1. Főoldal
2. Hírvivő
3. 2017. évi demográfiai folyamatok a gyermekgyógyászat szemszögéből

2017. évi demográfiai folyamatok a gyermekgyógyászat szemszögéből

Dr. Valek Andrea
Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet

Összefoglalás
A népegészségügy célja a betegségek megelőzése, az egészség megőrzése, az egészségi állapot javítása. A hatásos népegészségügyi tevékenységhez információval kell rendelkezni a lakosság egészségi állapotáról, valamint az azt befolyásoló társadalmi, gazdasági, kulturális, környezeti és egyéni életmódhoz kapcsolódó tényezőkről. A lakosság egészségi állapotának felméréséhez ismernünk kell az érintett népesség demográfiai jellemzőit is, a halálozási adatok pedig a lakosság egészségi ál­lapo­tának leírásában bírnak jelentős sze­reppel. A demográfiai elemzés vonatkozhat a teljes társadalomra, vagy annak egy rétegére – mint ezen tanulmány is – a 0–19 éves korosztályra. A hazai adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási adatbázisa (http://statinfo.ksh.hu).
Hazánkban 2017-ben több népmoz­galmi folyamatban kedvező irányú vál­tozás következett be az előző évihez ké­pest: csökkent a terhesség­meg­sza­kítások száma, kisebb volt a koraszülöttek aránya az élve szülöttek között, és az eddigi leg­alacsonyabb volt a csecse­mő­halálozás.
A csecsemőhalálozás területi kü­lönbségei mérséklődtek.

Népesség száma, aránya
A népesség alakulását – a vándorlásoktól eltekintve – a születések és halálozások száma és ezek egyenlege szabja meg. 2017-ben Magyarországon 91 577 olyan magzat született, aki az életnek valamilyen jelét adta. A halálozások száma (131 674 fő) meghaladta az élve­szü­le­té­se­két, így az 1981-től Magyarországra jellemző természetes fogyás tovább folytatódott (-40 097 fő) (1. ábra).
A nemzetközi vándorlás pozitív egyen­lege valamelyest mérsékelte a természetes fogyásból adódó népességcsökkenés mértékét (tényleges fogyás: -19 190 fő). Hazánk lakossága 2011-ben csökkent 10 millió fő alá, 2017-ben 9 787 966 volt a népesség évközepi létszáma. Nemcsak az össznépesség száma, hanem 1983 óta a 0–19 évesek (gyermekek) száma is folyamatosan csökkent, számuk 2017-ben 1 913 595 fő volt, több mint 1 millió fővel kevesebb az 1983. évinél (2. ábra). A népesség elöregedése folytatódott, a gyermekek teljes népességen belüli aránya az 1990-es 27,9%-ról 2017-re 19,5%-ra változott.

Élve születés
Az élve születések száma az 1970-es évihez képest nagyon lecsökkent az ez­redfordulóra, először 1998-ban süllyedt százezer alá, a mélypontot 2011-ben érte el. A 2016. évi születésszám az elmúlt hét év legmagasabb értéke volt, 2017-ben azonban ismét alacsonyabb volt, és visszaesett a két évvel előtti szintre. (3. ábra). Az újszülöttek súlya az egyik legfontosabb, a csecsemőhalálozást befolyásoló tényező. A kis súlyú, 2 500 grammnál kisebb súllyal születettek aránya nagyon magas, az utóbbi tizenöt évben nem mutatott csökkenést, értéke 8,3% volt (4. ábra). A koraszülöttek, a 37. terhességi hét előtt születtek aránya 8,1% volt (5. ábra). A kis súlyú újszülöttek arányában majdnem kétszeres eltérés volt a megyék között (6. ábra).
A szülő nők életkora egyre jobban kitolódik. Az 1990-es évek közepéig a 20–24 éves korcsoportban, 2009-ig a 25–29 éves korcsoportban, ezt követően a 30–34 éves korcsoportban volt a legmagasabb a kor­specifikus termékenység. 2017-ben a 30 évnél fiatalabb nőknél csökkent, az idősebbeknél emelkedett a gyermekvállalás gyakorisága (7. ábra). A szülőképes korú nők létszáma viszont jelentősen csökkent és a gyermekvállalás ideje későbbi életkorra tolódott, ami a születésszám csökkenéséhez vezetett. A nem házas családi állapotúak részaránya folyamatosan emelkedett a szülő nők között egészen 2015-ig, míg 2016-ban hosszú idő óta először csökkent a házasságon kívül született gyermekek aránya és száma. Ez folytatódott 2017-ben is, az ez évi születésszám-csökkenés teljes egészében a kevesebb házasságon kívül világra jött gyermekszámból adódott, a házasságból született gyermekek növekvő száma mellett (8. ábra).

