A szülők hibájából éhen halt egy gyermek

Figyelmébe 2017.06.18.

HGYE: A közelmúltban a szülők bűnös magatartása miatt Agárdon életét vesztette egy másfél éves kisfiú. A tragédia kapcsán az Alapvető Jogok Biztosa vizsgálatot indított. Jelentése kapcsán a Házi Gyermekorvosok Egyesülete felhívja a figyelmet a jelzőrendszer működésének általános gondjaira. Ezek megoldása nélkül nem zárható ki a hasonló tragédiák ismétlődése.


MEGSZÓLALT A BIZTOS (Forrás: FN24/MTI)
A gyermekorvos nem tett eleget a gyermekvédelmi törvényben foglalt jelzési kötelezettségének – ezt állapította meg az alapvető jogok biztosa az Agárdon halálra éheztetett kisgyermek ügyében folytatott vizsgálatát lezáró jelentésében.

Az alapjogi biztos az éhen halt kisgyermek ügyében hivatalból vizsgálta a gyermekjóléti szolgálat, a védőnő és a házi gyermekorvos tevékenységét. A szociális és gyámhivatal a gyermekjóléti szolgálat, a népegészségügyi szakigazgatási szerv pedig az egészségügyi szolgáltatók tevékenységével kapcsolatban indított eljárást, ezért Szabó Máté ombudsman tájékoztatást kért tőlük a vizsgálatuk eredményéről, valamint a már megtett, vagy tenni kívánt intézkedéseikről.

Jog az élethez
A védőnő és a családgondozó eljárásában sem a felettes szervek, sem az alapvető jogok biztosa nem talált mulasztást. A vállalkozóként működő gyermekorvos a gyermeket annak 9 hónapos koráig ellátta, a védőoltásokat beadta neki. Az orvos ezt követően kétszer – telefonon – beszélt a gyermek nagyapjával, ezután a család nem kereste őt. A kapcsolat megszakadását a gyermekorvos ugyan aggályosnak tartotta, de a gyermekvédelmi törvényben foglalt jelzési kötelezettségének nem tett eleget. Mulasztása sértette a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz, végső soron az élethez való jogát, állapította meg az alapjogi biztos.

Az eset rámutatott arra is, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai találkozhatnak olyan, számukra eddig nem ismert jelenségekkel, problémákkal, amelyek megoldáshoz ez idáig módszertani ajánlás sem készült. A tragédia kapcsán felvetődött, hogy felvetheti a gyermek veszélyeztetésének gyanúját, ha egy jó anyagi körülmények között élő család a társadalomtól elzárkózva kívánja nevelni gyermekét. Kérdéses, hogy ilyen esetekben kötelezhetők-e a szülők a gyermekvédelmi szervekkel és hatóságokkal való együttműködésre.

A biztos álláspontja szerint szükséges a módszertani ajánlások körének bővítése, pontosítása, a jogszabályok felülvizsgálata. Ezek hiányában ugyanis nem érvényesülhet maradéktalanul a gyermeket az állam és társadalom részéről megillető védelem joga, ezáltal sérül a gyermek érdekeit szolgáló eljárás elve.

Másfél évesen öt kiló
Szabó Máté az emberi erőforrások miniszterének – egyebek mellett – módszertani útmutatók készítését, kiegészítését, valamint a védőnői szolgáltatás igénybevételének általános, jogszabályi szintű kötelezővé tételének megfontolását javasolta. A házi gyermekorvos szakmai felügyeletét ellátó népegészségügyi intézet tisztifőorvosát a gyermekorvos tevékenységének vizsgálatára, az indokoltnak tartott intézkedések megtételére kérte.

Mint ismeretes, idén áprilisban Agárdon egy súlyosan alultáplált – alig ötkilós – másfél éves gyerekhez riasztották a mentőket, de a csontsovány kisfiút nem tudták megmenteni.

Ahogy az FN24 annak idején megírta: a gyerek szülei vállalkozók, korábban külföldön dolgoztak, a környékbeliekkel nem barátkoztak, Agárdon alig ismerték őket. A nagyszülők is a házban laktak, ám a négy felnőtt jelenléte is kevés volt, hogy észrevegyék, hogy a kisgyerek haldoklik.

Közöljük az ombudsman jelentését, majd kollégáinknak a jelentéssel kapcsolatos hozzáfűzéseit.

AZ ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSÁNAK JELENTÉSE AZz AJB-3039/2013. SZÁMÚ ÜGYBEN
Forrás: Medical online

***
COMMENT

Dr. Muzsay Géza, a HGYE alelnöke a Magyar Nemzetnek elmondta: A házi gyermekorvosnak, a védőnőnek és a gyermekjóléti szolgálatnak kölcsönösen – írásban is – tájékoztatnia kell egymást a gyermek ellátása során észlelt problémákról. Az ombudsman által leírt jelentés alapján az agárdi kisfiú esetében ez valószínűleg nem történt meg maradéktalanul, ugyanakkor felelősséggel csak az összes tény ismeretében lehet nyilatkozni – szögezte le. Elmondta, az orvosnak értesülnie kellett volna arról, hogy a szülők nem kérik a védőnői szolgáltatást, mivel ennek fényében a gyermeknek fokozott felügyeletben kellett volna részesülnie.

