1. Főoldal
2. Hírvivő
3. Homoszexualitás. LMBTI*-gyermekek és -serdülők a házi gyermekorvosi ellátásban

Homoszexualitás. LMBTI*-gyermekek és -serdülők a házi gyermekorvosi ellátásban

Lassan 30 évvel a rendszerváltás után több mint egy generációnyi fiatal nőtt fel, amely nem tapasztalta meg a megelőző évtizedek negligáló attitűdjét a homoszexuális emberek irányában. A mai kor gyermeke szabadabban lélegzik és gyűjt információt, impulzusokat, barátokat, ha a többségitől eltérő meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű lel­kü­letet feltételezi magáról.

Az egyik újabb forrás szerint1 bármely iskola 1000 tanulója közül 100 meleg, leszbikus vagy biszexuális, 10 transzszexuális és 1 diák interszexuális. Az adatok egy az egyben nem feleltethetők meg a hazai LMBTI serdülők és felnőttek lélekszámára nézve, de a növekvő tendenciákat jól tükrözik. Ha a gyermek családi háttere elutasí­tó né­zeteket vall, a gyermek nagy valószí­Â­nű­séggel magára marad az önexploráció útvesztőiben. A házi gyermekorvosok
a tár­sadalom negatí­v minősí­tése miatt stigmatizálódó, ki­szol­gáltatott, egyébként egészséges fiataljainak sikeres felnőtté válását vol­nának hivatottak támogatni a kisebb-nagyobb méretekben elutasí­tó családi és iskolai környezetben.


ALAPFOGALMAK

Homoszexuális: az a személy, aki elsőd­legesen vagy kizárólagosan azonos ne­mű személyek iránt érez vonzódást vagy szexuális vágyat. Nők esetében leszbikus, férfiak esetében meleg a szokásos megnevezés.
Biszexuális: az a személy, aki érzelmileg, testileg, lelkileg és/vagy szexuálisan mind férfiakhoz, mind nőkhöz képes vonz­ódni.
Transzszexuális/transznemű az a személy, akinek nemi identitása és/vagy nemi önkifejezése eltér a születéskor jel­zett nemtől.
Interszexuális: az a személy, aki a kromoszómái és nemi szervei szerint nem határozható meg egyértelműen sem férfiként, sem nőként.
Szexuális orientáció: a személy irá­nyult­­sága, amely szerint döntően azonos, eltérő vagy mindkét nemmel képes kialakí­tani érzelmi és szexuális kapcsolatot. A szexuális orientáció nem azonos a szexuális magatartás fogalmával.
Nemi identitás: az a belső meggyőződés, amely a személy testi, lelki, érzelmi és szexuális tapasztalatai és érzetei alapján tudatában összerendeződik, amely nyomán nemi életvitelét alakí­tja. Ez az énkép nem feltétlenül azonos a személy fizikai megjelenésével.
Homofóbia: irracionális félelem és irtózás a homoszexualitástól, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberektől.
Internalizált homofóbia: a külső negatí­v megí­télést a személy a környezet nyomásának engedve maga is elfogadja és önmaga felé negatí­van viszonyul (negatí­v önkép).2


