Szakmánk vonzereje - a jövőnk záloga A gyermekorvosi alapellátás, mint életpálya - az Y generációhoz tartozó kollégák szemszögéből

A magyarországi házi gyermekorvosok, a hazai gyermek-alapellátás fennmaradásáért dolgozók, vagy a gyermekegészségügy iránt kicsit is érdeklődők számára lassan alapvetésnek számí­t, hogy a magyarországi házi gyermekorvoslás - legalábbis jelenlegi formájában - lassú haláltusáját ví­vja.


Egyetértés van abban is, hogy a gyermek-alapellátás reformjának vagy újraszervezésének sikere a rá­fordí­tott rengeteg energia és pénz ellenére sem lehet eredményes, ha a rendszerbe nem lépnek be - nagy számban(!) - azok a 30-40 éves, pályájuk elején járó fiatalok, akikkel a kialakí­tandó új szerkezetben meg­oldhatóvá válik a magyar­or­szági gyer­mekek - térben és időben is - átfogó egészségügyi ellátása. Sajnos a helyzet 2017-ben kiábrándí­tó. A legutolsó ismert ada­tok alapján
a 40 évnél fiatalabban praktizálók aránya Magyarországon az 5%-ot(!) sem éri el az összes há­zi gyermek­orvos között.
Ez az í­rás a generáció-elmélet is­mereteit felhasználva próbálja meg újratárgyalni azokat a körülményeket, amelyeket Kádár Ferenc „Miért nem vonzó a pálya?” cí­mű, öt éve megjelent cikkében (Hí­rvivő XVII. évf. 3. szám) már összefoglalt. Ezek azok a gondok, amelyek szere­pet játszhatnak abban, hogy a házi gyermekorvoslás nem vonzó a fia­tal orvosok számára, és amelyek meg­változtatásáért történő ha­tá­ro­zott(abb) egyéni és egyesületi kiállás szakmánk megfiatalodásának és jö­vőjének záloga.


GENERíCIÓ-ELMÉLET

Generáción alatt az ugyanakkor születettek korcsoportját, az egy korban élő, nagyjából azonos korú emberek összességét értjük. Egy-egy ilyen emberi korcsoport (nemzedék) felnövekedése, kifejlődése korábban 25-30 évig is tartott, azonban ez az idő felgyorsuló világunkkal együtt csökkenni látszik.
A generációk XX. századi „újra felfedezése” az Egyesült íllamokból indult ki (Yankelovich-riport, 1971). A különbö­ző korcsoportok eltérő ­magatartásáról szerzett tapasztalatokat elsőként a marketingszakemberek alkalmazták a gyakorlatban azzal a céllal, hogy az embereket még több termék fogyasztására, vásárlására ösztönözzék. Ez olyannyira jól sikerült, hogy az „X, Y, Z generáció” kifejezések mára szinte közhellyé váltak.
A generációs marketing alapgondolata az, hogy a generációs szintű, közös élmények (ún. kohorsz-élmények) - a fiatalkori alapélmények, majd a szocializáció során megtapasztalt nagyobb és meghatározó történések - az ún. „korszellem” elkí­séri az embereket életük végéig és hatással van választásaikra. Ezek a választások nemcsak vásárlási szokásaikat befolyásolják, hanem párkapcsolataikat, vagy munkahelyi döntéseiket is meghatározhatják.
Az elmúlt évszázad egymást követő generációi
az 1940-50-es években született ba­by boom generáció,
az 1960-70-es éves X generációja, valamint
az 1980-90-es években született Y nemzedék.


NEMZEDÉKEK
A MAGYARORSZíGI HíZI GYERMEKORVOSLíSBAN

A ma Magyarországon praktizáló házi gyermekorvosoknak még mindig több mint a felét a baby boom nemzedék 1960 előtt született tagjai alkotják. Րk azok, akik idejekorán megtanulták, hogyan kell takarékosan gazdálkodni az erőforrásokkal, szorosan kötődnek munkahelyükhöz, munkafegyelmük és lojalitásuk eredménye, hogy a házi gyermekorvosi ellátás még egyáltalán létezik. Az őket létszámukban és életkorukban is követő X generáció tagjai pályájuk során már sokkal korábban találkoztak a munkahelyi stressz jelenségével, amely köreikben egyre gyakoribb munkahelyváltást, -elhagyást és korai egészségi problémákat eredményezett. Valószí­nűleg olyan létszámban és időtartamban nem lesznek jelen az alapellátásban, mint a „baby-boomerek”. A gyermekorvosi alapellátás biztos és tartós működtetése tehát a fiatal Y generáció tagjaira vár(na), akik ugyanakkor - legalábbis eddig - sok vonzót nem találtak szakmánk kihí­vásaiban és létszámukban is töredékét alkotják az előző nemzedékeknek.


