1. Főoldal
2. Hírvivő
3. Szülés utáni hangulatzavarok

Szülés utáni hangulatzavarok

Munkánk szakmai szí­nvonalának folyamatos emelése mel­lett fontos számunkra az édesanyák, szülők edukálása is. Ennek érdekében az egyesület tudományos-szakmai munkacsoportja laikusoknak szóló, „oktató plakátsorozat” programot dolgozott ki. A várótermi kommunikációs felületen elhelyezett plakát, a várakozás időszakában nyújt olvasnivalót és hasznos információkat a szülőknek. Munkacsoportunk rövid szakmai kí­sérőanyagot is biztosí­t az adott téma háttéranyagaként. Kezdeményezésünk célja az orvos-beteg kommunikáció erősí­tése, a páciens és a gyógyí­tó viszonyának optimalizálása és a betegek orvosaik irányába érzett bizalmának erősí­tése. Kezdeményezésünk első témája a post partum depresszió.

A korai anya-gyermek kapcsolat alakulását, ezen keresztül a csecsemő egészséges fejlődését az anya lelki állapota alapjaiban határozza meg. A szülés utáni hangulatzavarok nem tekinthetők egységes kórképnek.
Különösen az első gyermek megszületését követő hirtelen, egyik napról a másikra megváltozó élethelyzet az újszülött érkezésével járó boldogság mellett normális esetben is komoly kihí­vást, lélektani értelemben krí­zishelyzetet jelent az anya és környezete számára. Első gyermekes édesanyának lenni, annak minden boldogsága mellett, rengeteg szorongással is járó, örömteli, és ugyanakkor ambivalens élethelyzet. A nap 24 órájában gondoskodni egy önmagáról gondoskodni nem tudó, folyamatosan igényekkel jelentkező csöppségről, eddig nem tartozott az élet rutin feladatai közé. Ráadásul alig érkezik megbí­zható visszajelzés arról, hogy mennyire sikerül megbirkózni ezzel a feladattal. Valójában: szülőként mikor lehetünk teljesen biztosak abban, hogy jól csináljuk a dolgunkat? Gyakran nincs a közvetlen környezetünkben senki, akivel megoszthatnánk kételyeinket, félelmeinket. Az ennek következtében természetes módon jelentkező szorongás időnként még normál esetben is olyan erős lehet, hogy szinte teljesen elfedi az örömérzést, és bűntudatot, értéktelenség-érzést kelt a gyermekágyas anyában.

A „baby blues”-ként vagy gyermekágyi szomorúságként ismert jelenséget manapság egyre inkább a szülést követő természetes, élettani reakciónak és nem betegségnek tekintjük. Igen gyakori, a szülések után 50-80 százalékában jelentkezik, jellemzően a szülés után a 3-4. napon. íltalában két hétnél nem tart tovább, a rossz kedélyállapot önmagától elmúlik. Sokan csak utólag ismerik fel, és számolnak be arról, hogy ők is keresztülmentek ezen az állapoton. Tünetei:
”¢ fáradékonyság, kialvatlanság
”¢ gyakori sí­rás, ingerlékenység, hangulati labilitás
”¢ félelemérzés, elszigeteltség, tehetetlenség érzése
”¢ a csecsemő iránti túlzott aggódás.
A gyermekágyi szomorúságnál súlyosabb képet mutat, és már egyértelműen kóros jelenségnek tekintjük a szülés utáni depressziót. A szülések mintegy 10%-át követően, általában a szülést követő első hónap során jelentkezik és 3-5 hónapig is eltarthat. Tünetei:
”¢ lehangoltság, csökkent érdeklődés, örömtelenség
”¢ jelentős testsúlyváltozás (fogyás, néha hí­zás)
”¢ alvászavar (inszomnia, néha hiperszomnia)
”¢ fáradtság, anergia, gyengeség
”¢ érdektelenség, indokolatlan bűntudat
”¢ koncentrációzavar, feledékenység
”¢ halállal való foglalkozás, szuicid fantázia.

