1. Főoldal
2. Az elsődleges gyermekorvoslás gyakorlata

Megjelent "Az elsődleges gyermekorvoslás gyakorlata" című kézikönyv

Mi a különbség, miben más az alapellátásban dolgozó gyermekorvos tevékenysége a kórházi, klinikai körülmények között dolgozó kollégáitól? A közelmúltban megjelent „Az elsődleges gyermekorvoslás gyakorlata” című kézikönyv ezen kérdések megválaszolása mellett megjeleníti azokat a speciális ismereteket, melyeket a vállalkozói lét kényszerített a praxistulajdonos gyermekorvosra, és azt is, hogy a hagyományos gyermekgyógyászati klinikum ismeretanyaga milyen szemlélettel, módszerekkel alkalmazható az alapellátásban.

20 éve alakult a Házi Gyermekorvosok Egyesülete az országban dolgozó mintegy 1600 házi gyermekorvos szakmai és érdekvédelmi szervezeteként. Legfontosabb feladatának tekintette és tekinti, hogy ne csak fennmaradjon, de fejlődjön, megújuljon a gyermekek elsődleges gyermekorvosi ellátása.

Ennek a munkának egy fontos mérföldköve a "Az elsődleges gyermekorvoslás gyakorlata " című kézikönyv első kötetének megjelenése.

Szeretnénk megmutatni, mi a különbség, miben más az alapellátásban dolgozó gyermekorvos tevékenysége a kórházi, klinikai körülmények között dolgozó kollégáitól. Fontos tudni, hogy melyek azok a speciális ismeretek, amelyet a vállalkozói lét kényszerített a praxistulajdonos gyermekorvosra, és azt is, hogy a hagyományos gyermekgyógyászati klinikum ismeretanyaga milyen szemlélettel, módszerekkel alkalmazható az alapellátásban. Ezt a tudásanyagot nem vagy csak részben lehet megtanulni az egyetemi szakorvosképzés során.

A kézikönyv létrehozásának ötletét is az adta, hogy segítsen a gyermekgyógyász rezidenseknek, szakorvosoknak felkészülni a házi gyermekorvosi munkára. Segítse a már pályán lévőket is, ha hirtelen nem tudnak hova fordulni a praxisban addig soha nem tapasztalt szakmai, jogi, munkavédelmi, munkáltatói, adózási problémáikkal. E könyvből betekintést nyerhetnek a házi gyermekorvosok munkájába a védőnők, sőt a kórházban, klinikán dolgozó gyermekorvos kollégák is.

A gyermekek gyógyítását, gondozását házi gyermekorvosi szemlélettel és tartalommal tárgyaló gyakorlati kézikönyv megírása régóta érzékelhető hiányt pótol. A gyakorlati haszon mellett szükség volt erre az összefoglaló jellegű kézikönyvre az elsődleges (házi) gyermekorvosi ellátás identitásának meghatározásához is. Ez a szakterület a gyermekgyógyászat és a háziorvoslás között, a "senki földjén" vegetált. Nemegyszer két szék között a pad alatt. Pedig a házi gyermekorvosi rendelőkben évente több, mint tízmillió orvos-beteg találkozás zajlik. Az itt végzett megelőző és gyógyító munka népegészségügyi jelentősége mellett – megszűrve a szakorvosi és kórházi ellátásra kerülő beteganyagot – biztosítja a magasabb ellátási szintek tömegellátástól mentes működését.

GYE Szlogen HáttérfalA Házi Gyermekorvosok Egyesülete felismerte a történelmi szükségszerűséget, hogy a gyermekek alapellátását önálló alrendszerként kell működtetni. Érdemes mindenkit emlékeztetni arra, hogy az orvostudomány történetének kiemelkedő jelentőségű eseményei között tartják számon az első gyermekkórházak létrejöttét. Ez volt az első intézményes elismerése annak, hogy a gyermekek speciális orvosi ellátást igényelnek. A XX. század közepe óta különböző ütemben és mértékben fokozatosan kiépültek a területi gyermekorvosi ellátás rendszerei is. Ez a folyamat a gyermekek területi orvosi ellátásában megakadt és nem vált teljes körűvé.

Az elsődleges gyermekorvosi ellátás presztízsét csökkentik azok a folyamatok, melyek növelik a bürokráciát és a kapuőr szerepet valamiféle adminisztratív diszpécser szereppé alacsonyítják. Az ilyen jellegű feladatok ellátásához ugyanis nem kell magas fokú gyermekorvosi képzettség. A gyermekorvosi rendelőben történő betegvizsgálat, a kezelés szakszerűségének színvonala ugyanakkor alapvetően meghatározza, hogy az orvos-beteg találkozás milyen eredménnyel zárul. Itt dől el a gyermekek definitív ellátása, az, hogy egy egészségügyi probléma hányadik nekirugaszkodásra, mikor, milyen progresszivitási szinten és hogyan oldódik meg. A betegutak racionális menedzselése, a megfelelő ellátási szintek igénybevételének időzítése az elsődleges orvosi ellátás olyan fontos momentuma, amely igényli a magas szinten képzett házi gyermekorvosokat.

