1. Főoldal
2. Figyelmébe
3. Egyesületünk tiltakozása a HVG.hu védőoltásokat ellenző állításaival szemben

Egyesületünk tiltakozása a HVG.hu védőoltásokat ellenző állításaival szemben

A szülőket korlátozza, vagy a gyermekeket védi? A Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE) megdöbbenéssel és felháborodással fogadta a HVG.HU-n M. László Ferenc „A szülőket korlátozza az oltási rendszer” címmel megjelent cikkét.
A cikk lényegében a pneumococcus baktérium elleni védőoltás általános kötelezővé válása kapcsán a védőoltások beadásával kapcsolatos egyes kérdésekkel foglalkozik, többször és hosszasan hangot adva az oltásellenes szövetség véleményének. Hangvételében egyértelműen érezhető, hogy támogatja az oltások beadását ellenzők álláspontját. A magyarországi oltási rendszert „pártállami hagyatéknak” nevezi. Bizonyos vizsgálatokat említ, amelyek szerint a szülők nem szívesen „tömik” oltásokkal gyermekeiket, de nem nevezi meg e kétes vizsgálatok forrását. A cikk állítása szerint „több szülő is azt jelezte a HVG.hu-nak, hogy a „szíve szakadt meg”, amikor a babája “bömbölt” a tűszúrások miatt. Csak mellékesen kérdeznénk meg egy ilyen jelzést adó szülőtől, vajon mit érzett volna, ha nem csak néhány percig hallotta volna gyermekét sírni, hanem gégegyulladásban látta volna lassan megfulladni, vagy merevgörcsben haldokolni, esetleg polio fertőzés után bénán, vastüdőben vegetálni. Vagy akár csak néhány hétig ült volna a betegágya mellett egy intenzív osztályon, míg a kicsi testéből csövek lógtak és az orvosok az életéért küzdöttek. Vajon nem gondolta volna meg magát ezerszer? Ők vajon miért nem jeleztek a HVG.hu-nak? A tudomány mai állása szerint nem megkérdőjelezhető tény, hogy a szóba jöhető mellékhatások számukat és súlyosságukat tekintve elhanyagolhatóak a védőoltások nyújtotta előnyök mellett. Az ún. invazív pneumococcus betegség súlyos lefolyású, közel 30%-ban halálos kórkép. A védőoltás mellékhatásaiként mindössze az oltottak 10-15%-nál jelentkezhet enyhe duzzanat és fájdalom az oltás helyén. A védőoltások beadását ellenzők tábora mégis bizonytalan, vagy nemegyszer rosszindulatúan manipulált, hamis adatokra hivatkozva, forrás megjelölés nélkül „idézve” kétes vizsgálatokat, ugyanakkor az egyes fertőző betegségek gyakran tragikus, máskor „csak” maradandó egészségkárosító hatását sokszor bagatellizálva próbálja a közvéleményt befolyásolni. Orvosként szükségszerűen találkozunk az elmaradó oltások következményeivel. Egy komoly olvasottságra joggal számot tartó portálon megjelenő közleményben célszerű lenne az oltást ellenzők helyett inkább az érintett családokat megszólítani! Meghallgatni, mit mond az az anya, aki 4 hónapos kiscsecsemőjét azért veszti el, mert az nem kapott meg egy védőoltást, ami megelőzhette volna a tragédiát? És mit mond az az anya, apa, nagyszülő, akinek a 17 éves gyönyörű lánya elmegy egy balatoni bulira, majd két nap múlva lázasan hazajön, és a harmadik napon már halott gennyes agyhártya-gyulladás miatt? Tudja-e az újságíró, hogy micsoda teher ez egy családnak, vagy akár a háziorvosnak? Mert utólag jön az önvád, hogy ha esetleg erőszakosabb lett volna, amikor a nem kötelező oltás beadásáról volt szó, a gyerek még ma is élne. Múlhat egy védőoltás elmaradásán a lányaink, fiaik élete? Miért nem kérdezzük meg inkább az oltásokat ellenzők helyett azokat a fiatalokat, akik egy vagy két végtagjuk amputációja árán túlélték a fertőzést? Mit mondanak ők? Egy újabb mobiltelefon, vagy táblagép helyett már inkább az oltást választanák. Mennyivel hasznosabb lett volna, ha a cikk a