***

A közhangulat Miskolc után most a házi gyermekorvosok ellen fordul. (Amikor nincs béremelésre pénz, a hangulatkeltés eszközét a politika a média felhasználásával mindig előveszi.) Ne hagyjunk a nyakunkba varrni olyan dolgokat, amiről nem tehetünk.

Huszár András

***

Nem tudom okkal vagy oktalanul, de egy házi gyermekorvost elmeszeltek. Egyedül őt. A bűn, amit elkövetett, hogy vállalta a területén kívüli csecsemő ellátását, a jelentés szerint szabályszerűen oltotta is, de amikor 9 hónap után a szülők többet nem keresték, nem tett semmit. Nem nézett utána, hogy miért nem keresik őt, hogy ki végzi és hol a gyermek orvosi alapellátását? Korábban állítólag kórosat nem talált.

Ha ez így igaz, nem biztos, hogy én mást tettem volna. És Ti?

Ha egy ellátási kötelezettségen kívüli csecsemőt befogadtok a praxisba, szabályszerűen ellátjátok, oltjátok, 9 hónapos koráig kórosat nem észleltek, majd utána hónapokig nem jelentkezik a gyerek, a 12 hónapos ellenőrzésre sem, akkor biztosan jelentitek az ügyet a gyermekjólétinek? Biztosan utánanéztek, hogy ki látja el a gyereket? Biztosan megkeresitek a lakhely szerint illetékes védőnőt? Nem fordul elő, hogy arra gondoltok, hogy a szülők már más orvost választottak, mert valamiért elégedetlenek voltak velem, és még ha bánt is ez, megpróbáljátok csendben túltenni magatokat az eseten? Mert ha ilyen előfordult veletek, és nem jelentettetek akkor jogszabálysértést követtetek el!

Tanulság: Ha a magyar akadálypályán állva akartok maradni, a kötelező szűrések időpontjában nézzetek utána mindenkinek, aki a praxisotokban van!

Az, hogy egy észak-pesti (?) házi gyermekorvos egy agárdi gyerek ellátását vállalta, ugyan “alternatív”, de magában a kilométer, azért valljuk be, nem olyan gáz, ahogy beállítjuk. Svédországban, Ausztráliában sok esetben több száz km-re van az orvos, mégse hal bele ebbe rutinszerűen ott senki!. Lehet bizalmi kapcsolatot alakítani Pestről is, és adhat pesti orvos is jó ellátást Agárdra. Ha valóban és igazán “azonnali” ellátásra van szükség, ugyanis ott az agárdi háziorvos, a gárdonyi gyermekorvos, az OMSZ, a Székesfehérvári megyei osztály, az ügyelet! Ha 200 méterre lakik a rendelőnktől a gyermek, és máshol vagy, rendelsz, szabin vagy, továbbképzésen ülsz, hétvége van, vagy éjjel, sokunknál ugyanez a helyzet. Oltani, vizsgálni, pneumoniát diagnosztizálni, obstructiv bronchitist vagy hasmenést kezelni, tanácsot adni ilyen távolságból is lehet. Az orvos-beteg találkozások döntő része a mi esetünkben nem igényel azonnali ellátást, órákat, akár napokat is várhatnak. És csak emlékeztetlek Benneteket: 2009-ben Budapest III. kerületében is életveszélyes állapotba került fényevés miatt egy kisgyermek, de a fényetetők és a gyermekegészségügyi alapellátás egymás közötti távolsága között bizonyíthatóan nem volt ok-okozati összefüggés.

Végül: Mi orvosok vagyunk, nekünk gyógyítani kell és betegséget megelőzni. De a bűnmegelőzés nem a mi feladatunk, hanem a bűnüldözőké! Egy dolog biztos: itt a jelzőrendszer működött rosszul, akkor is, ha paragrafus szerint működött. A jelzőrendszer tökéletlen működése azonban generális probléma.

Amúgy nem én találtam ki, de való igaz, hogy nincs az az isten, aki egy gyereket képes megvédeni a saját szülőjétől!

Kádár Ferenc

***

Ma hajnal óta ezen a fényevő eseten töröm a fejem, mármint ezen az ombudsmani, sommás véleményen, ítéleten („a gyermekorvos hibázott”). Szóval reggel óta tolulnak a gondolataim, kérdéseim. Nemcsak azért, mert ez a sommás elítélés nem biztos, hogy igazságos, életszerű, hanem mert a történet ilyetén alakulása nagyon sok problémát, kérdést vet fel. Érdemes lenne esetleg az ombudsmanhoz kérdéssel fordulni, hogy engedjen betekintést abba az anyagba, ami alapján erre az ítéletre jutott.