Y GENERíCIÓ:
JELLEMZՐK, ÉRTÉKEK

íltalában az 1970-es évek vége és az ezredforduló között születetteket sorolják ide, vagyis életkoruk alapján ide­tartoznak a már szakvizsgával rendelkező 30-40 éves gyermekorvosok. Természetesen a határokat nem lehet merev évszámokhoz kötni, sokkal fontosabbak az olyan közös élmények, mint pl. egy meghatározó irodalmi mű (Harry Potter), vagy filmalkotás (Pulp Fiction), jelentős politikai-történelmi esemény (89”™). Ennek a generációnak a kialakulásában az informatika száguldó fejlődése már fontos szerepet játszott, í­gy nem csoda, ha tagjai magabiztosan kezelik a modern technikákat és legtöbbször többet tudnak a digitális világról, mint idősebb munkatársaik. Fejlődésükre nagyban hatott, hogy a megfelelő szellemi és testi fejlődéshez szükséges otthoni és iskolai körülményeik megteremtették annak a lehetőségét, hogy könnyen tájékozódjanak a világban, sokszor több idegen nyelvet is jól beszélnek. Szüleik - a korábbi szülőgenerációkkal ellentétben - őket már a szabad véleménynyilvá­ní­tásra, önállóságra nevelték, ezért felnőttként is nagyra értékelik a demokratikus, formalitásoktól mentes munkakörülményeket, szabályokat. Már nem „engedelmes munkaerők”, munkahelyeiken nagy önbizalommal és szabadon élik az életüket és mondják el a véleményüket, oldják meg feladataikat, í­gy formálják végső soron munkahelyüket a saját képükre. Mí­g az Y generáció szülei kemény munka árán küzdötték fel magukat oda, ahol tartanak, gyermekeik már nem hajlandók őket követve „robotolni”, számukra magától értetődő, hogy karriert érnek el és jól keresnek. A fiatalok látták, hogy szüleiknek sok kompromisszumot kellett kötniük, amelyért időnként nagy árat fizettek: magánéletük tönkrement, egészségük romlott, a munkaerőpiacon kiszolgáltatottakká váltak. Miután szüleik hibáit nem akarják újra elkövetni sokkal kevésbé „megalkuvók”, a lojalitást alig ismerik, viselkedésükben mintha keveredne a „rabszolgalét” fogalma a munka, hivatás iránti alázattal, mely utóbbi a korábbi nemzedékeknél - főleg a „baby boomerek”-nél - annyira természetes, hogy fel sem tűnik a napi rutin során. Azzal, hogy nem félnek a változástól és saját személyes érdekeiket a munkahelyi érdekek elé helyezik, olykor negatí­v érzelmeket váltanak ki idősebb munkatársaikból.


