyzet van”! Most is helyzet van. A téma mind gyakrabban válik forróvá. Olvashattuk azokat az átfogó cikkeket, felméréseket, tanulmányokat, elemzéseket, amelyek az elmúlt egy év során megjelentek (pl. 2016 áprilisában az „orvos­bárók” bemutatása, 2017 elején pedig
a ReSzaSz és Szinapszis Kft. által végzett hálapénzkutatás). Botrányos esetekről szólnak a hí­radások: gondoljunk
a veszp­rémi onkológus idén nyilvá­nosságra került esetére, a Semmelweis Egye­tem nőgyógyászára vagy éppen
a munkahelyükön felmondó sebész­rezidensekre. Új csoportok, érdekképvi­seletek alakulnak, amelyek kiemelt témának tekintik a paraszolvencia elleni küzdelmet (pl. Rezidensek és Szakor­vosok Szakszervezete, 1001 orvos hálapénz nélkül elnevezésű Facebook-csoport).

Hallani vélem néhány kolléga finom ellenvetését: „Nemáhogy ez legyen a legfontosabb!” „sok más dolgunk is van, amiért küzdeni kellene”¦” Igaz. De ez is égető kérdés.

Sokan sokféleképpen igyekeztek meghatározni, hogy mit is kell értenünk a hálapénzen, paraszolvencián? Arról is sok-sok elemzés olvasható, hogy bonyolult és szövevényes egészségügyi rendszerünkből miért is kiirthatatlan ez a „valami”. ílljon itt néhány jellemvonás, meghatározás-töredék. „ígazati elnevezése a borravalónak, ajándéknak, korrupciós pénznek, fekete pénznek, illegális jövedelemnek.” Van olyan, aki szerint „kötőanyag”, azaz ez tartja össze jelenleg a hazai egészségügyet, mások szerint „méreg” vagy „polip”. Ez utóbbi kép igen jól kifejezi azt a helyzetet, amit magam is sokszor megfogalmaztam az elmúlt évtizedek során, hogy tudniillik a hálapénzrendszer a mai egészségügy minden anomáliájával (bizalmatlanság, szakmai szí­nvonal egyenetlensége, feudális hierarchia, fiatal és kevésbé fiatal orvosok elvándorlása stb.) valamilyen módon kapcsolatban van.

Mintha itt újabb ellenvéleményeket hallanék: „De hát egy gyermekorvosi praxisban nincs is hálapénz!” Részben egyetértek: egy gyermekorvosi praxis valóban számtalan vonatkozásban különbözik az egészségügy más területeitől. Más, mint egy kórházi osztály, vagy mint egy műtétes szakma. Az is igaz, hogy közöttünk nincsenek „orvosbárók”. Tény, hogy a praxisban nem jellemző a várólista, valamint egyszerűen szabályozott a szabad orvosválasztás, ezek tehát nem gerjesztenek illegális pénzmozgást.

Mindezzel együtt a gyermekorvosi praxisban is hálapénzről van szó, amikor olyan jövedelemhez jutunk, amely átláthatatlan, nem legális, azaz számla-, ill. nyugtaadás-nélküli. A mi szakmánkban ilyen bevétel jellemzően az otthoni vizitek során „keletkezik”, ezért tartom kiemelt jelentőségűnek az otthoni vizitek kérdését. A tevékenységünket szabályozó 4/2000. (II. 25.) EüM-rendeletből a jelen téma kontextusában csak egy mondatot emelek ki: „Feladatait a háziorvos a rendelőjében, indokolt esetben a beteg otthonában látja el.” A jogszabály a rendelőben történő és az otthoni ellátást egyaránt a finanszí­rozott körbe vonja, de alapvető különbség, hogy az otthoni ellátás esetében külön indok szükséges. Annak megí­télése, hogy mi az indokolt eset, a gyermekorvos feladata. Amennyiben az orvos megí­télése szerint nem indokolt az otthoni ellátás, a szülő kérésére viszont mégis házhoz megy, az nem tartozik a finanszí­rozott ellátás körébe, célszerű tehát „kényelmi szolgáltatásnak” neveznünk. A kényelmi szolgáltatásnak pedig anyagi vonzata kell hogy legyen, a gyermekorvosi praxisban is. Az ilyen szolgáltatásnak térí­tési dí­ja van.

Ezt az összeget vagy az orvos határozza meg, vagy a szülő állapí­tja meg, ha az orvos egy teljesen patológiás, társasjátékszerű felállásban rábí­zza, hogy találja ki azt az összeget, amire ő gondol. De hát mi ebben a rossz? Hiszen időtlen idők óta í­gy működik a rendszer, miért kellene bármit is változtatni rajta?

