1. Főoldal
2. Hírvivő
3. Húsz éves a Kávészünet

Húsz éves a Kávészünet

„Tanulni és tanítani. Értő kollégák között lenni, tudást cserélni.
Megújulás nekem ez a pár nap…” (dr. Kulcsár Andrea)

A szervezőbizottság kérésére – mint ennek a konferenciának a névadója és szakmai profiljának egyik megálmodója – megtiszteltetésnek érzem, hogy jubileumi megemlékezést tarthatok a Kávészünet-konferencia létrejöttének 20. év­­fordulóján.

A Kávészünetek megszervezése min­dig igazi csapatmunka volt, mindenki­nek meg volt benne a testhezálló fel­a­da­ta. És mindez a grund, a közösen át­érzett szellemiség szeretetével, a „pálutcaiak” – ahogyan Pölöskey Péter kollégánk aposztrofálja csapatunkat – összetartásával történt. A Kávészünet formája, kinézete, a rendszeresen idelátogató 500–600 kolléga igényeinek, elvárásainak teljesítése többünk munkájának az eredménye. Az előtérben szereplőké és a mindig szerényen a háttérbe húzódóké, a reprezentálóké és az aprómunkát csendben elvégzőké egyaránt.
A konferenciaszervezés nekünk soha nem ment egyszerűen, csakúgy pikk-pakk­ra, már csak azért sem, mert mindig a legjobbat szerettük volna. De utólag visszagondolva, a rengeteg vita, esetleg ve­szekedés is megszépül…
20 év egy emberöltő. Amatőrként és mindig a praxisunk mellett csináltuk, de a profik színvonalát akartuk elérni, sőt meghaladni. Nem volt könnyű és valljuk be, hogy a szervezés szeretteink tűrőképességét is gyakran próbára tette.
De most ne magunkról, hanem az ünnepeltről, a Kávészünetről ejtsünk néhány szót:
Először talán a szokatlan elnevezés… Miért is lett a területen dolgozó gyermekorvosok konferenciájának a beceneve Kávészünet? Hogyan kaphat egy komoly szakmai konferencia ilyen nevet?
1998-ban, Szegedről hazafelé tartva Lajosmizse határában beszélgettünk ar­ról, hogy kellene végre a tudományos to­vábbképzések sorában egy olyan konferencia is, ami a területen dolgozó gyermekorvosok szemléletével, azok igényei szerint dolgozza fel a továbbképzésre szánt témákat. Ekkor pattant ki, véletlenül talán az én fejemből, hogy legyen ennek a konferenciának a beceneve „Kávészünet”. A kávészünetek pezsgő beszélgetéseinek hangulatát szerettük volna a konferenciaterembe vinni. Azt a hangulatot, amikor mindenki fesztelenül meg mer szólalni, amikor a mindennapi munkánkat érintő kérdések, és a rendelői gyakorlatban is használható válaszok hangzanak el.
Közös tapasztalatunk volt ugyanis, hogy az addigi továbbképzéseken nem feltétlenül azok a témák és nem úgy szerepeltek, ahogyan azt a területi gyermekorvosi praxisgyakorlat megkívánná. Csak a szünetekben tolultak elő azok a kérdések, amelyek a mindennapi rutin közepette foglalkoztattak bennünket, de nem kaptunk rájuk kielégítő választ az elhangzott előadásokból. A házi gyermekorvosok közötti oldott eszmecsere többnyire csak a szünetekben kezdődött meg.
Lelkesen, felelősségtől áthatva fogtunk hozzá a számunkra szokatlan, addig soha nem gyakorolt feladathoz, az első konferenciák megszervezéséhez.
Az első hat évben a szocreál Club Aligát vettük néhány napra birtokba. 14 éve tettük át székhelyünket ide, az akkor frissen megépült Azúrba. Azóta már szinte egész Siófokot elfoglaltuk, szállodáktól a kultúrházon át a hajóállomásig.
Abban, hogy ma már a többi gyermekorvos-konferencia is más képet mu­tat, mint korábban, a Kávészünet is sze­repet játszhatott. Egyre többször szere­pelnek ott is az elsődleges ellátásban dolgozó gyermekorvosok, és megteremtettük a kórház-terület közös esetismertetéseinek hagyományát. Követett példa lett az elsőként nálunk megszervezett reanimációs gyakorlat is.
Húsz év során a Kávészünet a hazai gyermekgyógyászat, és ezen belül a gyermek-alapellátás kiemelt, széles kör­ben számon tartott eseményévé vált. Megnyertük az ügynek a magyar gyer­mekgyógyászat elismert vezetőit, ok­tatóit, és ügyeltünk arra, hogy úgy illeszkedjünk a gyermekgyógyászati konferenciák sorába, hogy ne megosszuk a magyar gyermekgyógyászatot, hanem szolgáljuk annak egységét.
A két évtized során a koraszülöttektől a serdülőkorig a gyermekgyógyászat szinte minden témakörét feldolgoztuk. Mindig igyekeztünk a legavatottabb szakembereket, a legjobb előadókat meghívni, jóval több, mint félezer előadó tartott már itt prezentációt.
A témák kijelölését, a szervezést már az előző konferencia befejezése pillanatában el kellett kezdenünk, ezt követeli meg tőlünk az akkreditációs rendszer. A témák megválasztásában a gyermekgyógyászat szemléletformáló eredményei és a rendelői gyakorlat sokszor megtárgyalt, de nyugvópontra még nem jutott problémái orientáltak bennünket.
A Kávészünet szellemiségének még egy jellemvonásáról szeretnék megemlékezni: az utolérhetetlenül családias, már-már bensőséges hangulatról, ami körüllengi ezeket az összejöveteleket.
Botladozásainkban, elfáradásainkban kollégáink kitartása, támogatása mellett mindig ez az élmény adott erőt. Erre a máig tapasztalt meleg családias hangulatra mindannyiunknak szüksége van, a házi gyermekorvoslás rendelői magányában ugyanis nincs kivel megbeszélnünk a problémáinkat. Azok meg csak gyűlnek, gyűlnek… A Kávészüneteken – legalább utólag – kibeszélhetjük azokat a gondjainkat, amelyek az előző találkozásunk óta felhalmozódtak.
20 év nagy idő egy ember, de egy konferencia életében is, a Kávészünet is alakulgatott, miközben a felnőttkorba lépett. Néhány éve született a konferenciához csatlakozó Kávéházi Szalon ötlete, amelynek hangulata a kávéház és a szalonok hangulatát egyszerre próbálja megteremteni. A szakmai kérdések szalonszerű, tehát sokoldalú, megközelítése színesíti a programot.
Az idő múlásával a rendezvény – mint a jó bor – egyre érettebb, egyre jobb lett, hasznára vált a „fiatalok”, a mai 50-esek belépése a szervezésbe.
Hogy mit hoz a jövő? Ha nem is minden részletében látjuk a választ pontosan, azt biztosan tudjuk, hogy a Kávészünetnek a jövőben is szolgálnia kell egy modern területi gyermekorvoslás továbbképzési igényeit. Ez a hatás azonban visszafelé is érvényes. Vagyis a Kávészünet folyamatos megújulásához meg kell újulnia mind a praxisok gyakorlatának, mind a gyermekellátás rendszerének, az egész házi gyermekorvoslásnak.
Ehhez kívánok fiataljainknak és a tapasztaltabbaknak is sok erőt és innovatív lendületet.

Kálmán Mihály