TÖRVÉNYI ÉS KUTATíSETIKAI VíLTOZíSOK

Tudni kell, hogy a szexuális orientáció és identitás nem választás kérdése, és nem a szülői nevelés, esetleges szexuális abúzus, vagy más kedvezőtlen élete­semény következménye3. Utóbbiak csak a szexuális viselkedést befolyásolhatják.
A szexuális orientáció és a nemi identitás a pszichoszexuális fejlődés lépcsői, amelyet nem tudatos döntések hoznak létre. A nemi identitás 3-4 éves korra, mí­g a szexuális orientáció nagyjából 9-10 éves korra alakul ki.
A bioetikai orgánumok 2014-ben ­felhí­vták a figyelmet az LMBTI fiatalok egészségügyi hátrányainak csökkenté­sére.4 A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet munkatársai 2014-ben negyedik alkalommal készí­tették el az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása5 c. jelentést, amelynek egyik fejezete már tar­talmaz kérdéseket az azonos nemű partnerhez vonzódásra vonatkozóan. A bostoni Fenway Institute munkatársai ki­bocsátottak egy szórólapot „Do Ask, Do Tell: Talking to your health care provider about being LGBT”, vagyis „Kérdezd meg! Mondd meg! Beszélgess a kezelőorvossal arról, hogy LMBTI személy vagy!” cí­m­mel.
A meleg, leszbikus és biszexuális fia­talok merőben eltérő egészsé­gi kocká­zatoknak vannak kitéve, mint tár­­saik. Hátrányban vannak a hete­roszexuális lakossághoz viszonyí­tva az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, egész­ség­nevelés, közösségi programok, család­ter­vezés, védőoltások, a szexuális úton terjedő betegségek, a bántalmazás, a mentális egészség, a droghasználat és
a dohányzás tekintetében. Sokszor szenvednek homofóbiától, kevésbé meg­bélyegző új keletű kifejezéssel homo­negativitástól, amely sokszor teljesen rá­ül személyiségükre és internalizált ho­mo­fóbia formájában saját maguk felé irányul, önmagukat utálják meg. A meleg fiatalok általában nem rendelkeznek kellő önbizalommal, hogy segí­tséget kér­jenek, vagy kérdéseket tegyenek fel.6


A NEM HETEROSZEXUíLIS FIATALOK SPECIíLIS ELLíTíSI IGÉNYEI

Az LMBTI serdülők pszichoszexuális fejlődési lépcsőit szokásosan négy fázisra osztják7. A legnehezebb lépés számukra egyfelől annak felismerése és elfogadása, hogy a többségitől eltérő fejlődésmodell rendkí­vül sok útvesztővel van megterhelve, beavatási rí­tusok és a felnőttek példaadó magatartása nélkül, másfelől az a feladat, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelő heteroszexuális fejlődési modellt távolí­tsák el önmaguktól és egy nehezen felismerhető és követhető, példákkal csak ritkán illusztrált fejlődési utat járjanak be. Sajátságos vonzalmukat előbb saját maguknak vallják be, majd a „coming out”, az előbújás lépéseiben barátaik, majd általában az egyik szülő tudomására hozzák beállí­tottságukat. Ebben a folyamatban nagy segí­tségükre lehet egy elfogadó, felvilágosult és támogató család, vagy legalább egy felnőttkorú támogató, aki nem feltétlenül a szülő. Életesélyeik és életkilátásaik nagyban függnek ettől a támogató és hátuk mögött álló felnőttől. Ha a fiatal környezete elutasí­tja a kamasz többségitől eltérő megnyilvánulásait, öltözködését, a serdülő elszigetelődik és rejtőzködésre van kényszerí­tve. A rejtőzködés folyamatos félelmet, szorongást, depressziót okozhat. Gyakoribb az önkárosí­tó magatartás, a kockázatos szexuális viselkedés, és az öngyilkossági gondolatok és cselekmények is 2-7-szer gyakoribbak köreikben8. Előfordulhat, hogy a kamasz élete különböző területein eltérő mértékig tárta fel kilétét ismerőseinek, és ez külön szervezést igényel életében a véletlen előbújás veszélye miatt. Ezek az epizódok egyáltalán nem kedveznek a kamaszkorban szokásos stabil önértékelés és identitás kiépí­tésének, az intimitás elsajátí­tásának.8
Az LMBTI serdülők között gyakrabban fordul elő, hogy kimaradnak egy-egy óráról, mulasztanak az iskolából a kortársak zaklatása, bántalmazás, szóbeli vagy fizikai erőszak miatt. Olykor kénytelenek elhagyni a szülői házat szüleik értetlensége miatt, vagy a szülők küldik el őket otthonról. Számkivetett léthelyzetben könnyebben és korábban nyúlnak alkoholhoz, kábí­tószerhez és cigarettához, szexuális életük is előbb kezdődik, több partnerük van, és gyakrabban történik akaratuk ellenére az aktus, ami növeli a szexuális fertőzések kockázatát.
Az Egyesült íllamokban életre hí­vták a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben az ún. Gay-Straight Alliances, (Meleg-Hetero Szövetség) baráti köröket, akik vállaltan védik az oktatási intézménybe járó meleg fiatalokat; biztonságos, zaklatástól mentes helyeket biztosí­tanak számukra a campusban, transzszemélyek számára pedig mosdót, ami sokszor szintén a zaklatás helye. Azokban az oktatási intézményekben, ahol támogató és pozití­v légkört biztosí­tanak, és félelemmentesen látogathatják az oktatási intézményt a meleg diákok, gyakorlatilag megszűnt a különbség a hetero- és homoszexuális hallgatók között az öngyilkossági gondolatok előfordulását tekintve.