A kézikönyv az első magyar nyelvű szakmai összefoglalás, amely a házi gyermekorvoslásra, mint önálló klinikai entitásra, akadémiai és tudományos diszciplínára tekint, és választja témájának. Azért fontos ez ma, 2015-ben, mert a hazai gyermekorvosi alapellátás krízishelyzet felé sodródik. A házi gyermekorvosok átlagéletkora 60 év, közel negyven százalékuk nyugdíjkorú, a 40 év alattiak aránya mindössze néhány százalék, a praxisok gyakorlatilag eladhatatlanok. Az utód nélkül megüresedő praxisokhoz tartozó gyermekek sorsa, további orvosi alapellátása óriási probléma. Vagy vegyes praxisokba olvadnak be, vagy körzethatárok módosításával duzzasztják a környező, hasonló sorsra váró gyermekpraxisokat. A házi gyermekorvosok kompetenciájának általános szintje nemzetközi mértékkel mérve alacsony, hiányzik egy modern szakmai minőségellenőrző rendszer. Mindez magában hordozza a szakmai eligénytelenedés, a kiégés kockázatát. Az elfogadhatónál egyenlőtlenebb a gyermekek hozzáférése a gyermekorvosi ellátáshoz, miközben több vizsgálat is egyértelműen igazolja, hogy a vegyes praxisok szinte minden, a gyermekeket érintő szakmai mutatójukban elmaradnak a gyermekorvosi körzetekétől.

A házi gyermekorvoslás magyarországi hagyományai egy olyan rendszert képeznek, amelyben rengeteg értékes szakmai tudás és emberi tapasztalat van felhalmozva, amelyet érdemes volna nemzedékről nemzedékre továbbadni. Ha ez a folytonosság az ezt a hivatást művelők elfogyásával lassan megszűnik, a gyermekorvosi alapellátásnak nemcsak a szakmai gyakorlaton alapuló tartalma, de ezzel együtt a huszadik századi polgári kultúra egy értékes eleme porlik szét, süllyed el a szemünk előtt.

Be kell látni, hogy a házi gyermekorvoslás különleges helyet foglal el a szubspecialitások rendszerében. Egyfajta speciális kettősség az, ami ezt a hivatást jellemzi. Ezt a kettősséget sokan gyengeségként, hátrányként fogják fel, pedig nem az. A kettősség lényege leegyszerűsítve az, hogy a gyermek-alapellátásban működő csecsemő – és gyermekgyógyászat szakképesítéssel rendelkező orvosok szakmailag a gyermekgyógyászathoz, működésük keretét, logisztikáját tekintve pedig inkább az alapellátáshoz kapcsolódnak. Ez a leírás azonban nem teljesen fedi a valóságot. A gyermekorvosi alapellátás ugyanis nemcsak módszereiben, logisztikájában más, mint a klinikai-kórházi gyermekgyógyászat, de szakmai értelemben is. A házi gyermekorvoslás önálló specifikumai miatt teljes mértékben nem illeszthető be sem a gyermekgyógyászat, sem az alapellátás rendszerébe, sem a csecsemő- és gyermekgyógyászati, sem a családorvosi szakvizsga megszerzése önmagában nem biztosítja, nem fedi le a házi gyermekorvoslás gyakorlásához szükséges elméleti tudás és gyakorlati készségek birtoklását.

A kézikönyv I. kötetének 20 fejezete a házi gyermekorvosok munkáját alapvetően befolyásoló, meghatározó kérdéseket tárgyalja. Példaként említhetők a házi gyermekorvoslás szemléletével, módszereivel, praxis működtetésével, a kommunikációval, a prevencióval, az iskolaorvoslással, a közegészségügyi feladatokkal, a szűrővizsgálatokkal, az immunizációval, a szociálpediátriával, a gyermekbalesetekkel és gyermekbántalmazással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó fejezetek. A felhasználhatóságot segíti a tárgymutató és a fogalmak magyarázata. A kézikönyvet a KF & T Kft Pharmamedia Kiadó a Házi Gyermekorvosok Egyesületével közösen jegyzi.

A HGYE és a kiadó tervei között szerepel a kézikönyv második kötetének megjelentetése, amely tünet- és problémaorientált megközelítésben tárgyalja a házi gyermekorvosok gyakorlati feladatait.

A kötet szerkesztői:
Kálmán Mihály és Kovács Ákos