Anélkül sorolok fel néhány megfontolásra érdemes szempontot, hogy részletesen kifejteném.
Ez a rendszer rombolja a bizalmi kapcsolatot, ami orvos és páciens/szülő ­között alapvető fontosságú. Ez a rendszer gyakran megalázó helyzeteket teremt. Sok esetben szakmailag alacsony szí­nvonalú munkára készteti az orvost, arány­talanul nagy időráfordí­tással. Mind­ezek együtt kimerültséget eredményez­nek, a kiégés felé viszik a gyermekorvost. Ha pedig az ebből összejövő egyhavi pluszbevételt számszerűsí­tjük, ritka kivételektől eltekintve, relatí­ve kis összegeket kapunk. Tényleg, tudja valaki, hogy a mi köreinkben mennyi is az annyi?

Meggyőződésem, hogy tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Hogy szakmánk jövője kizárólag a hálapénzrendszer nélkül képzelhető el. A Kórház­szö­vetség 2016-ban többek között ezt í­rta: „a paraszolvencia kivezetése év­tizedes tisztázó, odafigyelő, tervszerű cselekvéssel érhető csak el.” Szép-szép, de többségünknek már nem telik ilyen hosszú várakozásra. Nekünk rövid időn belül van szükségünk arra, hogy a szakmai megújulás, fejlődés mellett, a hálapénzzel kapcsolatos mentalitásváltás, paradigmaváltás is bekövet­kezzék.

Mi a helyzet a térí­tési dí­jakkal?

A 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint:
A térí­tési dí­j ellenében igénybevehető szolgáltatások térí­tési dí­ját az orvos a betegek számára hozzáférhető módon hozza nyilvánosságra.

A szolgáltatás teljesí­tése előtt az érintettet külön tájékoztatni kell a térí­tési dí­j várható mértékéről.
Az egészségügyi szolgáltató a térí­tési dí­jról számlát/nyugtát ad.
Tehát legális bevételről, árlistáról, nyugta- és számlaadásról van szó. Ha ez í­gy lenne, az otthoni vizit során keletkezett jövedelemnek nem volna köze a hálapénzrendszerhez, minden a hatályos törvényeknek, jogszabályoknak megfelelően, transzparens módon működne.

Meggyőződésem, hogy mi, praxisban dolgozó gyermekorvosok kizárólag nyertesei lehetnénk, ha a HGYE a megtisztulási folyamat élére áll. Vesztenivalónk egyáltalán nincs, nyerhetünk viszont erkölcsi, társadalmi elismerést, bizalmat a családokkal való kapcsolatban, időt, amit hatékonyabban tudunk felhasználni, a szakmai szí­nvonal emelkedését.
És még egy: talán még pluszfinanszí­rozást is nyerhetnénk. Ha ugyanis milliárdokkal jutalmazza majd a kormány azokat a kórházakat, (Bethesda, Budai Irgalmasrendi) ahol deklarálják, hogy nem fogadnak el hálapénzt, miért ne kaphatna a házi gyermekorvosi hálózat is milliárdokat, ha mi is megszüntetjük köreinkben az illegális pénzmozgásokat?
Kedves Kolléga! Ön hogyan látja ezt a kérdést? Válaszát a következő e-mail cí­mre várjuk:

DR. GYՐRI JÓZSEF:
JOEGYORI@HDSNET.HU

Bemutatkozás
A Házi Gyermekorvosok Egyesülete az országban dolgozó 1500 házi gyermekorvos szakmai és érdekérvényesítő szervezete. Minden gyermek számára elérhető korszerű ellátást, megfelelő munkakörülményeket, vonzó életpályát biztosító gyermekorvosi alapellátásért küzdünk. Kapcsolatban állunk a gyermekgyógyászat és az alapellátás irányító testületeivel, intézményeivel, az egészségügyi kormányzattal, nemzetközi szervezetek aktív tagjai vagyunk.
Rendezvényeink
Kávészünet-22
2020. május 8-10

Kávészünet-22
Siófok, Hotel Azúr
ELHALASZTVA

Kiemelt partnereink
Házi Gyermekorvosi Szekció
Gyermekegészségügyi Információs Magazin Szülőknek GyermekLét – A Házi Gyermekorvosok Egyesülete tájékoztató elektronikus kiadványa.
Gyermekorvos továbbképzés
Első 1000 nap program
Hungarian Primary Care Pediatricians Clinical Research Network
Observer | Tradíció és Innováció