AZ ÖNELFOGADíS FELVíLLALíSA, AZ ELՐBÚJíS, VAGY „COMING-OUT”

Ahol a melegek elfogadása pozití­vabb és szociálisan jobban tolerált, fiatalabb korban és baráti, családi, munkahelyi környezetében könnyebben vállalja egy serdülő a meleg identitását. A felvállalás előnyös lehet a későbbi mentális és fizikai egészség szempontjából, nagyban függ a közvetlen és tágabb társas és társadalmi környezettől, a jogi szabályoktól, az egyén családi hátterétől és a fiatal társas kapcsolati hálójától. Biztosan kötődő, stabil családi háttérrel pozití­vabb fogadtatásra számí­that a serdülő, mí­g a rosszul funkcionáló családi környezetben nagyobb valószí­nűséggel számí­thatnak elutasí­tásra. Érdemes előbb a közeli ismeretségi körben, majd a tágabb környezetben előbújni, mert egyértelműen csökkenti a mentális feszültségből adódó stresszt és társbetegségeit - depresszió, szorongás, pánik, evészavar, önkárosí­tó magatartásformák, dohányzás, alkohol- és droghasználat, öngyilkossági gondolatok - a nem kí­vánt terhesség, kockázatos szexuális magatartás és fertőzések esélyét, viszont segí­ti az önelfogadást, növeli az önbecsülést és hosszú távon kedvező hatással van a mentális egészségre3.
ÖSSZEGZÉS

Azok a gyermekek és fiatalok, akik a lesz­bikus, meleg, bi-, transz- és interszexuális kisebbséghez tartoznak, számos területen hátrányban vannak társaikhoz képest és életük folyamán számos diszkriminatí­v helyzettel küzdenek. Ami a statisztikában csak 5-10 százalék, az adott személy életének minden percé­ben érezhető. A társadalomban egyre nagyobb igény mutatkozik az LMBTI személyek jogainak társadalmi és törvényszintű elismertetésére, az egészségügyi szakmában is fel kell ismerni az igény gyermekgyógyászokra, védőnőkre, il­letve pedagógusokra és szülőkre háruló hatását. Célszerű lenne minél előbb
a CME képzés részévé tenni az LMBTI személyekre és gyermekekre vonatkozó alap­ismeretek, jogszabályok és kom­munikáció lényeges kérdéseit. Kiindulópontként hivatkozhatunk az UNICEF és
a WHO ajánlásaira.

Hivatkozott irodalom:
”‡1”ƒ
Young, AL: Queer Youth Advice for Educators. How to Respect and Protect Your Lesbian, Gay, Bisexual, and Transgender Students, Next ­Generation Press, 2011. p.1.
”‡2”ƒ
A nemi identitás és szexuális orientáció bővebb kifejtése Vitrai Sára Testi és társadalmi nem, szexuális orientáció c. cikkében olvasható az Egészségfejlesztés 2016. 57. évf. 3. sz. 45-47.oldalon.
”‡3”ƒ
Steever JB, Cooper-Serber E: A review of gay, lesbian, bisexual, and trangender youth issues for the pediatrician. Pediatric Annals 2013. Vol.42. No.2. 34-39.
”‡4”ƒ
Fisher CB, Mustanski B: Reducing Health Disparities and Enhancing the Responsible Conduct of Research Involving LGBT Youth. Hastings Center Report 2014. Vol.44. Suppl.4. p.828.
”‡5”ƒ
Egészség és egészségmagatartás iskoláskorban 2014. Szerk. Németh ígnes, Költő András, Budapest, Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet, 2016. p. 121-130.
”‡6”ƒ
Condou Ch: Why is school such a hard place to be gay? The Guardian 2011. 10 November
”‡7”ƒ
Rowlett JD, Patel D, Greydanus DE: Homosexuality. In: Behavioural Pediatrics. Eds. DE Greydanus, ML Wolraich, Springer 1991. p. 43. idézi: Troiden RR: Homosexual identity development. J Adolesc Health Care 1988. Vol.9. p. 105-13.
”‡8”ƒ
Frankowski BL, Committee on Adolescence: Sexual orientation and adolescents. Pediatrics, 2004. Vol.113. No.6. p. 1827-32.
”‡9”ƒ
Hatzenbuehler ML, Birkett M, Van Wagenen A, Meyer IH: Protective school climates and reduced risk of suicide ideation in sexual minority youth. Am J Public Health. 2014. Vol.104. No.2. p. 279-286.
10”ƒ