Most akkor a kéréseim, problémáim, félelmeim, szorongásaim:

A hozzám leadott több mint ezer csecsemő és gyermek életútját, szűrővizsgálati megjelenését milyen eljárásrend alapján és milyen gyakran, milyen módon ellenőrizzem. Milyen apparátus, pénz és idő áll rendelkezésemre a megjelentek ellátása mellett ehhez. Mennyire tudok hatékony lenni, a csecsemő, a gyermek állapotának megítélésében, a szülő és a gyermek előkerítésében, ha azok szülei különböző okokból és módokon egészségügyi illegalitásba vonultak. Mennyire kell nekem gyanakvónak lennem, ha a késői csecsemőkorban, kisdedkorban nem vagy csak ritkábban jelennek meg. Lehet, hogy magánorvoshoz, rokonorvoshoz vagy ki tudja, milyen ellátásra viszik a gyermeket. Ráadásul az ominózus esetben a fényetetés lehetősége, látván a szülők luxuserődítmény házát nekem utoljára vagy talán soha nem jutott volna eszembe. Ide nem akármilyen előrelátó képzelet is szükségeltetik.
Aztán itt van a gyermekorvos egyedüli elítélése: a védőnők a területi lefedettségük okán, a védőoltások ellenőrzésével, a látogatási kötelezettségükkel jobb helyzetben vannak a szülői illegalitás időbeni felfedezésében. Most az ombudsman látványosan bizonyítja, hogy legyen itt akármilyen szolgáltatási lista, védőnői önállóság, növekedő presztízs, mégiscsak az orvos az egyedüli felelős, már persze, ha baj van. Ha tényleg baj van. Most nem a szegény védőnőt akarom belerántani a felelősségbe (lehet, hogy őt külön közleményben fogják elmarasztalni?), de hát, ha a való életre, a gyakorlatra gondolunk, meg a vezető védőnői törekvésekre, akkor mégiscsak furcsa az egyedüli pellengérre állítás.
Aztán hol van a szülői felelősség? Hogyan lehet a szűrővizsgálati és védőoltási pontos megjelenést a szülőktől megkövetelni, mikor semmi szankcionálási lehetőségünk nincs. Ha minden néhány hónapos (mert ebben az esetben sem nagyon volt ennél lényegesen hosszabb időről szó!) vizsgálati, oltási elmaradást jelentenénk a gyermekvédelemnek, hát akkor az a pár éhbérér dolgoztatott kolléga megőrülne a sok utánanézésbe. De mi van a szülőkkel? Vagy a nagyszülőkkel, meg a szomszédokkal? Róluk egy szó sem?
Összefoglalva a kérdéseket: milyen vizsgálati anyag alapján jutott az alapjogi biztos erre az ítéletre? A HGYE betekinthetne-e ebbe a vizsgálati anyagba? Már csak a tanulságok miatt is. Valóban csak a gyermekorvos a hunyó? Milyen eljárásrend, eszközök alapján lehetne ezt a nehezen szervezhető, terelhető nyájat, a praxist úgy kézben tartani, hogy a gyermeküknek szándékosan, ravasz módon vagy csak őrültségből ártó elmeháborodottakat idejekorán fel lehessen fedezni.
Milyen jó is lenne, ha a rendőrség (aki csak a bűnmegelőzésre és üldözésére szakosodott) mindig előbb érne a helyszínre, mint a betörő, vagy még időben le tudná fogni a lesújtó gyilkos kezét. Lehet, hogy egy kicsit sarkítok, de mintha nem ezt követelnék meg egy kicsit tőlünk is? Pedig mi a rossz szándékú embereket csak mellékállásban ellenőrizzük, derítjük fel, a fő hivatásunk mégis csak a rendesek gyógyítása.
Az ügy megítélése és végkifejlete szempontjából irreleváns, hogy a gyermek és a gyermekorvos milyen távolságban volt egymástól, a rejtőzködő, „egészségügyi illegalitásba” vonult család ezt a szörnyűséget megtehette volna akár 500 méterre a rendelőtől is. Másrészt a gyermekjóléti, a védőnő, a szomszédok és a postás stb. ott voltak helyben. A gyermekcentrumok, az otthoni látogatások helyett a korszerűbb, időpontra való rendelői megjelenések, a gyermekorvos nélküli fehér foltok korában ne foglalkozzunk a távolsággal. Vagy, ha mindenképpen akkor mondjuk, hogy 30 km, vagy 18,5 km? De, hol a méterre kiszabott határ? Meg aztán ez a távolság a kártyaleadás után is időről időre, és sokáig észrevétlenül változhat, manapság különösen.
Végül még mielőtt valaki is a mundér elvtelen védelmét olvasná a fejemre, lehet, hogy a kolléga valóban hibázott, de az biztos, hogy nem egyedül. És sajnos ezt a cumit, ezt a cselt, csalást a szülők részéről még sokan ugyanígy, vagy majdnem ugyanígy bevennénk, bevettük volna. Ezért lenne jó az ügy részleteit is megismerni, hogy fel tudjuk hívni a kollégák figyelmét a leselkedő veszélyekre, és megfelelő eljárásrendi szabályokat kidolgozni a megelőzésre.