AZ Y GENERíCIÓ ELVíRíSAI
A HíZI GYERMEKORVOSLíSSAL SZEMBEN

Ideális munkakörnyezet,
modern eszközök
A szüleik által gyermek- és fiatalkorukban biztosí­tott jó körülményeket munkahelyüktől is elvárják, azzal szemben magas - olykor túlzó - elvárásaik vannak. Nem csoda, ha a legjobb munkahelyek éves listájára egyre gyakrabban kerülnek fel az olyan trendinek számí­tó fiatalos cégek, mint a Google, vagy a Prezi, ahol a tágas, napsütötte irodában a - jellemzően 40 év alatti - dolgozóknak a „szokásos” kávézó és dohányzósarok kombinációja mellett már olyan eszközök is megjelennek a munkavégzés közbeni rekreációhoz, mint a csocsó­asztal, a függőágy, vagy akár egy boxzsák. Ha a mi málló vakolattal, csöpögő radiátorokkal, szűkös rendelőhelyiségekkel jellemzett valóságunkat veti össze egy fiatal orvos az imént vázolt futurisztikus képpel, vagy akár csak a magyarországi kórházak örvendetesen megújulásnak induló infrastruktúrájával, akkor abból az előbbi minden kétség nélkül vesztesként kerül ki. Egyértelmű feladatunk a házi gyermekorvosi rendelők „újragondolása”, mely a modern házi gyermekorvoslásban nem korlátozódhat csak és kizárólag a rendelő helyiségére, hanem annak szerves részét kell hogy képezze a személyzeti rész pihenőszobával, a kulturált betegfogadásra alkalmas recepció, pelenkázó/szoptatószoba, konzultációs helyiség stb. Ennek létrehozása önmagában is feltételezné a központi - térségi, városi - rendelőintézetek létrehozását, amit a humán erőforrás helyzete is egyre jobban sürget. Az ehhez szükséges anyagi források biztosí­tása természetesen központi feladat - egy második stadionépí­tési program - volna.
Az Y generáció tagjai már a számí­tógépekkel együtt nőttek fel, ők jelentik az ún. digitális nemzedékek első hullámát. Érthetően munkájuk során is a legmodernebb eszközöket szeretnék használni. Számukra legalább akkora érték az informatikai jártasság és a legújabb innovációk ismerete, mint a leghalkabb szí­vzörejt is meghalló fül, vagy a finom tompulatot kikopogtató ujj. Elemi szükségletük a megújuló, naprakész hardver (fizikai eszköz) és szoftver (funkcionális rész), amelyek beszerzéséhez nélkülözhetetlenek a központi eszközbeszerzési pályázatok, működtetésükhöz pedig a hozzájuk rendelt kiegészí­tő finanszí­rozás. Ezek meglétéért és folyamatosságáért a HGYE-nek a többi orvosi érdekképviselettel együtt közösen kell küzdenie. Azért, hogy a fiatalok ne essenek a „modern kütyük” által nyújtott előnyök egyoldalú értékelésének csapdájába (hiszen rajonganak értük) a szakmai szervezetek feladata az is, hogy a rendelői napi gyakorlat számára objektí­v módon meghatározza ezen eszközök - POCT, ultrahang, mobilapplikációk stb. - alkalmazhatóságát.
Az „ezredváltó” nemzedék a multimédiás tartalmakat magától értetődően fogyasztja, és azok előállí­tásában is sokkal aktí­vabban vesz részt, mint elődeik. Gondoljunk csak az online időpontkérési/konzultációs lehetőségekre, az egyre szaporodó gyermekorvosi honlapokra, várótermi monitorokon elhelyezett információkra. De ami akár a hozzájuk legközelebb álló X generációtól is igazán megkülönbözteti őket, az a közösségi média - pl. facebook - spontán, ösztönös használata. Ennek megnyilvánulása, hogy egyre gyakrabban találkozhatunk fiatal kollégák praxisának önálló facebook-oldalaival, posztjaik pe­dig ví­rusként terjednek az ilyen tí­pusú kommunikációra láthatóan „vevő” szülői megosztások által, ami sokszor szinte irritálja a szakmát vagy az idősebb kollégákat.
Mi tehát a teendő? Van-e teendőnk? Feladatunk lehet szakmai, vagy akár anyagi támogatás biztosí­tása a rendelők (rendelőintézetek) honlapjainak létrehozásában. Még inkább feladatunk, hogy a HGYE formailag és tartalmilag is modern, „iránymutató” honlapot működtessen, és az azon megjelenő, naprakész, szakmailag ellenőrzött tartalmakat a fiatal kollégák oldalairól könnyen elérhetővé tegye. Ennek a létrehozása egyébként nehezen képzelhető el az Y generáció tagjainak aktí­v részvétele nélkül.
Nemzetközi példák mutatják, hogy a szakmai szervezetek azzal is segí­thetik
a fiatalok online jelenlétét, ha a hatályos jogi és etikai szabályoknak megfelelő, közös ajánlást (ún. facebook-etikai kódex) dolgoznak ki, amivel segí­thetik fiatal tagjaikat abban, hogy az online teret saját igényeiknek megfelelően, a szakma többi résztvevőjének is elfogadható módon, biztonságos mértékig tágí­thassák.