Mustanski B, Lyons T, Garcia SC: Internet Use and Sexual Health of Young Men Who Have Sex with Men: A Mixed-Methods Study. Archives of Sexual Behavior 2011. Vol.40. No.2. p. 289-300.
11”ƒ
UNICEF: Eliminating discrimination against children and parents based on sexual orientation and/or gender identity. Position paper. 2014. November No. 9.
12”ƒ
World Health Organization: Improving the health and well-being of lesbian, gay, bisexual and transgender persons. Report by the Secretariat EB133/6. 2013. 14 May
13”ƒ
Raifman J, Moscoe E, Austin SB, McConnell M: Difference-in-differences analysis of the association between state same-sex policies and adolescents suicide attempts. JAMA Pediatrics 2017. Vol.171. No.4. 350-56.
14”ƒ
Center for Disease Control and Prevention: Health Risks Among Sexual Minority Youth. https://www.cdc.gov/healthyyouth/disparities/smy.htm Letöltés ideje: 2017. április 3.
15”ƒ
Dankmeijer P ed. "GALE Toolkit Working with Schools 1.0 Amsterdam: GALE The Global Alliance for LGBT Education.
”‡”‡ ”ƒ
http://www.ilga-europe.org/sites/default/files/Attachments/gale_toolkit_schools_1.0_en_2011.pdf
16”ƒ
Csajbók É, Páll I, Magony S, Sepp K, Valkusz Zs: A felnőttkori transzszexualizmus és kezelése. Magyar Belorvosi Archí­vum 2016. 69. köt.
2-3. sz. 134-140.
17”ƒ
Simons LK, Leibowitz SF, Hidalgo MA: Understanding gender variance in children and adolescents. Pediatric Annals 2014. Vol.43. No.6. e126-e131.
18”ƒ
Scheiber D: Adjunk időt az interszex gyermekeknek! Hí­rvivő 2015. 20. évf. 2. sz. 20.

További irodalom:
Ӣ
Somorjai N: LMBTI fiatalok a gyermekorvosi ellátásban Gyermekgyógyászat 2016. 67. évf. 3. sz. 169-173.
Ӣ
Kardos G: Gyermeknevelés és a homoszexualitás. Hí­rvivő 2007. 12. évf. 4. sz. 19.
Ӣ
Simon L: Transzszexuális identitászavar. Orvostovábbképző Szemle 2013. 20. évf. 12. sz. 83-85.
Ӣ
Somorjai N: Szexológiai bibliográfia. Pszichoterápia 2008. 17. évf. 1. sz. 59-60.
Ӣ
Somorjai N: Szexuális kisebbségek: A homoszexualitás speciális kezelése az egészség­ügyi ellátásban. Pszichológia & Practicum 2015.
1. évf. 3. sz. 28-29.
Ӣ
Somorjai N: Hogyan segí­theti elő az oktatási intézmény a meleg fiatalok egészséges élet­vitelét? In: Schuchmann J (szerk.) A közös­ség­fejlesztés új útjai. Székesfehérvár: Kodolányi János Főiskola, 2016. 71-80. http://www.��­kodolanyi.hu/images/tartalom/File/kiadvanyok/kozossegfejlesztes.pdf
Ӣ
Somorjai N: Figyelni kell rájuk! A szexuális kisebbségekhez tartozó fiatalkorúak nemi nevelése. 1. rész Pszichológia & Practicum 2016. 2. évf. 1. sz. 30-31.
Ӣ
Somorjai N: Figyelni kell rájuk! A szexuális kisebbségekhez tartozó fiatalkorúak nemi nevelése. 2. rész Pszichológia & Practicum 2016. 2. évf. 2. sz. 26-30.