Most befejezem a füstölgést és holnap sürgősen átnézem az összes régebben látott csecsemő és kisded listáját és aztán………. nem tudom, mit csinálok, mert ezek egy része külföldön van, más része meg az Isten tudja, hol. Remélem, csak néhány ilyen renitenst találok, és azok között is viszonylag kevés lesz a fényevő.

Kálmán Mihály

***

Van talán még idő a 2014. KV szünetig, és elő kéne készíteni, akár egy kerekasztal beszélgetést az ombudsman vagy hivatala, a gyermekvédelem és uram bocsá’ a védőnők részvételével. Gondoljuk meg, van-e értelme egy ilyen beszélgetésnek, együttgondolkodásnak?

Magam azon a véleményen vagyok, hogy a szülői felelősség irányába kéne minden jogszabálynak és egyáltalán a közgondolkodásnak az ilyen és hasonló esetekben elmozdulni. Egyébiránt meg nem ismerjük az összes körülményt, csak a bulvárosított változatot. Nekünk, orvosoknak a hátrányunk mindenképpen, hogy vállalkozóként egyedül vagyunk és felelünk saját „vagyonunkkal” minden a praxisban történt eseményért, míg a védőnők és gyermekvédők egy meglehetősen nagy bürokratikus apparátussal vannak megáldva, és megvédve, aminek az ombudsman nem fog nekimenni, még akkor sem, ha nem jól működnek. Addig is bár ezzel nem biztos, hogy sokan egyetértenek, tömeges bejelentéssel kéni élni a gyermekjólét felé minden „gyanús” ügyben félretéve a jóindulatú gondolkodásunkat, vajon mit lépne akkor a hivatal?

Fehér Béla

***

Szerintem a gyermekorvos nem lehet felelős, hiszen a védőnőnek kellett volna az orvos figyelmét felhívni. A gyermekorvosnak nincs lehetősége havi szinten ellenőrizni a csecsemőket, ha nem jelennek meg a tanácsadáson. A tanácsadásra hívás a védőnő kötelessége. Sajnos a régen jól működő kapcsolat már nem létezik.

Nemes Katalin

***

Egyetértek azzal, hogy védeni kell a mundér becsületét, de csak az elvek szintjén!

A konkrét esetben bizony vannak felelősök – a gyermekorvos mellé rendelt védőnői és gyermekvédelmi szolgálatokra is gondolok, magam részéről a kártyát befogadó orvos elsődlegessége mellett vagyok – azonban a szakmai, társadalmi szupremácia mellé a felelősség szupremáciája is társul, itt most hátrányára.

Egy biztos, rengeteg a párhuzamosság ahol a másikra várunk és hárítunk. A most ismét felszínre került jobbító javaslatokat el kéne fogadni.

Papp Béla

***

Egy közeli településen van egy család. Újszülött korában helyettesítésből adódóan én láttam első gyermeküket. A feleség külföldi. Mindenki foglalkozott már a gyerekkel, nem sorolom végig, de már a Kúria is. Ehhez képest egyetlen védőoltását sem kapott, eü. személyzettel nem tart kapcsolatot a család. Na, ha valami baja lesz, ki, és mit nem tett meg? Mi leszünk a bűnösök, gyermekgyógyászok? Be sem lehet jutni a házukba. Azt sem tudjuk, élnek e vagy halnak? Rendőri erővel kell behatolni? Milyen jogszabály módosítás fogja ezt majd lehetővé tenni? Nehezen átvágható a csomó…

Benedek László

***

Szörnyű, hogy az a kicsi meghalhatott.

De ehhez semmi köze nincs a házi gyermekorvosnak!!! Nem szabad ennek az eset kapcsán sem a távolságot felhozni, sem az alternatív medicinát. Ezt az esetet bármelyikünk benyelhette volna, és sajnos még be is nyelheti. Az már habitus függő, hogy ilyen esetben melyikünk hogy számol el az önmarcangoló kérdésekkel, hogy mit tehettem volna… Az biztos, hogy nekem nem adott volna belső lelki felmentést, hogy egy hivatalos levelet elküldök a jelzőrendszer felé. Aztán hátradőlök, és jöjjön aminek jönnie kell.

