1. Főoldal
2. Hírvivő
3. A varicella elleni védőoltás kapcsán

A varicella elleni védőoltás kapcsán

Elemzésre van szükség
Ferenci Tamás biostatisztikus, PhD Óbudai Egyetem, Neumann János Informatikai Kar

A bárányhimlő hazánkban a leggyakrabban előforduló bejelentendő fertőző betegség, jellemzően évi 35-40 ezer jelentett esettel [1] [2]. Mivel az epidemiológiai adatok szerint az emberek legkevesebb 90%-a felnőttkorára átesik e betegségen [3], így ez az esetszám a valósnak csak mintegy a fele. A bárányhimlő védőoltással megelőzhető; az első vakcinát az 1970-es években fejlesztették ki Japánban [4].

Jelen közlemény a felmerült kötelezővé tétel apropóján [5] – a bárányhimlő elleni oltási program egyes megfontolásra érdemes népegészségügyi vonatkozásaira igyekszik felhívni a figyelmet.
Az egyik ilyen aspektus, hogy egy védőoltási program beindítása megemeli a megbetegedéskor várható életkort, feltolja a betegek koreloszlását. Ez modellezéssel is levezethető, de e nélkül is logikus: az oltási program hatására csökken a vírus cirkulációja, így várhatóan több idő telik el, míg valaki először „belefut” a kórokozóba [6] [7] [8] [9] [10]. Ez a jelenség bizonyos esetekben irreleváns, máskor pedig kifejezetten hasznos. Ez utóbbira tipikus példa a szamárköhögés, hiszen ott a szövődmények kockázata az életkor növekedésével gyorsan csökken. De mi van akkor, ha egy betegségnél fordított a helyzet és a megbetegedés a későbbi életkorban kockázatosabb? A bárányhimlő éppen erre példa, hiszen minden szövődmény előfordulása gyakoribb felnőttkorban. (Példaként a legkeményebb végpontot, a halálozást kiragadva: nagyjából 5-szörös a kockázat a 20 év felettiekben, mint az 1 év alattiakban.) [11].
Könnyen belátható, hogy amennyiben az oltóanyagunk hatásos, akkor a megbetegedések száma mindenképp csökken az oltási program beindításával, a szövődmények számát azonban a védőoltási program már nem biztos, hogy csökkenti! Előállhat olyan helyzet, hogy a megbetegedések száma kevesebbel csökken, mint amennyivel (a magasabb életkorban megbetegedők magasabb aránya miatt,) a szövődmények aránya nő. Ezt szokás az oltási programok paradox hatásának nevezni, ami először a ’80-as években, a rubeola elleni oltási programok kapcsán kapott nagy figyelmet a népegészségtanban [12] [13].
Az eredmények szerint a probléma közepes átoltottságnál jelentkezik: nincs baj, ha csak keveseket oltunk (például csak a kockázati csoportokat), mert ilyenkor nem tolódik fel túlságosan az életkor, és akkor sincs, ha sokakat, mert ilyenkor az esetszám csökkenése ezt kompenzálja. [14].
Szintén komoly probléma lehet akkor is, ha az átoltottság magas ugyan, de a vakcina adta védelem idővel gyengül, ez esetben ugyanis (egy átmeneti alacsony incidenciájú periódus után) a betegség vissza fog térni – csak épp immár a sokkal kockázatosabb életkortartományban! [15] A védőoltás adta védelem gyengülésére vonatkozó eddigi adatok nem perdöntőek, részint mert még nem telt el elég idő, részint mert e kutatások alanyai a vad VZV-nek is ki voltak téve, ami boosterelte az immunitásukat, amitől a védőoltás adta védelem nem különíthető el.