Az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság Serdülőkori Bizottságának ajánlásai a gyermekorvosnak

1. Biztosí­tsa a serdülőt, hogy a rábí­zott információk az orvosi eskü és titoktartás kötelezettsége miatt harmadik személy tudomására nem juthatnak.
2. Az egészségügyi személyzet vegyen részt képzésen, ami a LMBTI serdülőkkel való találkozás során szükséges ismereteket és tudásanyagot tartalmazza, kitérve a kí­vánatos szóhasználat és a kerülendő kifejezések, gúnyos megjegyzések eseteire.
3. Mind í­rásos, mind szóbeli formában úgy fogalmazzon, hogy az LMBTI fiatalok ne érezzék magukat kizárva a beszélgetésből. Pl. barát vagy barátnő megnevezése helyett a kliens partnere vagy kedvese emlí­tése ajánlott.
4. A tizenévesek és szüleik számára cél­szerű kidolgozni egy brosúrát a leg­fon­tosabb tudnivalókról, és ezt köz­zé tenni, vagy szükség esetén kézbe adni.
5. A gyermekorvos ismerje azokat a civil szervezeteket és pszichológusokat, akikhez a nem heteroszexuális serdülők fordulhatnak.
6. Teremtsen megfelelő légkört, amely­ben a gyermek, vagy serdülő bármilyen kényes kérdést feltehet. Legyen felkészült a szexuális orientáció és a szexuális viselkedés alakulása terén, legyen képes a serdülő érettsége szerint világos információt nyújtani, félreértéseket tisztázni, kétségeket eloszlatni és megfelelő lelki támaszt nyújtani.
A fiatalokat, akiknek volt szexuális tapasztalata azonos nemű partnerrel (is), ne illesse bármilyen cí­mkével, hisz”² ebben a korban még előfordulhat ilyen irányú tapasztalat anélkül, hogy ez a későbbi magatartásba beépülne.
7. Legyen kész előí­téletektől mentesen segí­tségére lenni a fiatalnak, ha bizonytalan nemi identitásában.
8. Kérdezze ki a serdülőt a kockázatos szexuális magatartásról, depressziós epi­zódról és az öngyilkossági gondolatokról.
9. Ajánlható választásként emlí­tse az önmegtartóztatást, intse óvatosságra az egyszerre több partnerrel kapcsolatot fenntartókat, hí­vja fel a figyelmet a biztonságos szexuális magatartás szabályaira. Tájékoztassa a fiatalt az anális közösüléssel járó kockázatokról és a fertőzések veszélyeiről, nyújtson információt a veszélyek minimálisra csökkentésének módszereiről.
10. Térjen ki az alkohol, drog és a védekezés nélküli szexuális együttlét kapcsolatára, a bántalmazás eshetőségére.
11. Minden serdülőt tájékoztasson szóban, vagy szórólap formájában (interneten) a szexuális úton terjedő betegségekről és a szűrés lehetőségéről, a HIV-fertőzésről, terhességi tesztekről és tanácsadásról, a védekezés módszereiről, a méhnyakrák-, valamint a hepatitis A és B-oltásról.
12. Kérdezze ki a fiatalt mentális egészségi állapotáról, kitérve a családi konfliktusokra és a kortárs csoportokban előforduló zaklatásra vagy bántalmazásra.


A Center for Disease Control and Prevention ajánlásai

A szülők felelőssége
A szülőknek óriási felelősségük van abban, hogy LMBTI gyermeküket támogassák. Pozití­v odafordulással jobb fizikai és mentális egészségi esélyre, stabilabb partnerkapcsolat kialakí­tására és megfelelő megküzdési készségek elsajátí­tására van lehetősége gyermeküknek. Sajnos a szülőket sokszor megrázkódtatásként éri, ha kiderül gyermekük melegsége, mássága. A szülőkkel való elhúzódó konfliktus és folyamatos stressz egyeseket otthonuk elhagyására késztethet. A szülőknek nyí­ltan és elfogadóan kellene beszélgetni a meleg serdülővel, legyenek figyelmesek azokra a jelekre, hogy gyermekük zaklatás áldozata-e, (vagy nem ő zaklat-e másokat). A magatartás és a hangulat változása, a tanulmányi eredmények romlása, tartós lehangoltság esetén a szülők gondoljanak arra, hogy nem egy tabutéma, a fiatal homoszexuális vonzalma áll-e a háttérben.

