Hí­rek 2021.09.20.

Ennek átgondolása során végig kell vennünk az ellátásban résztvevő összes szereplő – a páciens, az egészségügyi személyzet és a finanszírozó – érdekeit, elvárásait.

Az egyik legfontosabb vezérlő elv, hogy a gyermekbetegségek speciális jellege miatt a gyermek számára lehetővé kell tenni, hogy ügyeleti ellátásuk szakirányú végzettséggel rendelkező orvosok és szakdolgozók bevonásával történjen. Lényeges, hogy ennek az ellátásnak viszonylag közelinek és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, így biztosítva az esélyegyenlőséget és garantálva a

betegbiztonságot.

Amennyiben stabil, hosszú távon működtethető ügyeleti rendszert akarunk kialakítani, akkor muszáj figyelembe venni a gyermek-ellátás jellegzetességeit.

A legkritikusabb pont a humánerőforrás-kapacitás. Hazánkban összesen 1497 gyermekorvosi körzet van, ebből 156 betöltetlen. A felnőtt alapellátó praxisok 5500 körüli számával összevetve nyilvánvaló, hogy lényegesen kisebb humánerőforrás áll rendelkezésre és így a felnőttől eltérő földrajzi megoszlás szerint lehet csak gyermek-alapellátási ügyeletet szervezni. Ráadásul a gyermek alapellátók korfája nagyon kedvezőtlen, az átlagos életkor 60,5 év.

Biztosítani kell, hogy gyermekorvosnak ne kelljen felnőtt beteget ellátnia, illetve gyermeket lehetőleg gyermekorvos lásson el, ne kötelezzék vegyes ügyeletben való részvételre.

Törekedni kell arra, hogy az ügyelet működtetése egyenlő és legfőképp élhető terhelést jelentsen a praktizáló házi gyermekorvosoknak. Olyan munkarend alapján üzemeljen, ami megfelel az európiai uniós direktíváknak a munkaórák tekintetében. Az ügyeleti díjak megállapításánál figyelembe kell venni a jelentős munkaerőhiányt.

Ezek alapján a hagyományos, személyes jelenléttel zajló ügyeleti formát újra kell gondolni, és áttérni részleges személyes jelenléttel zajló ügyeleti ellátásra. Alkalmazni kell a technika vívmányait, és lehetőség szerint élni kell a telemedicina által nyújtott lehetőségekkel.

A finanszírozói oldalról lényeges cél a fekvőbeteg intézmények terhelésének csökkentése, a lakóhelyhez közeli definitív ellátások arányának növelése és így az egészségügyi ellátó rendszer költség-hatékony üzemeltetése.

A fentiek alapján az az ügyeleti rendszer életképes, amely figyelembe veszi az ellátási igényeket, a lehetőségeket és a gyermekgyógyászati szakmai szempontokat. Hírlevelünk következő számában elemezzük, hogy hogyan felel meg a jelenlegi ügyeleti szisztéma a fentebb ismertetett elvárásoknak. Összevetjük a jelenlegi helyzetet a fentebb ismertetett elvárásokkal, rávilágítunk a fennálló anomáliákra, lehetséges beavatkozási pontokra.