Csak képzeljük el:

Megcsörren a jelzőrendszer! Egy kisbabát nem hoztak el a 12 hónapos státuszra! Kimegy a TEK, vagy micsoda? Történt volna bármi? Két őrült, teljes anyagi jólét mellett bármit meg tudott volna tenni, ha fénnyel akarja a gyermekét táplálni. Két őrült sajnos MEGÖLTE a gyermekét. Ha elérem telefonon, akkor bevallja, hogy nem eszik a kicsi semmit, és rádöbbentem, hogy adjon már egy kis Sinlacot, vagy Sinemilt? Enyhíti a szörnyű érzést, ha naponta becsöngetek a kapujukon, a két méteres kerítésen átkiabálok? Nem tudom.

De én a többieket sem bántanám. Se a postást, se a rendőrt, se a VÉDŐNŐT! Biztos, hogy tanulunk az esetből, biztos, hogy kell foglalkoznunk ezzel a tragédiával. Szerintem az őszi kongresszuson nagyon jó lenne egy ilyen előadás, kerekasztal beszélgetés a jelzőrendszer csapdáiról. De itt álljunk ki a kollégánk mellett, és nem azért mert a mundért védjük! Hanem ebben az esetben nincs olyan tényező (se távolság, se alternatív gyógyászat), ami a házi gyermekorvos felelősségét felveti.

Egy ilyen esetből csak tanulni szabad. Nem felelősöket keresni. Jelen esetben a felelősök csak a hatóságoknak és a médiának fontosak. És a médiából, a bulvárból meg mi folyik át a legtöbb fejbe: a gonosz házi gyermekorvos a hibás. Örülnek, hogy megvan a bűnbak. Pedig szerintem az ombudsman sem ezt akarta. (naiv vagyok?) Talán az az üzenete a jelentésnek, hogy ez a jelzőrendszer nem működik normálisan és jó lenne a gyengéit megtalálni, és kijavítani. De a szalagcímek már sajnos nem ezt sugallják.

Ha háziorvos lennék és a 19 éves páciensem fejét a részeges apja kettéhasítja baltával, akkor ugyanolyan lelkiismereti problémát éreznék, hogy mit tehettem volna… És biztosan rettenetesen megviselne az ügy. És nem vigasztalna, hogy az ombudsman engem EZÉRT nem fog megszidni.

Király Balázs

***

Ha a szülő nem kérte a védőnői ellátást erről a védőnőnek értesítenie kellett volna az orvost. Sajnos a jelenlegi jogi háttér ilyen, ezt érzékelhettük novemberben a Flamencoban is a jogász előadása kapcsán. Azt húznak ránk, amit akarnak. Az ügyvédek kezében vagyunk. Amúgy hányszor mondtuk már: készséggel állunk a jogalkotók rendelkezésére a rendeletmódosítások elkészítéséhez.

Hóbor Miklós

***

Itt gyermekgyilkosság történt. A szülők követték el. (pont.)

A szülők elsődleges feladata a gyermek testi-lelki épségének megőrzése. Ehhez nyújtunk mi és a védőnők, a tanárok, a lelkészek, stb. segítséget.

Ebben benne van a táplálás, a védelem, a gyermekorvoshoz való bejelentkezés, az időszakos vizsgálatok, az orvosi tanácsok betartása. Nekünk nem feladatunk – a szülők gyámjaként – őket kérésük és akaratuk ellenére ellenőrizgetni. Az is a szülők felelőssége, hogy beadja -e a gyógyszert vagy nem. Ezt is nekünk kell ellenőrizni? Ha egy strepto angina esetén a penicillin kúrát nem adta be lege artis a gyógyszert és a gyerek glomerulonephritist kap, majd esetleg veseelégtelenséget és művese kezelésre szorul egy életen át. Az kinek a felelőssége? Vagy ha a szülő egy a JCA-s gyereket tanácsaink ellenére homeopatiával és méregtelenítő teákkal „gyógyít” és a gyerek tolókocsiba kerül egy életre, ha ALL-es gyerek kemoterápiáját megtagadja a szülő, arról ki tehet? A szülő! És lesz büntetőjogi következménye? NEM. Hát ez a baj!!!

Kíváncsi lennék, hogy az ausztriai Waldorf iskolában 2006-ban kanyaróban meghaltak szülei kaptak-e büntetést emberölésért? Félek, hogy nem.

Mai korunkban folyamatosan az önrendelkezést és a személyiségi jogokat hangsúlyozzák. Pedig arra is kellene gondolnunk, hogy a jogokkal kötelezettségek is járnak együtt.