Magzati veszteségek
A magzati veszteség körébe a magzati halálozások és a terhességmegszakítások tartoznak. A magzati halálozások (spontán vetélésék és halva születések) élve ­szü­­letésekhez viszonyított aránya az utób­bi évtizedben szinte változatlan volt, azonban a művi vetélések aránya kedvezően alakult, a száz élve születésre jutó terhes­ség­megszakítások száma folyamatosan csökkent. 2017-ben 49,3 magzati veszteség jutott száz élve születésre, amely igen magas érték, minden harmadik várandósság magzati veszteséggel végződött (9. ábra).

Születés körüli halálozás
A születés körüli (perinatalis) halálozási arányszám változásának tendenciája csök­­kenő, nagyobb részét a késői magzati ha­lálozás adta. A kedvező változás csak a korai újszülöttkori halálozás csökkenéséből adódott, a halva születés aránya változatlan volt az utóbbi évtizedben. 2017-ben 1000 születésre (halva és él­ve születésre) 6,2 perinatalis halálozás ju­tott, 435 volt a halva szülöttek, 132 a 0–6 na­pos korban meghaltak száma (10. ábra).

Csecsemőhalálozás
A csecsemőhalálozás az összes halálozásnak csak igen kis részét adja, mégis kiemelkedő fontosságú mutató. A halálozási mutatók a lakosság egészségi ál­la­potának fontos leírói, azonban a csecsemőhalálozás az egészségügyi ellátórendszer fejlettségét tükröző mérőszám. Értéke a magyarországi csecsemőhalandóság javulása eredményeként 1997 óta 10 ezrelék alatt van, 2011-ben csökkent 5 ezrelék alá. 2017-ben tízezer élve szülöttre 36, egyéves kora előtt elhunyt gyermek jutott, ami az eddig mért legalacsonyabb érték (11. ábra).
2017-ben 332 csecsemő halt meg. A meghalt csecsemők nagyobb hányada volt fiú (56,9%), a fiúk halandósága (4,0 ezrelék) meghaladta a lányokét (3,2 ezrelék). A csecsemőhalottak kétharmada 2 500 g alatt született, a kis súlyú újszülöttek halandósága (28,8 ezrelék) 20-szor magasabb, volt, mint a normál súlyú újszülötteké (1,5 ezrelék). A csecsemők nagyobb aránya (65,2%) halálozott el 28 napos kora előtt. 1000 élve szülöttből 2,3 halt meg korai csecsemőkorban, 1,4 késői csecsemőkorban.
A csecsemőhalálozás gazdasági, társadalmi különbségekre igen érzékeny mutató. Összefüggése a szülők, elsősorban az anya iskolázottságával bizonyítottnak tekinthető. A középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkező anyák újszülött­e­inek halandósága alacsonyabb volt, mint az átlagos csecsemőhalandóság. Az általános iskolát be nem fejező anyák csecsemőinek a halálozása több mint hatszorosa volt a legmagasabb iskolai végzettségű anyák csecsemői körében mért halálozási szintnek (12. ábra).
Bár a csecsemőhalálozás szinte minden megyében csökkenő tendenciájú, területi egyenlőtlenségek – kisebb mértékben – megfigyelhetők. A kis esetszámok miatti ingadozás stabilizálására három év összevont adatai kerültek elem­­­zésre. A 2016–2018-as évre összevont csecsemőhalálozási arányszám átlag ér­téke 3,92 ezrelék volt. Nagyon kedvező, 3 ezrelék alatti érték jellemezte Buda­pes­tet, Heves és Zala megyét. Legmagasabb volt a csecsemőhalálozási arányszám Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyében (13. ábra).