következő címmel tudósított volna az oltási rend változásáról: “A hazai gyermekek is mentesülnek a pneumococcus fertőzés okozta szenvedésektől, és a gyakran tragikus kimenetelű, súlyos szövődményektől.” Jelenleg ez a védőoltás nem kötelező, de díjtalanul elérhető a két évnél fiatalabb csecsemők és kisdedek részére. Az Országos Epidemiológai Központ 2013. évi tájékoztatása szerint a szülők 94,6 %-a választja az oltás beadását gyermeke számára, szó sincs tehát arról, hogy a szülők gyermekük oltásokkal való “teletöméseként” élik meg ezt a felelős döntésüket. Tapasztalatunk szerint ez a házi gyermekorvosok által a rendelőben nyújtott tájékoztatásra adott szülői reakciókból is jól érződik. Nem tényszerű az az állítás sem, hogy hazánkban különlegesen sok védőoltás kerül beadásra. Egyesületünk honlapján (www.hgye.hu) a “Figyelmébe ajánljuk” menüpont alatt szerepel az európai országok ECDC (Európai Betegségmegelőző Központ) által közzétett hivatalos oltási naptára. Látható, hogy számos ország védőoltási gyakorlata jóval bővebb, mint a miénk. A fejlett nyugati országok gyakorlatában lényegében ugyanezen oltások, illetve mellettük még néhány olyan is szerepel, amely nálunk térítés ellenében váltható ki. Ezekben az országokban a védőoltás ugyan nem kötelező, de az átoltottság mégis igen magas, mert bármilyen iskolába, óvodába, gyermekközösségbe történő beíratás alapvető feltétele az összes elérhető oltások felvétele. A gyermekkori védőoltások bevezetése a gyermekhalálozás és a súlyos betegségek előfordulásának csökkentése érdekében valaha tett leghatékonyabb lépés volt világszerte. A tömeges vakcinációs programok számos olyan rettegett fertőző betegség teljes, vagy közel teljes eradikációjához, kiirtásához vezettek, mint himlő vagy a járványos gyermekbénulás, és drámaian csökkentették olyan, oltással megelőzhető betegségek előfordulását, mint a kanyaró, a torokgyík, vagy a szamárköhögés. A védőoltások jelentik korunk egyik legnagyobb közegészségügyi-járványügyi sikertörténetét. A fekete himlő volt az első betegség, amely a védőoltások következtében végleg eltűnt a Földről. 1979 óta sehol a világon nem fordult elő fekete himlő megbetegedés. Védőoltásokkal sikerült megszüntetni a gyermekek ezreit vastüdőbe kényszerítő járványos gyermekbénulás betegségét a világ legnagyobb részén. A következő 5-10 év alatt egy jól szervezett, globális oltási programmal teljesen eradikálni lehetne a bolygóról ezt a betegséget is. A jelenleg még fel-felbukkanó megbetegedések Afganisztánban, Indiában, Nigériában és Pakisztánban elsősorban az átoltottság csökkenésével, az oltások elmaradásával függenek össze. A torokgyík (diftéria) – egy régen félelmetes, a fertőzött gyermekek lassú, kíméletlen fulladásos halálához vezető betegség – elleni oltás megelőzi ugyan a megbetegedést, de nem előzi meg a baktérium tünetmentes hordozását a népességben. Ezért, bár ma már ilyen beteggel nem találkozunk, a betegség megelőzése érdekében folytatni kell a védőoltási programot! Az 1980-as évek végén jelentősen csökkent a beoltott gyermekek száma Oroszországban, Ukrajnában és a korábbi szovjet tagállamokban. A bizonytalan társadalmi-gazdasági feltételeket tovább súlyosbította a védőoltás-ellenes kampány, amelyet a médiában is megjelenő, a védőoltások feltételezett, kitalált, vagy félreértelmezett veszélyeiről szóló történetek, mende-mondák szítottak. Az átoltottság csökkenését hamarosan egy igen komoly diftéria járvány követte. A járványt végül sikerült megfékezni, de ez az esemény is rámutat arra, hogy nem lehetünk elbizakodottak a védőoltással megelőzhető betegségekkel kapcsolatban. Ha abbahagyjuk a tömeges immunizálást, a betegségek ismét megjelennek! A hazai adatok is jól szemléltetik, hogy hogyan változott meg az egyes védőoltással megelőzhető fertőző betegségek előfordulása a védőoltások bevezetését követően. Az oltásoknak köszönhetően a fertőzések száma minimálisra csökkent, és számos, súlyos gyermekbetegségben Magyarországon ma nem hal meg gyermek. A védőoltások egyértelműen, igazoltan csökkentik a szenvedést és életeket mentenek. 