Biztos anyagi háttér
Az Y generáció számára a kiszámí­tha­tó és a társadalmi szerepnek megfele­lő jövedelem „magától értetődő”. Ma­gá­tól értetődő, mivel legtöbbjük gyermek­korából hiányzott a nélkülözés (ellen­tétben az idősebb nemzedékekkel) és magától értetődő, mivel anyagi megbecsülésük értékelésekor ők már nem csak a Kárpát-medencén belüli, hanem európai összehasonlí­tást tesznek (hiszen megtehetik). Ezért (is) volna fontos a korán megismerhető és biztos ­há­zi gyermekorvosi életpálya. Az elmúlt évek praxisfinanszí­rozásának emel­ke­dése iránymutató és örvendetes, de a megállapodások ellenére is szükséges, vég nélküli konzultációk a szakmai szervezetek és a döntéshozók között, azok kommunikációja, a politikai be­jelen­tések ad hoc jellege továbbra is a bizonytalanság érzését táplálja a fiatal orvosokban (is), akik í­gy érthető módon inkább kivárnak, mielőtt döntő elhatározást hoznának karrierjükkel kapcsolatban. Erre a hiányosságra - bizalmi válságra - fel kell hí­vnunk az egészségpolitikusok figyelmét, különben a várt pozití­v változások elmaradását esetleg újbóli forráscsökkenés követheti.
Miután ennek a nemzedéknek a gon­dolkodását meghatározza az, hogy nekik a társadalmi szerepüknek megfelelő - magas - jövedelem „jár”, ezért nem érzik úgy, hogy annak kiegészí­téséül bármikor is szükségük volna fekete jövedelmekre, vagyis a hálapénzre. Nem meglepő, ha minden felmérésben, szakmától függetlenül a fiatalok utasí­tják el legnagyobb mértékben a hálapénz rendszerét. Számukra a - korábbi praxishirdetésekben oly gyakran olvasható - „jó beteganyagot” már nem a gyógyulás érdekében anyagi áldozatot is vállaló (hálapénzt fizető) családok jelentik. Bevételeiket legalizálni akarják, hiszen az munkájuk ér­tékének elismerése. Mindez együtt azt eredményezi, hogy egyesületi és egyéni szinten is meg kell tennünk mindent a hálapénzmentes házi gyermekorvoslásért, ha a fiatal utánpótlás bizalmát meg akarjuk szerezni.
Szüleik és idősebb munkatársaik pél­dájából okulva - a megfelelő anyagi hát­tér biztonságában - az Y generáció tagjai már nem akarnak „robotolni”, szá­mukra a praxis / házhoz járás / ma­gán­rendelés / ügyelet mókuskereke már „nem pálya”. Fontos ennek a fel­is­­­me­rése, hiszen a rendszerszintű ön­ki­zsák­mányolás a fiatal orvosokkal még a praxis­finanszí­rozás és az ügye­leti óra­dí­jak emelésével sem lesz mű­ködtet­hető. Vagyis még a több pénz meg­jelenésével is keletkezhetnek pa­ra­dox módon ellátási hiányok. Elen­ged­­­hetet­len tehát a hagyományos struktúrák
- iskolaorvoslás, házi gyer­mek­orvosi ügye­letek stb. - újragondolása, szük­ség esetén a párhuzamosságok le­­épí­té­sével, hiszen a leendő fiatal házi gyer­mekorvosok várhatóan egyetlen mun­kahelyen, a másod- és harmadállás kény­szere nélkül kí­vánnak majd meg­felelő jövedelemhez jutni.