Az eddigi kutatási eredmények négy pontban foglalják össze a szülők teendőit.
1.”‚Rendszeresen és nyí­ltan, elfogadóan beszélgessenek gyermekükkel a másfajta szexuális orientációról, amelynek során a fiatal elmondhatja az őt foglalkoztató kérdéseket. Hallják meg és hallgassák meg gyermekük problémáit. A gyermek érezze a szülő szeretetét és támogatását akkor is, ha meleg. Beszélgessenek a serdülővel a szerelemről, szexualitásról, a kockázatos szexuális viselkedésről, a védekezés nélküli aktus veszélyeiről.
2.”‚Mivel általában a szülők sincsenek „képben”, mivel jár a meleg életforma felvállalása a mai világban, menjenek könyvtárba és gyűjtsenek be minél több információt a melegséggel kapcsolatban. Próbáljanak sikeres melegektől élet­rajzi, szépirodalmi műveket olvasni, a melegek életéről tájékozódni, egészségi információt gyűjteni, vegyék fel a kapcsolatot melegszervezetekkel. Ha már tájékozottabbak a melegek életéről és életkilátásairól, tisztázzák magukban saját érzéseiket.
3.”‚A kellő információk birtokában alakí­tsanak ki közös célokat gyermekükkel, hogy eredményesen teljesí­thessen az is­kolában.
4.”‚Azok a szülők, akik veszik a fáradságot, hogy megismerjék fiuk, lányuk barátait, és tudják, hogy mivel foglalkoznak szabad idejükben, jobb eséllyel indí­tják őket a felnőtté válás felé.

A JAMA Pediatrics 2017. évi közlemé­nyében a Youth Risk Behavior Surveillance System (Fiatalkori Rizikómagatartás-vizsgáló Felügyelet) által 1999 és 2015 között megkérdezett 762 ezer (16 év átlagos életkorú) serdülő közül a szexuális kisebbséghez tartozó fiatalok 28,5%-a követett el öngyilkossági kí­sérletet. Miután engedélyezték az azonos neműek házasságát, 7%-os relatí­v csökkenés mu­tatkozott körükben az öngyilkossági kí­sérletek számában. Az eredmény azt ­sugallja, a gyermekgyógyászati ellátás mellett az élet más területein is tehetünk lépéseket az egyenlő esélyek és jobb életkilátások megteremtéséért.

Az oktatási intézmények lehetőségei
”¢”‚Bátorí­tsanak minden hallgatót mások tiszteletére és kifejezetten tiltsák a bántalmazás és zaklatás minden formáját, akár verbális, érzelmi vagy fizikai.
”¢”‚Alakí­tsanak ki biztonságos helyeket az iskolában - pl. az iskolai pszichológus szobája, iskolai könyvtár, diákönkormányzati iroda, diáktanácsadó - ahol a diákok segí­tséget kaphatnak a tanároktól, vagy az iskolai személyzettől.
”¢”‚Bátorí­tsák a diákok önszerveződő klub­jait, ahol biztonságos és befogadó az iskolai környezet minden diák számára, szexuális orientációtól függetlenül.
”¢”‚A szexuális egészségnevelésről tartott órák minden esetben foglalják magukba a leszbikus, meleg, bi- és transzszexuális fiatalok nézőpontjait és érdeklődését is a szexuális úton ter­jedő betegségek, a HIV-fertőzés és a nem kí­vánt terhesség kérdéseiről.14

A GALE (Gay and Lesbian Education) Network az interneten is elérhető online tréninget kí­nál azon pedagógusok számára, akik szeretnék integrálni az oktatásba és a különböző tantárgyak curricu­lumába a homoszexualitás kérdéseit. Az integrációt segí­ti, ha belefoglalják a tananyagba az LMBTI emberek életéről, hí­Â­res í­rók, művészek, zeneszerzők, feltalálók eredményeiről tudható ismereteket, biológia órán pedig a természetben előforduló emberi, állat- és növényvilágban tapasztalható jelenségekre is felhí­vják a figyelmet, és a szexuális élet természetes variánsaként vitatják meg az azonos neműek vonzalmát.

