1. Főoldal
2. Irányelvek
3. Kihez tartozzanak a 14-18 évesek?

Kihez tartozzanak a 14-18 évesek?

Adoleszcens medincina – szubspecialitás Az adoleszcens medicina a gyermekgyógyászaton belül egy egyre markánsabban – egységes curriculummal és gyakorlattal – elkülönülő szubspecialitás. A szakmai figyelem az elmúlt 20 évben azért fordult a serdülők ellátása felé, mert:
– a középkorú felnőttek egészsége a serdülő és a fiatal felnőttkorban vész el – ugyanakkor ez a korcsoport a lakossági számarányához képest jóval kisebb arányban keresi fel az orvosi rendeléseket – pszichoszociális fejlődésük, állapotuk miatt ellátásuk különleges ismeretanyagot igényel – speciális kommunikációt igényelnek – és a gyermekekétől és a felnőttekétől egyaránt eltérő személyiségi jogaik vannak. E korcsoport morbiditási viszonyaira jellemző, hogy a különböző kórképek jelentős hatást gyakorolnak a tinédzser testi, szellemi, szociális és érzelmi fejlődésére, és a növekedéssel, a nemi éréssel kapcsolatos átalakulások módosíthatják a betegségek lefolyását. Sajátos morbiditási helyzet Egyedi – a gyermekekétől és a felnőttekétől egyaránt eltérő – morbiditási struktúra jellemzi ezt az életkort: – heveny légúti és húgyúti megbetegedések – szexuális úton szerzett megbetegedések (STI), contraceptio, nem kívánt terhességek – amenorrhoea, dysmenorhoea, (adoleszcens gynecologia) – rizikómagatartások (extrém életmód és sportok, anabolikus steroidok), – szenvedélybetegségek (dohányzás, alkohol, drog), – evészavarok (anorexia, bulimia, túlsúly), – erőszak (családon belül, családon kívül, öngyilkosság, nemi erőszak), – balesetek (közlekedési és sportbalesetek), – önértékelési zavarok, depressziók, elhízás, – magatartás zavarok, iskolai problémák Miért a gyermekorvos? Ugyan ellátásuk a gyermek-és a felnőtt alapellátás határmezsgyéje, célszerűbb, ha a tinédzserek orvosi ellátása a gyermekgyógyászok kompetenciakörében marad. A serdülők megbetegedéseire a speciális epidemiológia mellett ugyanis jellemző az is, hogy a kórképek patofiziológiája jelentős részben még a gyermekkor betegségeinek kórtanát követi. A krónikus esetek egy része a gyermekkorban kezdődött, vagy (az esetek 20 %-ában) már korábban is voltak előzményei. Az orvossal való korábbi ismeretség hiányában igen nehéz nyílt, bizalmi kapcsolatot kialakítani velük. Ez is azt jelzi, hogy a serdülők kezelése, gyógyítása, gondozása speciális, gyermekorvosi szemléletet, hozzáállást igényel. A nagy gyermekgyógyászati kézikönyvek nem véletlenül szentelnek külön fejezetet a serdülő korosztály egészségügyi problémáinak. Külön fontosságot tulajdonít e korcsoport kiemelt és speciális kezelésének, hogy ez a korcsoport részesül a legkevesebb preventív rendelői vizitben, ezért itt a legalacsonyabb szintű a gondozás és gyakran még a betegségek is kezelés nélkül maradnak. A kóroki történések meghatározó hányada ráadásul a fejlődés különféle zavaraiból ered, és jelentős részük a gyermek számára jól ismert és elfogadott gyermekorvos tanácsaival megelőzhető. Ebben az edukációban az előző évek során felhalmozott bizalmi tőke igen nagy segítséget jelent. Az orvosi vizsgálatok elhanyagolása egybeesik a rizikómagatartások kialakulásával, ami az adoleszcensek morbiditásának és mortalitásának legalapvetőbb okát képezi. Ebben az időszakban egy orvos váltás a – sok esetben – már újszülöttkortól kialakult bizalmi tőke elvesztéséhez vezethet. A speciális kommunikáció igénye könnyebben kielégíthető, ha a serdülő a korábbi időszakból jól ismert gyermekorvosát tüntetheti ki bizalmával. A serdülők kikérdezése, kórelőzmény felvétele még ebben az esetben is nagy türelmet, tapintatot és speciális kérdezés technikát igényel. Az új körülmények, egy új, addig ismeretlen orvos bizalmi deficitje ebben a sérülékeny életkorban ronthatja az orvosi ellátás minőségét, és mindenképpen megszakítja az addigi folyamatos gondozást. 0-18 éves korig terjedő folyamatos gyermekorvosi gondozás azzal az előnnyel is jár, hogy a növekedés és a fejlődés időszakát egyazon orvos, a fejlődéssel, a növekedéssel együtt járó változások nyomon követésében gyakorlott gyermekorvos végezheti. Szakmai előnyt jelent, ha a 0-18 éves korig keletkező adathalmaz egységesen kezelhető. Szakmapolitikai hivatkozások – 1991. évi LXIV. Törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény rögzíti, hogy gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be. – Az American Academy of Pediatrics és a European Academy of Paediatrics egyaránt deklarálta, hogy a gyermek- és ifjúkor a növekedés befejezéséig tart, és hogy ennek a korosztálynak az ellátása a gyermekgyógyászok illetékességi körébe tartozik. – Az American Academy of Paediatrics (McInerny) Text Book of Paediatric Care (2009.), szerint a serdülők orvosi ellátását a gyermekgyógyászatban és az adoleszcens medicina részterületeiben egyaránt jártas orvosnak kell végeznie. – A Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Kollégium állásfoglalása megállapítja a gyermekorvosok kizárólagos illetékességét a 0-18 éves korcsoport ellátására. – A Szakmai Kollégium Gyermek-alapellátási Tanács XI/2011. (11.08.) határozatában a kinyilvánította, hogy minden gyermeket 0-18 éves korig a nap 24 órájában gyermekgyógyásznak kell ellátnia. – A háziorvos kollégáknak a lakosság elöregedő korfája és a felnőttkori morbiditás nehezedő viszonyai miatt nem juthat kellő és speciális figyelem a serdülők szerteágazó, a későbbi életkorok egészségét meghatározó problémáira. Összefoglalás Az adoleszcens medicina gyermekgyógyászaton belül kialakult, egységes curriculummal bíró szubspecialitás. A fejlődés, növekedés ellenőrzése, a sajátos morbiditási szerkezet, az előzmények ismerete, az addig felhalmozott bizalmi tőke egyaránt azt igényli, hogy a serdülőkor korai és középső szakaszában is gyermekorvos gondozásába kerüljenek a 14-18 éves adoleszcensek. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az adoleszcensek gyermekorvosi alapellátása nem okozhat anyagi veszteséget a korábban őket ellátó háziorvosok finanszírozásában. Budapest, 2012. február 20. Dr. Kálmán Mihály alelnök, HGYE