Gyermekhalálozás
A csecsemők viszonylag magasabb halandóságához képest a kisgyermekeké egyre csökken, a legalacsonyabb 5–9 éves korban, ezt követően különböző intenzitással folyamatosan emelkedik a halálozás az egyes korcsoportokban. Hazánkban a gyermekhalálozás gyakorisága csökkenő tendenciájú mindkét nemnél minden korcsoportnál. A fiúk halandósága magasabb a lányokénál, legkifejezettebb a különbség a 15–19 éves korosztályban (14. ábra).
A halálok-specifikus halálozási arányszám a különböző okok miatt bekövetkezett halálesetek gyakoriságát adja meg. A kis esetszámok miatti ingadozások szintén három év adatainak össze­vo­ná­sá­val stabilizálhatók. Ezek elemzésével hasonlíthatjuk össze az egyes korosztályok halálozását (15. ábra). Ezzel szem­ben a haláloki struktúra a halálokok meg­oszlását adja meg az egyes életkorokban, amely adatokból gyakoriságra nem lehet következtetni, összehasonlítani az egyes korosztályok halálozását nem szabad, hanem azt mutatja, hogy milyen betegségben haltak meg a legtöbben az adott korosztályban (16. ábra). A csecsemők halálának több mint feléért a perinatalis korban fellépő okok voltak a felelősek, majd a sorban a veleszületett rendellenességek és a hirtelen csecsemőhalál kö­vetkeztek. A többi korosztályban a legtöbb halálesetet a külső okok és a daganatos megbetegedések okozták. Az 1–4 és 5–9 éveseknél a veleszületett rendellenességek, az idősebbeknél az idegrendszeri betegségek szerepeltek még az első három leggyakoribb halálok között. Az életkor növekedésével a halálesetek egyre nagyobb részét okozták külső okok – vagyis a balesetek, gyilkosságok és öngyilkosságok. Egyéves kor alatt a külső okok csak 4–5. helyen álltak a haláloki sorrendben, nagyon kis részét okozták a csecsemőhalálozásnak, de ha az összehasonlítható gyakorisági arányszámot vizsgáljuk, majdnem olyan magas volt a külső ok miatti halandóság ebben a korban, mint a 15–19 évesek körében, ahol a halálesetek majdnem feléért feleltek. A balesetek, amelyek véletlen, de nagyrészt elkerülhető ok miatt következnek be – az egyéves kor alattiak kivételével – minden korosztályban gyakoribbak voltak, mint az erőszakos cselekmények. Az erőszak miatt bekövetkezett halált a csecsemőknél kizárólag idegenkezűség, a serdülők esetében elsősorban öngyilkosság okozta (17. ábra).

Európai összehasonlítás
A hazai demográfiai mutatók mértéké­nek és változásának ismerete mellett fontos arról is tudni, hogyan viszonyulnak más országok mutatóihoz. Az európai országok adatainak összehasonlítására az Egészségügyi Világszervezet European Health for All adatbázisa áll rendelkezésre. (https://gateway.euro.who.int/en/datasets/european-health-for-all-data-base). Magyarországon az európai átlagnál kevesebb gyermek születik 1000 lakoshoz viszonyítva. Bár a ter­­­­hes­­­ség­­­meg­szakítások száma folyamatosan csökken hazánkban, nemzetközi viszonylatban nagyon magas az értéke. Szintén nagyon kedvezőtlen a kis súlyú újszülöttek aránya, a legkisebb értékekkel bíró megyék is az európai átlagos szinten állnak. Az európai országok körében Magyarország a csecsemőhalandóság tekintetében a középmezőnyben helyezkedik el (18. ábra). A születés körüli arányszám értéke hazánkban az európai átlagnál alacsonyabb, azonban értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a halva születés definíciója különbözik az országokban. A külső ok miatti halálozás kedvezőbb az európai átlagnál mind a 0–4, mind az 5–19 éves korosztályban.

Ezeket az adatokat nemcsak a döntéshozóknak, hanem az egészségügy különböző szakterületein dolgozóknak is fontos megismerni és elemezni. A megyénként eltérő mérőszámok értékelése alapján lehet az egyes földrajzi területekre szükséges és ott hatékony speciális intézkedéseket meghozni. A gyermekegészségügyi statisztikák ismerete még az egyes praxisok munkáját is segítheti. A gyermekegészségügyben érintett szakterületek (szülészek-nőgyógyászok, háziorvosok, gyermekorvosok, védőnők) képviselőinek rendszeres, ún. csecsemőhalálozási értekezletein – a szakmák közötti együttműködés javítása mellett – kiváló alkalom adódhatna a helyi problémák megbeszélésére. Egy-egy régióra eltérő hangsúllyal alkalmazott, speciális beavatkozásokkal lehetne például javítani az évek óta lényegében változatlan koraszülötti arányszámon. A megyénkénti összehasonlításban – a kis esetszám miatt – a csecsemőhalálozási arányszám mellett a gyermekek egészségügyi ellátásának minőségi vizsgálatára egyéb, érzékenyebb paraméterek alkalmazására is szükség lehet.

Dr. Kálmán Mihály