Hí­rek 2020.12.07.

Kozma János 1962-ben, Kószó Pál tisztifőorvossal, az országban elsőként szervezték meg a gyermekgyógyászati alapellátást Hódmezővásárhelyen!

Arthur Schopenhauer német filozófus, metsző pontosságú gondolata különösen vonatkozik Dr. Kozma János gyermekgyógyász főorvosra, aki nemcsak 62 évig szolgálta vásárhelyi családok generációit, hanem kerek, egész életet élt közöttünk. 

Ezért nem tudok Rád Kolléga úr, a gyász okozta természetes szomorúsággal emlékezni, hanem hamvaid előtt azt a derűs és lényedből sugárzó, gyógyító embert idézem fel, amelyért köszönet illeti a Teremtőt, hogy közösségünk tagja voltál, és részeltetettél bennünket, hátramaradottakat életed gazdagságából. Már fiatalon kiléptél a fehér köpeny biztosította kulisszák mögül, és a gyógyítást eredeti jelentésében alkalmaztad, nemcsak a betegséget ismerted fel és kezelted, hanem a gyermeki lelket és az érte aggódó családot is megnyugtattad, bátorítottad, sorsközösséget vállaltál velük. Ezt a képességet nem lehet szakkönyvekből elsajátítani, ez belőled fakadt, ehhez kellett lélek és intelligencia, stílus és empátia egyaránt. Igazolja ezt az a tény, hogy valamennyi, beutalt beteg gyermeket felkerested a kórházban, állapotuk, sorsuk után érdeklődtél. Ugyancsak úttörőnek számított, hogy 1962-ben, Kószó Pál tisztifőorvossal, az országban elsőként szerveztétek meg a gyermekgyógyászati alapellátást Hódmezővásárhelyen.

A közelmúltban hallottam, a lakosság számához viszonyítva, Méhkerék békési község adta a legtöbb orvost Magyarországnak. Onnan jöttél Te is, az akkori mélyszegénységből igazi „sáraranyként”, hogy az otthonról tarisznyázott értékekkel, igazi vásárhelyivé válj közöttünk.

Most hamvaidnál, őszülő halántékkal emlékezem: 54 esztendővel ezelőtt azt mondtad édesanyámnak: Eszter, fogják le ezt a vadorzót, mert nem tudom beadni az injekciót. Jogos volt indulatod, mivel méretes hasba rúgásokkal védekeztem az oltás okozta vélt fájdalom ellen és ellened, végül négyen segítettek, hogy be tudd adni a Penicillint. Bő egy esztendővel ezelőtt pedig, unokám édesanyja, az első szülő aggodalmával kérte tőlem, hozzam össze egy megbízható, tapasztalt gyermekorvossal, akivel mindenről lehet beszélni. Mindjárt Rád gondoltam. 

Ez a sok évtizedes távlat önmagában megdöbbenti az Idő szorításában vergődő embert, ahogy folyamatosan magas szinten tartottad szakmai tudásodat, mert Rólad közismert volt, két beteg között mindig szakirodalmat olvastál, ezzel párhuzamosan szinte családtaggá váltál vásárhelyi családok ezreiben. Szolgálatod túlmutatott az orvosi hivatás szépségein vagy nehézségein. Pontosságod, mindig elegáns megjelenésed, higgadt, nyugodt erőt sugárzó észrevételeid, hangod csengése által, igazi reneszánsz ember voltál, érték és minőség, melyben korunk egyre szűkölködik. Igazán illik főorvos úrra az Illyés Gyula Bartók versében szereplő sor: „…dolgozz jó orvos, ki nem andalítasz, ki muzsikád ujjaival mind oda tapintasz, ahol a baj….”.

Ma tehát nemcsak egy tekintélyes, közmegbecsülésnek örvendő és tiszteletreméltó orvostól búcsúzunk, hanem olyan kollégától, aki élete utolsó pillanatáig a szakmán túl, a közügyek iránt érdeklődő, nyitott szellemiségű, művelt ember volt. 

Hódmezővásárhely Kozma János főorvos úr hamvaival, újabb nagy halottját temeti. Hitünk szerint a Lélek halhatatlan, az ember pedig addig él, amíg el nem felejtik. Őt szívükben hordozzák szerettei mellett édesanyák, édesapák és gyermekek sokasága, akikből egyszer szülő válik, akik vissza fognak gondolni Kozma János doktor bácsi alakjára.

Cicero szavaival búcsúzom Tőled: „Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.”

Legyen neked könnyű a föld!