Ez a problémakör az univerzális versus szelektív oltási stratégiák kérdéséhez vezet el. A szelektív (csak a kockázati csoportokat oltjuk) stratégia mellett részesülünk a fenntartott cirkuláció előnyeiben, melyek közül tehát az egyik, hogy az életkor biztosan nem fog lényegesen feltolódni. Ezen túl az oltottak védelme is jobb lesz, hiszen a cirkuláló vírussal találkozás természetes booster hatást jelent, és a betegségen átesők biztosan élethosszig tartó védelmet nyernek. Emellett a maternális immunitás – és így a legkisebbek védelme – is jobb lesz, hiszen ez az anyai IgG titerrel arányos [16], ami oltottakban mindig alacsonyabb [17]). Csakhogy ott van egyetlen, de annál komolyabb hátrány: így soha nem lehet nulla szövődményszámot elérni. Bármennyire is jól igyekszünk a kockázati csoportokat meghatározni, mindig lesznek tökéletlenségek az elérésükben, és ami még fontosabb, ott vannak nem kockázati csoportba tartozó szövődményesek. A nulla szövődményszámot tehát csak az univerzális oltási stratégiával lehet elérni… amivel viszont a fent felsorolt előnyöket elveszítjük.
A bárányhimlő esetén van még egy tényező, ami tovább komplikálja a helyzetet: a Hope-Simpson hipotézis. Edgar Hope-Simpson az övsömörről 1965-ben írt klasszikus cikkében [18] felvetett egy érdekes lehetőséget: azt, hogy a zoster elleni védelem egyik fontos eleme, hogy a VZV elleni sejtes immunitásunkat a VZV-vel való expozíció folyamatosan frissíti. Ez az expozíció elsősorban a (jórészt gyermekek körében fenntartott) VZV-cirkulációnak, a gyermekkori bárányhimlő megbetegedéseknek köszönhető [19] [20]. Hogy ez a hipotézis helytálló-e, az jelenleg is vita tárgya, sok ellentmondó eredmény van, de az utolsó nagy metaanalízis [21] egyértelműen amellett szól, hogy a hipotézis igaz (inkább csak a mértéke a kérdés). Márpedig, ha ez így van, akkor a bárányhimlő felszámolásával elősegítjük az övsömör előretörését! [22] [23] [24] [25] (Legalábbis egy ideig; hiszen, ha elérik az időskort az oltottak, akkor várhatóan megint csökkeni fog a zoster incidencia.)
Végezetül, ha csak kiegészítésként is, de meg kell említeni, hogy a kötelezővé – vagy akár csak térítésmentessé – tétel kapcsán még egy szempont felmerül: a költséghatékonyság kérdése. Abban a pillanatban, hogy közpénzt költünk az oltóanyagra, ezt is figyelembe kell venni. Így fel kell tenni a kérdést: az oltási kampányra szánt pénzt az egészségügy más területén elköltve nem tudnánk-e több egészségnyereséghez jutni? A varicella elleni oltás esetében a nemzetközi eredmények vegyesek, és nagyon függnek az alkalmazott feltevésektől, paraméterektől [26] [27] [28] [29]. A magyar viszonyokra vonatkozóan csak nagyon kevés elemzés készült, és azok is igen komoly módszertani kérdőjelekkel terheltek [30] [31].
A fenti problémákat tehát az oltási kampány beindítása előtt részletesen elemezni kell, mégpedig az adott konkrét ország demográfiai, morbiditási és mortalitási viszonyaira vonatkozóan. Fontos hangsúlyozni, hogy jelen sorok szerzője nincs ab ovo egy univerzális oltási program ellen, de ellene van annak, hogy arra a fentiek alapos, és ami még fontosabb: teljes mértékben nyilvános, transzparens elemzése nélkül kerüljön sor.
Hivatkozások

[1]
C. K. Fairley és E. Miller, „Varicella-zoster virus epidemiology--a changing scene?,” The Journal of infectious diseases, %1. kötet174 Suppl 3, pp. S314--S319, 11 1996.
[2]
Emberi Erőforrások Minisztériuma, Kórházhigiénés és Járványügyi Felügyeleti Főosztály, „Heti tájékoztató a hazai járványügyi helyzetről 2017. 52. hét,” 2017.
[3]
M. H. Wolff, S. Sch{\"u}nemann és A. Schmidt, Varicella-Zoster virus: molecular biology, pathogenesis, and clinical aspects, %1. kötet3, Karger Medical and Scientific Publishers, 1999.