Nemzetközileg is elismert
szakmai munka
Ahogy azt tapasztaljuk, ezek a fiatalok jól beszélnek idegen nyelveket és ennek (is) köszönhetően könnyedén, magabiztosan tájékozódnak a világban. Egy-egy szakmai kérdés felmerülésekor magától értetődő természetességgel fordulnak az olyan, főként angol nyelvű oldalakhoz, mint amilyenek az UpToDate vagy a NICE guideline. Mí­g elődeik számára egy-egy elismert szaktekintély által í­rt könyv, tudományos cikk, vagy személyes taní­tás volt az útmutató, ők sokkal inkább hisznek a csoportos teljesí­tményben, főként, ha az nemzetközi, és az internetnek köszönhetően határokon átí­velve valósul meg. Saját munkájuk mércéjének sokkal inkább a nemzetközi összehasonlí­tást tekintik, semmint a helyi (olykor elavult) szokásokat, ami úgy tűnhet fel, mintha kevésbé lojálisak lennének a magyar orvoslás hagyományaival szemben (és talán í­gy is van).
Részben ennek a teljesen újszerű „kultúrának” az igénye fogalmazódhatott meg azon fiatal gyermekorvosokban, akik a közelmúltban véleményükkel a nyilvánosság elé lépve a hazai gyermekorvoslást képviselő idősebb kol­lé­gáik, tanáraik rosszallását váltották ki.
Megoldás lehet erre a helyzetre egy olyan konzultatí­v környezet létrehozása, amely feudalisztikus attitűdök nélkül adna lehetőséget a nemzetközi, ún. evidence based szakirodalom és a magyar gyógyí­tás hagyományain alapuló házi gyermekorvosi protokollok kidolgozására. Ezen konzultatí­v légkört kialakí­thatják egymás között kisebb szakmai munkaközösségek (pl. egy városban dolgozó házi gyermekorvosok) is, bevonva a munkába a fiatal kollégáikat. De még fontosabb volna, hogy a házi gyermekorvoslás protokolljainak - szakmai létünk egyik alapjának - összeállí­tása
a HGYE vezetésével és természetesen a szakmai kollégiumok felügyelete mellett, minél több fiatal bevonásával elkezdődjön. Ez azon fiatal gyermekorvosoknak jelentene vonzerőt, akik nem félnek a szakmai kihí­vásoktól, elkötelezettek a szakmai szí­nvonal emelése mellett és jó értelemben vett „versenytársai” lehet­nének a klinikákon maradó kortársaiknak.
Kiszolgáltatottságmentes
környezet
Ezt a nemzedéket talán az önbizalom tekintetében választja el a legnagyobb szakadék az előző generációktól. Elődeik számára érthetetlen magabiztossággal és szabadsággal élik az életüket és mondják el a véleményüket. Nem fogadják el az egzisztenciális kiszolgáltatottságot, amelyet az idősebb háziorvosok akár évtizedeken keresztül is megtapasztaltak egy-egy kevésbé együttműködő önkormányzat által elnyomva. Miután a fiatalok érzik, hogy a jogszabályok nem biztosí­tanak számukra megfelelő vé­delmet a kiszolgáltatott helyzettől, ezért inkább nem is tévednek az alapellátás ingoványos területére. Ezért is volt nagy előrelépés a 2015-ös alapellátási törvény elfogadása, de sajnálatos, hogy annak tényleges megvalósulására még 2 év elteltével is várnunk kell. Még mindig általános, hogy a feladatellátási és ügyeleti szerződések megkötésekor az or­vosok tetemes hátrányból indulva, még jogi tanácsadó igénybevételekor is csak részben tudják érvényesí­teni álláspontjukat. Kérdéses, hogy az országosan egységes feladatellátási szerződések mennyiben oldanák meg ezt a problémát.
A fiatal házi gyermekorvosok a szülőkkel szembeni kiszolgáltatottságot is szeretnék elkerülni. Jól példázza mindezt, hogy az ő praxisaikban a legkevésbé jellemző a háznál történő betegellátás, a szolgálati telefon hétvégi, és éjjel is készenléti üzemmódja, a rendelési idő elhúzódása. Amennyiben eladandó praxisunkat vonzóvá szeretnénk tenni egy fiatal gyermekorvos számára, érdemes már időben elkezdeni a családok „nevelését”. Betegelőjegyzési rendszer működtetésével, a nem közfinanszí­rozott szolgáltatások egyértelmű kommunikációjával, az ún. kényelmi szolgáltatások fogalmának megismertetésével és elfogadtatásával a szülők felé sokat tehetünk azért, hogy átadandó praxisunkban egy fiatal ne kiszolgáltatva érezze magát (a „jó beteganyag” új meghatározása).
Végül a közvetlen ­munkatársakkal való érintkezésben sem tisztelik a te­kin­tély vagy a kor („bezzeg az én időm­­ben”) előjogát. ílláspontjukat ugyan­­olyan értékűnek tartják, mint ta­paszt­altabb kollégáikét. Ha azt várjuk, hogy új, fiatal munkatárs lépjen be egy házi gyermekorvosi munkaközösségbe, nagyon sokat segí­thet, ha a közös ügyeleti megbeszélések légköréről és a sza­badságos helyettesí­tési rendről minden­ki tudja, hogy az demokratikus, és az újonnan érkezőnek sem kell hátrányos megkülönböztetést elszenvednie.