Zonda Igor

***

Végigolvasva valamennyiőtök hol hevesebb, hol visszafogottabb reakcióit, én nem az eset kapcsán jelentkező saját érzéseimről vagy az ombudsmani elmarasztalással kapcsolatos véleményemről írnék, csak magáról az ombudsmani jelentésről. A jelentésben az ombudsman a védőnő tevékenységének vizsgálatánál leírja, hogy a védőnő a megfelelő jelentéseket megtette, ezért nem marasztalható el semmiben. (Szakmai felügyeletként az általunk rutinból továbbra is ÁNTSZ-nek tisztelt szervezet folytatott vizsgálatot, a jelentés szerint hibát nem talált.) A gyermekjóléti szolgálat tevékenységének vizsgálatánál leírja, hogy a családgondozó mit tett meg a családdal kapcsolatban, majd oda jut, hogy mivel veszélyeztető tényezőt nem látott, az ügyet lezárhatónak tartotta, és amit a szolgálat meg is tett. Hozzáteszi, hogy a családgondozó szakmai döntésének helyességéről nem foglalhat állást, az eljárás maga pedig helyes volt, tehát a családgondozó nem marasztalható el. (A jelentés szerint a szociális- és gyámhivatal hallgatta meg a családgondozót, mint szakmai felügyelet, de az ő véleményük itt nem szerepel.) A hgyo tevékenysége kapcsán leírja, hogy mi történt a gyermek 9 hónapos koráig, majd pedig azt, hogy mikor a család nem jelentkezett az 1 éves státuszvizsgálatra, akkor bár azt a hgyo aggályosnak tartotta, nem kereste a családot, és nem is jelzett a gyerekjólét felé. Ez utóbbival a Gyermekvédelmi törvényben előírt jelzési kötelezettségének nem tett eleget, ezért marasztalható el.

A törvény nem írja elő, még csak nagyjából sem, hogy mi tekinthető veszélyeztetésnek, így hát ennek megítélése véleményem szerint szakmai döntés, amiről a családgondozó tekintetében (a saját működését szabályozó törvényre hivatkozva) nem foglalhatott állást az ombudsman, a gyermekorvos esetében viszont ezt megtette. A szakmai felügyeleti szerv a hgyo esetében szintén az ÁNTSZ, de ez a vizsgálat az ombudsmani jelentés elkészültének pillanatában még nem zárult le. Akkor csak prejudikálták az eredményét? (Egyébként a következő passzusban le is írja, hogy a módszertani ajánlások ezzel kapcsolatosan nem kielégítőek, de ettől még a hgyo-ról nem veszi le a felelősséget.)

Összefoglalva rövidebben ezt a sok rizsát: függetlenül attól, hogy történt-e hiba a szakemberek részéről vagy nem, illetve hogy ki az inkább felelős, vagy ki nem, azt érzem, hogy a jelentés nem teljesen elfogulatlan a különböző szakmák képviselőivel kapcsolatban. És ez független attól, hogy az adott kolléga milyen hozzáállással, stílusban, szakmai háttérrel, filozófiával, illetve hány kilométerről látja el a beteget (amiről valóban nem tudunk, vagy én legalábbis nem tudok semmit). És ez egy ombudsmani jelentés részéről szerintem hiba…

Pejtsik Petra

***

A konkrét eset túlmutat a konkrét orvoson. A paragrafusok alapján nem bűn, hogy az orvos területen kívüli gyermeket látott el. A problémát abban látom, hogy a veszélyeztetettség megítélésében sok a bizonytalanság az ügyben.

Az ombudsman szerint a gyermekjóléti szolgálat nem hibázott, pedig sem az apa, sem a nagyszülő nem tartotta be a szolgálat utasításait. (Nem nyilatkoztak a gyereket ellátó orvos kilétéről, de a családgondozó ezt a körülményt nem értékelte veszélyeztető tényezőnek.)

Az orvos esetében a biztos megállapította, hogy nem tett eleget jelentési kötelezettségének, mivel kilenc hónapon keresztül tartó ellátás után, elmaradtak a találkozások. Volt alapja, hogy úgy ítélje meg, hogy a szülők máshol kerestek ellátást. Jogi szempontból, tehát nem tekintette veszélyeztetettnek a gyermeket és ezért nem jelezte a gyermekjóléti szolgálatnak az elmaradást.

Az előzmények ismeretében (ha ismerte) tekinthette volna veszélyeztetettnek, illetve, ha nem ismerte az előzményeket (ezt nem tudom), esetleg gondolhatott volna valamilyen problémára.

Szerintem az alapvető probléma, hogy ezeket a helyzeteket nehéz megítélni, mindig a rosszabb forgatókönyvre kell számítani. Amennyiben kétséges a szituáció, jobb formálisan eleget tenni a jogszabályi előírásnak, mert ez esetben is láthatjuk: aki eleget tett, de esetleg tévesen ítélte meg a helyzetet, az nem vonható felelősségre.