[4]
M. Takahashi, T. Otsuka, Y. Okuno, Y. Asano és T. Yazaki, „Live vaccine used to prevent the spread of varicella in children in hospital.,” Lancet (London, England), %1. kötet2, %1. szám7892, pp. 1288-1290, 11 1974.
[5]
HáziPatika.com, „Kötelező lesz a bárányhimlő elleni oltás,” 20 12 2017. [Online]. Available: https://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/fertozo_betegsegek/cikkek/ kotelezo_lesz_a_baranyhimlo_elleni_oltas/20171220150650.
[6]
K. Dietz, „Transmission and control of arbovirus diseases,” in Epidemiology, D. Ludwig és K. L. Cooke, szerk., SIAM, Philadelphia, 1975, pp. 104-121.
[7]
P. E. Fine, „Herd immunity: history, theory, practice.,” Epidemiologic reviews, %1. kötet15, %1. szám2, pp. 265-302, 1993.
[8]
J. F. Seward, B. M. Watson, C. L. Peterson, L. Mascola, J. W. Pelosi, J. X. Zhang, T. J. Maupin, G. S. Goldman, L. J. Tabony, K. G. Brodovicz, A. O. Jumaan és M. Wharton, „Varicella disease after introduction of varicella vaccine in the United States, 1995-2000.,” JAMA, %1. kötet287, %1. szám5, pp. 606-611, 2 2002.
[9]
D. Guris, A. O. Jumaan, L. Mascola, B. M. Watson, J. X. Zhang, S. S. Chaves, P. Gargiullo, D. Perella, R. Civen és J. F. Seward, „Changing varicella epidemiology in active surveillance sites--United States, 1995-2005.,” The Journal of infectious diseases, %1. kötet197 Suppl 2, pp. S71--S75, 3 2008.
[10]
S. R. Bialek, D. Perella, J. Zhang, L. Mascola, K. Viner, C. Jackson, A. S. Lopez, B. Watson és R. Civen, „Impact of a routine two-dose varicella vaccination program on varicella epidemiology.,” Pediatrics, %1. kötet132, %1. szám5, pp. e1134--e1140, 11 2013.
[11]
P. A. Meyer, J. F. Seward, A. O. Jumaan és M. Wharton, „Varicella mortality: trends before vaccine licensure in the United States, 1970-1994.,” The Journal of infectious diseases, %1. kötet182, %1. szám2, pp. 383-390, 8 2000.
[12]
R. M. Anderson és R. M. May, „Vaccination against rubella and measles: quantitative investigations of different policies.,” The Journal of hygiene, %1. kötet90, %1. szám2, pp. 259-325, 4 1983.
[13]
R. M. Anderson és B. T. Grenfell, „Quantitative investigations of different vaccination policies for the control of congenital rubella syndrome (CRS) in the United Kingdom.,” The Journal of hygiene, %1. kötet96, %1. szám2, pp. 305-333, 4 1986.
[14]
World Health Organization, „Varicella and herpes zoster vaccines: WHO position paper, June 2014.,” Weekly epidemiological record/Releve epidemiologique hebdomadaire, %1. kötet89, %1. szám25, pp. 265-287, 6 2014.
[15]
W. J. Edmunds és M. Brisson, „The effect of vaccination on the epidemiology of varicella zoster virus.,” The Journal of infection, %1. kötet44, %1. szám4, pp. 211-219, 5 2002.
[16]
W. C. Der Zwet, C. M. J. E. Vandenbroucke-Grauls, R. M. Elburg, A. Cranendonk és H. L. Zaaijer, „Neonatal antibody titers against varicella-zoster virus in relation to gestational age, birth weight, and maternal titer.,” Pediatrics, %1. kötet109, %1. szám1, pp. 79-85, 1 2002.
[17]
J. R. Duncan, C. T. Witkop, B. J. Webber és A. A. Costello, „Varicella seroepidemiology in United States air force recruits: A retrospective cohort study comparing immunogenicity of varicella vaccination and natural infection.,” Vaccine, %1. kötet35, %1. szám18, pp. 2351-2357, 4 2017.
[18]
R. E. Hope-Simpson, „The nature of herpes zoster: a long-term study and a new hypothesis,” Proceedings of the Royal Society of Medicine, pp. 9-20, 1965.