Változatos, új kihí­vásokkal teli munka
Az Y nemzedék tagjai a maguk képességének, egyéniségének megfelelően kí­vánják alakí­tani a munkájukat és ha az ambí­ciójukat nem elégí­ti ki a feladat, és azon változtatni sem tudnak, könnyen váltanak. Jobban mondva a házi gyermekorvoslás esetében csak váltanának (!), hiszen általánosan elfogadott vélekedés, hogy erről a pályáról már nincsen hová menni.
Az Y generáció számára a röghöz kötöttségtől való félelem az a „mumus”, amelynek megléte önmagában - a korábban felsorolt szempontok nélkül - is elegendő ahhoz, hogy a praxisletele­pedési pályázatok igen jelentős és növekvő anyagi forrásainak ellenére is csak néhány fiatal lát perspektí­vát a házi gyermekorvoslásban. A házi gyermekorvosi praxisok szakmai kompetenciájának bőví­tése, az ellátás szí­nvonalának emelése, a nem orvosi feladatok leválasztása, a feladatvégzéshez rendelt, ki­számí­tható finanszí­rozás együttesen eredményezhetné azt, hogy a házi gyer­mekorvosi munka vonzereje, í­gy a praxisjog forgalomképessége javuljon. A szakmai kompetenciák kibőví­tésével (második szakvizsga alkalmazhatósága az alapellátásban, licenszvizsgák) bizonyos készségek a háziorvosi munka során sem vesznének el, ami javí­taná (vagy megteremtené) az alapellátásból a kórházi/szakorvosi munka felé történő átjárhatóságot azok számára, akikben ilyen igény felmerülne. A gyermekorvosi praxisok piacképességének javulásával egy ilyen, jelenleg szinte kivitelezhetetlen váltás is könnyen létrejöhetne, amivel megszűnne a házi gyermekorvoslás „zsákutca” jellege.
így válna vonzóbbá pályánk az Y generáció tagjai számára.


VÉGÜL

Életünk nagy döntéseit egyénként hoz­zuk meg, de kortársaink életsorsát és megannyi választását mégis összefűzi egy laza szálú, de meghatározó háló a közös értékek mentén, amely lehetőséget teremt arra, hogy ezeket a döntéseket összekapcsoljuk. A fiatal orvosnemzedék közös gondolkodásának befolyásolására - mint láthattuk - többféle lehetőségünk van. Szerepe lehet ebben az egészségpolitikai döntéshozóknak, az országos szakmai és érdekképviseleti szervezeteknek, helyi munkacsoportoknak, de nekünk, egyéneknek egyaránt. Arra, hogy az összes szereplő egyszerre (és gyorsan) felismerje ezt a szerepét, sajnos kicsi az esély. De ha csak annyit elérünk, hogy a házi gyermekorvoslásban jelen lévő generációk jellemzőinek és igényeinek megismerésével a nemzedékek közötti párbeszédet folyamatosabbá tesszük, már jó úton indulunk el.

PÖLÖSKEY PÉTER


A munkához Tari Annamária:
Y generáció c. könyvét,
Törőcsik Mária: Generációs marketing c. í­rását és a wikipédiát használtam forrásmunkának.

Bemutatkozás
A Házi Gyermekorvosok Egyesülete az országban dolgozó 1500 házi gyermekorvos szakmai és érdekérvényesítő szervezete. Minden gyermek számára elérhető korszerű ellátást, megfelelő munkakörülményeket, vonzó életpályát biztosító gyermekorvosi alapellátásért küzdünk. Kapcsolatban állunk a gyermekgyógyászat és az alapellátás irányító testületeivel, intézményeivel, az egészségügyi kormányzattal, nemzetközi szervezetek aktív tagjai vagyunk.
Rendezvényeink
XXV. Őszi konferencia
2019. november 22-23.

HGYE - XXV. Őszi Konferencia

Danubius Hotel Hélia
1133 Budapest, Kárpát u. 62-64.

Kiemelt partnereink
Házi Gyermekorvosi Szekció
Gyermekegészségügyi Információs Magazin Szülőknek GyermekLét – A Házi Gyermekorvosok Egyesülete tájékoztató elektronikus kiadványa.
Gyermekorvos továbbképzés
Első 1000 nap program
Hungarian Primary Care Pediatricians Clinical Research Network
Observer | Tradíció és Innováció