Vannak esetek, mikor a depresszió atí­pusos formában, jelentős szorongásos tünetek, rohamok formájában jelentkezik. Ilyenkor a hullámokban jelentkező félelemérzés, kimerültség, bűntudatérzés egyre inkább uralkodóvá válik, mélyül és az idő előrehaladtával sem kezd csökkenni.
A post partum pszichózis ritka, de esetenként az anya és a csecsemő életét egyaránt fenyegető, azonnali pszichiátriai beavatkozást, gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést igénylő vészhelyzet. Ilyenkor a csecsemő iránti közöny, érdektelenség mellett bizarr, különös gondolatok és viselkedés, téveszmék, hallucinációk, öngyilkossági, gyilkossági késztetések, alvási, evési képtelenség, a realitásérzék teljes elvesztése jelentkezik.
A kórképek hátterét vizsgáló kutatások arra engednek következtetni, hogy a szülés után kialakuló hirtelen ösztrogén- és progeszteronszint-csökkenés hangulati zavarokat okoz. Más tanulmányok a prolaktinszint változásainak jelentőségét hangsúlyozzák. A biológiai faktorok között szerepel még a genetikai hajlam, a megélt testi változások, a szüléssel és a gyermekággyal együtt járó fájdalom és alváshiány, kimerültség. A szövődményes terhesség, a szülés közben jelentkező komplikációk, a császármetszés hajlamosí­tó tényezők.
A biológiai okok mellett természetesen lelki és társadalmi tényezők is befolyásolják a szülés utáni hangulatzavarok kialakulását, súlyosságát.

A normális életfolyamatok részét képező, ún. normatí­v krí­zishelyzet az eddigiektől eltérő megküzdési stratégiákat kí­ván, amelyek kialakí­tásának képessége egyéni hajlam kérdése.
A már a szülés előtt is meglévő családi, párkapcsolati problémák, az apa nem kielégí­tő szülői szerepvállalása, az anyagi nehézségek ilyenkor egyaránt fokozott rizikótényezőt jelentenek. A korábbi pszichiátriai kezelés, depressziós vagy pszichotikus epizód, sőt a rendszeresen erőteljes tünetekkel jelentkező premenstruációs szindróma is előjelzője lehet az ilyen irányú nagyobb fokú érzékenységnek.

A hangulati zavarok formájától és az állapotok súlyosságától függ, hogy milyen kezelésre van szükség. A gyermekágy időszaka lelkileg, érzelmileg is megterhelő mindenki számára, í­gy a szokásosnál nagyobb odafigyelést, empátiát, támogató jelenlétet igényel a segí­tő szakemberek (házi gyermekorvos, védőnő) részéről. Ez a szülők érzéseinek elfogadása (sokszor helyettük való megfogalmazása, „kihangosí­tása”) mellett a pillanatnyi helyzet tágabb értelmezési keretbe helyezését,
a folyamat-jelleg hangsúlyozását; az egyéni érzések általánosan jellemzőként történő megfogalmazását; illetve a részükről tapasztalt pozití­v megoldási stratégiák visszajelzését, hangsúlyozását jelenti.

Kiemelkedő az édesapa, a szűkebb család részéről érkező támogatás jelentősége. Ha az édesanya számára ez valóban segí­tséget jelent, biztassuk őt ennek igénybevételére. Súlyosabb esetekben pszichoterápiás, illetve gyógyszeres segí­tségre is szükség lehet. A házi gyermekorvosnak, együttműködve a védőnővel, el kell döntenie, hogy saját hatáskörben ad tanácsot az édesanyának, vagy pszichológushoz, bizonyos esetekben pszichiáterhez irányí­tja az anyát.


ÖSSZEíLLíTOTTA:
PEJTSIK PETRA ÉS KOVíCS íKOS