[19]
G. Guzzetta, P. Poletti, E. Del Fava, M. Ajelli, G. P. Scalia Tomba, S. Merler és P. Manfredi, „Hope-Simpson's progressive immunity hypothesis as a possible explanation for herpes zoster incidence data.,” American journal of epidemiology, %1. kötet177, %1. szám10, pp. 1134-1142, 5 2013.
[20]
M. N. Oxman, „Herpes zoster pathogenesis and cell-mediated immunity and immunosenescence.,” The Journal of the American Osteopathic Association, %1. kötet109, %1. szám6 Suppl 2, pp. S13--S17, 6 2009.
[21]
B. Ogunjimi, P. Van Damme és P. Beutels, „Herpes Zoster Risk Reduction through Exposure to Chickenpox Patients: A Systematic Multidisciplinary Review.,” PloS one, %1. kötet8, %1. szám6, p. e66485, 2013.
[22]
M. Brisson, N. J. Gay, W. J. Edmunds és N. J. Andrews, „Exposure to varicella boosts immunity to herpes-zoster: implications for mass vaccination against chickenpox.,” Vaccine, %1. kötet20, %1. szám19-20, pp. 2500-2507, 6 2002.
[23]
M. Brisson, G. Melkonyan, M. Drolet, G. De Serres, R. Thibeault és P. De Wals, „Modeling the impact of one- and two-dose varicella vaccination on the epidemiology of varicella and zoster.,” Vaccine, %1. kötet28, %1. szám19, pp. 3385-3397, 4 2010.
[24]
M. Karhunen, T. Leino, H. Salo, I. Davidkin, T. Kilpi és K. Auranen, „Modelling the impact of varicella vaccination on varicella and zoster.,” Epidemiology and infection, %1. kötet138, %1. szám4, pp. 469-481, 4 2010.
[25]
A. J. Hoek, A. Melegaro, E. Zagheni, W. J. Edmunds és N. Gay, „Modelling the impact of a combined varicella and zoster vaccination programme on the epidemiology of varicella zoster virus in England.,” Vaccine, %1. kötet29, %1. szám13, pp. 2411-2420, 3 2011.
[26]
O. Damm, B. Ultsch, J. Horn, R. T. Mikolajczyk, W. Greiner és O. Wichmann, „Systematic review of models assessing the economic value of routine varicella and herpes zoster vaccination in high-income countries.,” BMC public health, %1. kötet15, p. 533, 6 2015.
[27]
S. E. Talbird, J. A. Mauskopf és H. K. Yang, „Review of Cost-Effectiveness Analyses of Varicella Vaccination: Which Model Structure Assumptions and Input Parameters Matter,” Value in Health, %1. kötet2, pp. 150-3, 2015.
[28]
M. H. Rozenbaum, A. J. Hoek, S. Vegter és M. J. Postma, „Cost-effectiveness of varicella vaccination programs: an update of the literature.,” Expert review of vaccines, %1. kötet7, %1. szám6, pp. 753-782, 8 2008.
[29]
B. Unim, R. Saulle, S. Boccalini, C. Taddei, V. Ceccherini, A. Boccia, P. Bonanni és G. La Torre, „Economic evaluation of Varicella vaccination: results of a systematic review.,” Human vaccines \and immunotherapeutics, %1. kötet9, %1. szám9, pp. 1932-1942, 9 2013.
[30]
T. Ferenci, „A bárányhimlő gazdasági terhe Magyarországon - kritikus cikk-értékelés és egy apropó,” 30 8 2017. [Online]. Available: http://vedooltas.blog.hu/2017/08/30/a_baranyhimlo_gazdasagi_terhe_ magyarorszagon_kritikus_cikk-ertekeles_es_egy_apropo.
[31]
T. Ferenci, „Megjegyzések a bárányhimlő elleni oltás költséghatékonysága (és a népegészségügyi modellek transzparenciája, valamint a zombi statisztikák) kapcsán,” 19 1 2017. [Online]. Available: http://vedooltas.blog.hu/2017/01/19/megjegyzesek_a_baranyhimlo_elleni_ oltas_koltseghatekonysaga_es_a_nepegeszsegugyi_modellek_transzpare.