Erdélyi István

***

Először azt nézném meg, hol esett a fejsze a vízbe. Ez a pont a védőnői gondozás visszautasítása: már itt sérült a gyermek joga, hiszen nem részesült a gyermek és a család egy szakszerű segítségnyújtásban, vezetésben. Olyan szabályozást tartunk szükségesnek, ami megakadályozza a védőnői gondozásból való kiesést, megfelelő formalizált folyamatok mellett. A hasonló tragédiák rendszerszerű megelőzése céljából hasznosnak tartunk a területi vonatkozásban egy gondozási szerződés megalkotását az eg. törvény szellemében, mely a védőnő munkáját és saját jogait, kötelezettségeit jobban tudatosítja a szülők számára.

A területileg fix védőnő es a választott orvos nem mindig ismeri egymást, így a kettő együttműködése változó szintű területileg és személyenként. Ezért szükséges olyan jelzőrendszer, ahol a védőnő az orvos felé dokumentáltan meg tudja tenni a jelzést, s visszafelé is természetesen. Támogatjuk egy ilyen nyilvántartási rendszer kialakítását. Így egyetlen eset sem eshet ki a rendszerből, akkor sem ha a szülők elégtelen együttműködése akadályozza az életkorhoz kötött feladatok megtételét. Egy ilyen rendszer késedelem nélküli jelzést kell küldjön, ennek dokumentált, naplózott módon kell történni (idő, személy felelősség azonnal beazonosítható), s késedelem nélküli, feedbackkel kell rendelkezzen. Így nem fordulhat elő, hogy egy jelzés következmény nélkül marad.

Pátri László

***

Aggályosnak tartom, hogy a vélemény szerint a házi gyermekorvos rovására írható a haláleset (hatósági szinten folyamatban), mert veszélyeztetés történt a jelzés elmaradásával. De hol volt mindeközben – Hobó sorait idézve – a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő,a házmester, a fia és a kéményseprő ??? (Felszarvazottak balladája). Szóval, csak a házi gyermekorvos?

Mindeközben persze nem ismerjük az ügy hátterét kellően.

Nekem is van, csepeliként, zuglói betegem, aztán van testvérpár, akik Apajon élnek, lent az 51-es út mentén … van olyan is, aki a körzetembe született, majd hatodik (!!!) orvosaként gyógyítgathattam 15 hónapos és 19 hónapos kora között, majd egy óbudai orvoshoz kérték át magukat, amikor kezdtem volna az elmaradt oltásoknak és egyéb látványos problémáknak utánamenni. Van olyan újszülöttem – 2 hónaposan láttam utoljára -, akiről a védőnő sem tudta, hova költöztek, majd most pár hete kaptam messze vidékről kikérőt. 7 hónapos most a fiúcsecsemő. De vajon ez szakmai kérdés?

Továbbá nincs hónap egy ideje, hogy ne jönne a rendelőbe búcsúzni 1-1 betegem, mert a külhon várja őket? Na, ott milyen status készül róluk, gyermekeikről? (A TÁMOP kapcsán épp ilyesmivel foglalkozom, szóval mondhatom, egy csomó országban egész jó szűrés van, amúgy …) Az jelentődik-e magyar rendszerbe?

Én a telefonálgatós, utánamenős típus vagyok, sőt messze a legtöbbet jelző HGYO egyike a kerületben – utálnak is elegen már emiatt – de mi van, ha nem jelzek egy szűrés elmaradása miatt?

A Gytv 17ß 2 bekezdés nem írja egyértelműen, hogy a kötelező szűrési időpontokban való nem megjelenés kimeríti a jelzendőket; ugyanakkor ír egy érdekes mondatot: Ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet. Erről mit gondoltok?

A Pátri Laci által említett informatikai jelzőrendszer, jól behatárolt felelősséggel, korlátokkal konstruktív gondolat!

Altorjai Péter

***

A jelentés a szülők mellett kizárólag a gyermekorvos hibájának állítja be a tragédiát, miközben több helyen is említi a jelzőrendszer más résztvevőjének elégtelen működését. Az ombudsman az érvényes jogi helyzet alapján mond véleményt, akkor, amikor a büntetőeljárás és a házi gyermekorvos tevékenységének hivatalos vizsgálata még nem fejeződött be. Az ombudsman nem is keresi a választ olyan alapvető kérdésre, hogy mi az oka annak az életszerűtlen, de jogilag megengedett döntésnek, hogy Agárdról a főváros észak-keleti részéről választanak házi gyermekorvost. Igaz, hogy a szabad orvosválasztást nem lehet kilométerekben szabályozni, azonban nyilván van ésszerű határa a betegvállalásnak.

Egyesületünk többször kiállt amellett, hogy az alapellátásban résztvevőknek egységes szakmai alapelvek mentén kell végezni a munkájukat, ami ezen egységes elvek szerint felügyelhető. A hagyományos orvoslást elutasító családok, – ahogy a jelentés is javasolja – fokozott ellenőrzést igényelnek a gyermekjóléti szolgálattól.

