1. Főoldal
2. Hírvivő
3. A gyermekkori mandulaműtétek és a későbbi megbetegedések

A gyermekkori mandulaműtétek és a későbbi megbetegedések

Byars SG, Stearns SC, Boomsma JJ: Association of Long-Term Risk of Respiratory, Allergic, and Infectious Diseases With Removal of Adenoids and Tonsils in Childhood.
JAMA Otolaryngol Head Neck Surg. 2018;144(7):594–603.

A légúti obstrukció és az ismétlődő légúti vagy középfül-fertőzések gyakoriságának csökkentése céljából végzett ade­noi­dectomia és tonsillectomia a gyer­mekkorban leggyakrabban végzett sebé­szeti beavatkozások közé tartozik. Ke­veset tudunk ezeknek az egészségre gya­korolt hosszú távú hatásairól.
A manduláknak jelentős szerepük van az immunrendszer fejlődésében és működésében. Az immunválasz stimulálásával a Waldeyer-gyűrű tonsillái direkt és indirekt úton védenek a belégzett vagy a táplálékkal bejutó kórokozókkal szemben. Tudjuk, hogy az immunrendszer korai életkorban történő megváltozása (pl. dysbiosis) hosszú távon jelentősen befolyásolja a felnőttkori egészségi állapotot, a gyermekkori adenoidectomia vagy tonsillectomia későbbi, hosszú távú következményei ugyanakkor még nem pontosan ismertek. A korábbi vizsgálatok leginkább a rövid távú kockázatokkal foglalkoznak, mint pl. a perioperatív szövődmények, valamint azoknak az állapotoknak a változásával, amelyek miatt a műtét történt.
A tonsillák (különösen az adenoidok) nagysága az életkor előrehaladtával jelentősen csökken, ami azt látszik alátámasztani, hogy a felnőttkori egészség fenntartásában jelentőségük messze elmarad attól a korai gyermekkori kritikus szerepüktől, amelyet az immunrendszer fejlődésének időszakában játszanak. Jogos feltételezés, hogy ebben a szenzitív periódusban történő eltávolításuk kihathat a felnőttkori betegségek alakulására.
Az Amerikai Orvosok Szövetségének igen neves folyóirata a JAMA nemrégen egy részletes tanulmányt közölt, amely egy ún. populációs kohorsz vizs­­gálat­-
ban közel 1,2 millió gyermek ada­ta­it dolgozta fel. A vizsgálatban az 1979 és
1999 között Dániában született, ki­­-
lenc évnél fiatalabb korban adenoid­ec­tomián, tonsillectomián, vagy adeno­tonsillectomián átesett gyermekeknél a későbbi életkorban (2009-ig) előforduló betegségek gyakoriságát elemezték.
Dániában a fenti időszakban 17 460 adenoidectomia, 11 830 tonsillectomia és 31 337 adenotonsillectomia történt, ezek a gyermekek kerültek a vizsgált csoportba. Az a több mint 1,1 millió hasonló korú gyermek, akinél nem történt ilyen műtét, képezte a kontrollcsoportot. Összesen 28 olyan, elsősorban fertőzéses eredetű, allergiás, keringési, légzőszervi, idegrendszeri, endokrin és autoimmun betegség előfordulását keresték, amelyek kialakulásában az immunitás megváltozása szerepet játszhat.
Az eredmények azt mutatják, hogy a gyermekkori adenotomia és a ton­sil­lec­tomia mintegy két-háromszorosára emeli a későbbi felső légúti megbetegedések előfordulását. Kisebb mértékű, de szignifikáns emelkedés volt észlelhető az infekciós és allergiás betegségek esetében is.
Az adenoidectomia és a tonsillec­to­mia jelentősen csökkentette a későbbi al­vási apnoe, valamint természetesen az akut és krónikus tonsillitis rizikóját és ezek a pozitív hatások a 30. életévig ki is tart­ottak. Mintegy 2–5-ször gyakoribbá vált viszont az otitis media, és a sinusitis, de csaknem megduplázódott a krónikus obstruktiv pulmonalis betegség (COPD), a felső légúti megbetegedések és a conjunctivitisek gyakorisága, és érdekes módon fokozódott a gyulladásos bélbetegségek kockázata is.
Ha mind a 28 vizsgált betegségcsoportot együtt elemezzük, megállapítható, hogy ezek együttes relatív kockázata szerény, de szignifikáns emelkedést mutat.
A vizsgálat eredményei igazolják az adenoidok és a tonsillák jelentőségét az immunrendszer egészséges fejlődésében és arra figyelmeztetnek, hogy ezeknek az immunszerveknek a korai években történő eltávolítása szignifikáns za­vart okoz a későbbi életévek során az egyén egészségi állapotában. Mindez felveti azt a kérdést, hogy e műtétek haszna mely esetekben mérhető össze a rövid vagy a hosszú távú következményekkel. Célszerűnek látszik ezek értékelésénél újfajta szempontokat kialakítani és bizonyos esetekben a sebészeti beavatkozások alternatív megoldásait keresni.

Ref.: Dr. Kántor Irén