1. Főoldal
2. Hírvivő
3. Reflexió

Reflexió

„Nem dőlhetünk hátra – Elégedettségi kérdőív a HGYE munkájáról” című cikkre


A Hírvivő előző számában megjelent, Pölöskey Péter által jegyzett összegzés a HGYE munkáját értékelő „elégedettségi” kérdőívre visszaküldött válaszokat elemzi. Nem vitatom a kérdőív összeállításának és a kapott válaszok elemzésének jó szándékát, korrektségét. Amiért billentyűzetet „ragadtam”, annak a következő megállapítás volt az oka:

„…A HGYE szakmapolitikai érdekképviseletét illetően figyelemkeltő, hogy (a kérdésre) a válaszadók majdnem 10%-a 1-es vagy 2-es osztályzatra kattintott” (Egy ötös skálán, ahol a legjobb jegy az ötös.) „A válaszokból látszik, hogy a tagság érzékelte az érdekképviseleti „hang” gyengülését, amely részben tükrözi a HGYE vezetőségének azt a tudatos döntését, hogy a korábban erősen konfrontatív érdekképviseletet megpróbálja konzultatív irányba eltolni.”

Vagyis a vezetőség „tudatosan” döntött úgy, hogy a korábbi „erősen konfrontatív” érdekképviseleti módszer helyett a konzultatív módszert választja. Magam 17 éven át vezettem az egyesületet, és felelős voltam e tevékenységért is. Érdemben foglalkoznom kellett az érdekvédelem mikéntjével, módszereivel. Túl azon, hogy meggyőződésem szerint nincs „csak” konfrontatív, vagy „csak” konzultatív érdekvédelem, kiemelek egy mondatot egy sok évvel ezelőtti előadásomból: „Az érdekvédelem feladata a kedvező változások kiharcolása, ha az egészségügy vezetése nem akar a várt irányba mozdulni, és közbelép, ha a döntéshozók olyan lépéseket tesznek, amelyek a képviselt réteget hátrányosan érintik.

Nekünk a „konfrontatív” tevékenységünk eredményeképp sikerült megőrizni a házi gyermekorvosi hálózatot, a létünket a 90-es évektől folyamatosan veszélyeztető tendenciák ellenére. Érzékelhető „ellenszélben” két szakmai kollégiumban – a gyermekgyógyászatiban és a háziorvosiban – képviseltük álláspontunkat, kiharcoltuk a házi gyermekorvosi szakfelügyeletet, kollégáink finanszírozását minden egyes „rendezés” során sikerült a háziorvosokéval paritásban tartatnunk, bekerültek a gyermek-alapellátás megújítására vonatkozó javaslataink a „Közös kincsünk a gyermek” nevű kormányzati programba…
Kizárólag „konzultatív” stílussal mindezeket nem lehetett (volna) elérni. Az érdekvédelem csak akkor lehet eredményes, ha a képviselt elveket következetesen, érthetően közvetíti. A hatalomnak értenie kell az érdekvédelem szándékait. Amennyiben tudatosításukhoz a konzultatív módszer nem vezet eredményre, természetes eszköz a „konfrontatív” vita.
További dilemmát okoz, hogy – ismét idézek a fenti előadásomból – „amikor rétegérdeket védünk, ellentétbe kerülhetünk a haladás hosszú távú céljaival, illetve ha a hosszú távú haladás érdekében elfogadjuk a rövid távon bekövetkező sérelmeket, az érintettekben az az érzet keletkezik, hogy az érdekképviselet nem teljesíti feladatát, ezért elfordulnak tőle.”
A fentiekből talán kiderül, hogy nincs eredményes érdekvédelem se „fölfelé”, se „lefelé”, érdekek ütközése nélkül. Az én megítélésem szerint ezt a fajta munkát nem lehet megúszni, „maszatolni”.

Lényegi nehézséget jelent az is, hogy az érdekvédő – személyében – nem törekedhet a hatalom általi elismerésre. Aki ezt nem tudja elfogadni, ne védjen érdeket, mert az sikertelen lesz, és kedvezőtlenül befolyásolja a védettek egzisztenciáját.
Ma – úgy látom – ez a dilemma az egyesület vezetőségében nem megoldott, ezek következményeit jelzik kollégáink. Az elmúlt időszakban – mind többször tűnik úgy, hogy – az egyesület azt az alapfunkcióját adta fel, amiért létrejött. Ez pedig a mindenkori vezetőség felelőssége.

Huszár András