Mélységesen egyetértek a gyermekorvos, védőnő, gyermekjóléti szolgálat fokozott együttműködésének fontosságával. Reméljük, minél hamarabb megvalósul az a kormányzat által ígért informatikai fejlesztés, mely a gyermek orvosa és védőnője közötti folyamatos és szoros kapcsolat révén kiküszöböli a jelzőrendszer csatornáinak jelenlegi működésében tapasztalható hiányosságokat.

A napokban jelent meg az ombudsman egy másik vizsgálata is. Szabó Máté a területi gyermekorvos és védőnő elérhetőségének egyenetlensége kapcsán megjegyzi, hogy a hátrányos helyzetű térségekben élő gyermekek egészséghez való joga rendszeresen sérül azzal, hogy nem jutnak hozzá a gyermek egészséges fejlődését biztosító védőnői, gyermekgyógyász szakorvosi ellátáshoz. Ezt is jelentsük veszélyeztetés címén a gyermekjóléti szolgálatnak?

A Házi Gyermekorvosok Egyesülete évek óta hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség érdekében az ország egész területén egységes gyermekalapellátó rendszert kell működtetni.

Póta György

Kedves Kollégák!

Nagyon jó, hogy ilyen élénk eszmecsere alakult ki az elmúlt hetekben. Korábban azt tapasztaltam, hogy a gyermekbántalmazás/elhanyagolás problémája elég kevés szakmai érdeklődést váltott ki. Sajnos mindig egy-egy tragikus esetnek kell bekövetkezni ahhoz, hogy kiderüljön, hogy a „védőhálón” nagy lyukak vannak. Természetesen nem húzhatjuk magunkra a családok felelősségét, de egy-egy ilyen eset kapcsán felmerül a kérdés, vajon megtettünk-e minden tőlünk telhetőt? Vajon teljesítjük-e jelzőrendszeri kötelezettségeinket? Sikerült-e olyan kapcsolatot kialakítani a védőnőkkel, gyermekjóléti szolgálattal, hogy a veszélyeztetett gyermekek gondozása ne csak papírok küldözgetésében merüljön ki?

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet gondozásában 2004-ben készült módszertani levél a gyermekbántalmazásról és elhanyagolásról, mely kis kék füzet formájában az egyesületünk tagjaihoz is eljutott, emellett az OGYEI honlapjáról letölthető (http://www.ogyei.hu/upload/files/A%20gyermekbantalmazas.pdf). Azóta a jogszabályokban sok változás történt, emellett szükségessé vált a módszertani levélnél hangsúlyosabb anyag kiadása.

2012 végén a Szakmai Kollégium Alapellátási Tagozata és az Országos Gyermekegészségügyi Intézet közösen javasolta, hogy készüljön irányelv a gyermekbántalmazásról és elhanyagolásról. Az irányelv készítésében 20 szakember vesz részt, akik valamennyi érintett szakmát (gyermekorvos, traumatológus, pszichiáter, pszichológus, igazságügyi orvosszakértő, pszichológus, védőnő, szociális munkás, szociálpolitikus, jogász, rendőr) képviselik. Az első munkaverzió elkészült, melyet már benyújtottunk a GYEMSZI felé. Jelenleg folyik az anyag felülvizsgálata, a többi érintett kollégiumi tagozattal, ill. szakmai szervezettel való egyeztetése.

Bár mindannyian tudjuk, hogy minden eset más és más és az egyedi megoldások nem szoríthatók szakmai protokollok, irányelvek korlátai közé. Ennek ellenére reményeink szerint a jövőben kiadásra kerülő irányelv mind szakmailag, mind a jogszabályok értelmezésében támpontot nyújt majd a kollégáknak az agárdi ügyhöz hasonló nehéz problémák kezelésében.

Kovács Zsuzsa

Bemutatkozás
A Házi Gyermekorvosok Egyesülete az országban dolgozó 1500 házi gyermekorvos szakmai és érdekérvényesítő szervezete. Minden gyermek számára elérhető korszerű ellátást, megfelelő munkakörülményeket, vonzó életpályát biztosító gyermekorvosi alapellátásért küzdünk. Kapcsolatban állunk a gyermekgyógyászat és az alapellátás irányító testületeivel, intézményeivel, az egészségügyi kormányzattal, nemzetközi szervezetek aktív tagjai vagyunk.
Rendezvényeink
Gyermek-gasztroenterológia az alapellátásban - Debrecen
2019. március 23.

Gyermek-gasztroenterológia az alapellátásban továbbképző szeminárium és workshop

ÁSZ Rendezvényház DEBRECEN





Kávészünet-21
2019. május 10-12.

Hotel Azúr, Siófok

Kiemelt partnereink
Házi Gyermekorvosi Szekció
Gyermekegészségügyi Információs Magazin Szülőknek GyermekLét – A Házi Gyermekorvosok Egyesülete tájékoztató elektronikus kiadványa.
Gyermekorvos továbbképzés
Első 1000 nap program