Az interszexuális fiatalokról

Ami Hippokratész idejében még a kozmosz, vagy a rend része volt, az anatómia, az orvostudomány fejlődésével rendellenességgé, betegséggé vált. A hermafroditák, az interszexuális újszülöttek a se­bészeti beavatkozások sorozatának, hormonkezelésnek vannak, lehetnek kitéve, a társadalom nem kí­ván tudomást venni létezésükről. Létezésük ténye a kollektí­v tudattalan süllyesztőjébe került.
Az interszexuális csecsemők sebészeti és ehhez kapcsolódó ellátásával kapcsolatban a legtöbb szerző a minél korábbi életkorban történő sebészi beavatkozást ajánlja, hogy az egyértelmű nemi ne­velés társadalmi kí­vánalmainak meg lehessen felelni. A tájékozott beleegyezés egy ilyen fontos kérdésben, mint a nem meg­választásának felelőssége és lehe­tősége a 18 év alatti személyeket is meg­illeti. Kí­vánatosabb volna megvárni a gyermek érésének azt a szakaszát, amelyben az orvosi tájékoztatás alapján a tájékozott beleegyezés elvének megfelelően saját maga hozhatja meg életre szóló döntését. Az ő döntése nagyobb valószí­nűséggel lesz összhangban ösztöneivel, vágyaival és nemi identitásával. Eldöntheti, kéri-e a komplikációkkal, és szövődményekkel járó sebészi beavatkozást, vagy úgy fogadja el saját testét, ahogy az születésekor adatott. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 2015 májusában kon­ferenciát tartott „Az interszexuális gyermekek helyzete - problémafelvetés” cí­mmel a Háttér Társaság közreműködésével, amelyen az érintettek, bioetikusok, szociológusok és az egészségügy képviselői elemezték a jelenlegi gyakorlatot.
A konferenciáról Scheiber Dóra közölt a Hí­rvivő c. szaklapban beszámolót.


A transzszexuális fiatalokról

A transzszexuális személyek úgy érzik, nemi identitásuk különbözik a születésükkor jelölt nemtől. Ellentétes nem szerinti testbe születtek, mint ahogyan ösztöneik és késztetéseik szerint éreznek és viselkednek. Ez folyamatos belső feszültséggel jár, és sokan szeretnék ezt a tévedést sebészi úton korrigáltatni. Sokkal több transzszexuális, újabb kifejezéssel nemiszerep-diszfóriában szenvedő személy él, mint ahányan az orvosi rendelőkben ezzel a panasszal megjelennek. A nemiszerep-diszfória meg­álla­pí­tásához legalább hat hónapig kell hogy fennálljon a gyermekben erős inkongruencia a kapott és választott ne­me között: erős a vágy és ragaszkodás, hogy az ellenkező nemű személyként élhessen; erős a preferencia, hogy az ellentétes nem ruháit hordhassa és erős ellenállás, hogy a születési nem szerin­ti külső megjelenést elfogadja; ennek meg­felelő játékok és fantáziajátékok pre­ferálása; olyan játékok, társasjátékok és tevékenységek választása, amelyek az ellentétes nemhez kapcsolódnak; a saját nemnek megfelelő tevékenységek elutasí­tása; ellentétes nemű játszótársak választása; erős az ellenérzés a saját nemi szervekkel és megjelenéssel kapcsolatosan; erős a vágy, hogy a választott nem szerinti elsődleges és másodlagos nemi jelleget hordozza, és gátoltság, szorongás az iskolai, szociális és egyéb funkciókban.

A rendelkezésre álló eddigi ­kutatási eredmények szerint a gyermekkori ne­mi­szerep-diszfória nem feltétlenül marad meg késő gyermekkorig vagy a korai serdülő évekig, többségük később meleg vagy leszbikus felnőttként azonosí­tja magát. Előfordul, hogy a nemiszerep-diszfória nem kisgyerekkorban, hanem csak később, serdülőkorban vagy még később jelentkezik.

Hazánkban a nemi átalakí­tó műtétek alsó korhatárát 18-21 évben állapí­tották meg, azonban sem a nem-, sem a névváltoztatás engedélyezése nem köthető orvosi beavatkozáshoz, mivel mindkettő alkotmányos alapjog.16

Somorjai Noémi informatikus, könyvtáros, SE Magatartástudományi Intézet