20 éve nem fordult elő hazánkban torokgyík és járványos gyermekbénulás megbetegedés. A kanyaró elleni védőoltás 1969-ben történt bevezetése előtt a legtöbb gyermek átesett kanyarón, 1952 és 1961 között évente mintegy 40 ezer, 1962 és 1971 között kb. 36 ezer megbetegedés fordult elő. 1992 óta a megbetegedések évi átlaga 10 (!) alá csökkent, az utolsó hazai eredetű megbetegedéseket 2001-ben regisztrálták. 2002 óta csak külföldről behurcolt vagy ilyen esettel szorosan összefüggő megbetegedéseket diagnosztizáltak. A kanyaró még mindig behurcolható Magyarországra, de csak akkor tud terjedni, ha fogékony személyeket talál. A rózsahimlő (rubeola) és a járványos fültőmirigy gyulladás (mumpsz) betegségekről 1973 óta gyűjtünk adatokat. Míg a védőoltás bevezetése előtt átlagosan 40 ezer megbetegedés fordult elő évente, napjainkban csak szórványos eseteket diagnosztizálunk. Míg a rubeola megbetegedés súlyos magzatkárosító hatással bírhat, a mumpsz esetében akár nemzőképtelenségig fajuló heregyulladással is számolhatunk szövődményként. Az ellenük való védőoltással tehát egy még meg sem született generációt is védünk! Nagyszámú megbízható adat igazolja tehát a védőoltások hatékonyságát és biztonságosságát. A védőoltásokkal megelőzhető betegségek gyakran magas halálozással és súlyos szövődményekkel járnak. Az oltások előnyei egyértelműen messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott megbetegedések kockázatát. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete elkötelezett amellett, hogy az általános átoltottság társadalmi normaként váljon elfogadottá és hangsúlyozza, hogy a védőoltások elutasítása társadalmilag elfogadhatatlan, ezért igyekszik aktívan fellépni minden félrevezető tájékoztatás ellen. Az oltás elutasítása igen veszélyes és felelőtlen választás, és sokkal kockázatosabb védtelennek, mint védettnek lenni, nemcsak az egyén, de környezete, és végső soron az egész társadalom szempontjából is. A szóban forgó cikkben megjelent állítások a laikus közönség számára megtévesztőek, a szakma számára pedig felháborítóak. Egyesületünk szerint a média jelentős társadalmi véleményformáló szerepe különös felelősséget ró az abban dolgozókra. Ugyanúgy, az orvos egészségnevelő szerepe is felelősséget ró az alapellátásban dolgozó gyermekorvosokra, családorvosokra. Közös felelősségünk tehát, hogy segítsük növelni a védőoltásokkal kapcsolatos ismereteket és javítani egészségügyi kultúránkat. A védőoltásokat ellenzők megszólítása teret enged a felelőtlen, társadalmilag káros, a gyermekorvosi szakma számára egyértelműen elfogadhatatlan nézetek terjedésének. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete az alapellátásban dolgozó és az oltásokat végző gyermekorvosok nevében tiltakozását fejezi ki az oltásellenes nézetek terjesztése ellen! Dr. Póta György, elnök, Dr. Kovács Ákos, a Szakmai Bizottság elnöke A tiltakozást elküldtük az Egészségügyért Felelős Államtitkárság, a Magyar Gyermekorvosok Társasága, az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet és a Magyar Védőnők Egyesülete részére is.